Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Régészet - KOVÁCS LÁSZLÓ: Észrevételek a 9-11. századi magyarság régészeti emlékeihez
ÉSZREVÉTELEK A 9-11. SZÁZADI MAGYARSÁG RÉGÉSZETI EMLÉKEIHEZ 89 konzervatív módon csak a hosszabb ideig egy helyben lakó közösségek nagyobb sírszámú temetőit tekintem köznépinek, s e besoroláson nem érzem a változtatás szükségét a legfeljebb íjász felszerelésű férfiak közé temetkezett néhány lovas, fegyveres vitéz, vagy ugyancsak néhány, a többieknél jobban, többféle és inkább ezüsttárggyal felékszerezett gyermek és nő miatt. 6 7 Nem tekintem köznépinek, hanem a Bóna István-féle „kis katonai temető" megnevezéssel bújok ki a besorolás alól, az olyan kisebb sírszámú, általában nem túl gazdag, de egy-egy kivételesen előkelő temetkezést tartalmazó temetők esetében, amelyeket nemrég Révész László sejtetett a 10. század eleji köznép hagyatékának. 6 8 Ami a későbbi időket illeti, csak azt tartom bizonyosnak, hogy köznépi temetőt vagy másfélszáz évig, a templom körüli temetők térhódításáig, sőt kizárólagossá válásáig minden évben nyithattak, áttelepülés, kirajzás, áttelepítés, elűzés, természeti katasztrófa, betelepülés, hadifoglyok letelepítése stb. alkalmával. Ugyanilyen változatossággal szűnhettek meg is e sírmezők, s ha a felhagyásuk még a 10. században bekövetkezett, akkor azt aligha tudjuk kimutatni, legfeljebb a legnagyobbakénál kisebb, mintegy száztól csupán néhány százig terjedő sírszámukkal véljük bizonyítani. Amennyiben pedig a megszűnésük már a magyar érmeverés időszakába esett, akkor a használat végét a legkésőbbi érme terminus post quem dátumát követően lehet sejteni, de csupán sejteni. Ugyanis a felségjogok reprezentálása mellett a valójában adózási célból kibocsátott érmék az országban mindenütt forogtak, vagyis bár a pénzforgalom tette lehetővé, hogy magyar érmével temethessék el a halottat, e halotti rítus gyakorlása teljesen az elhunyt tágabb közösségének vagy akár csak a családjának szokásától függött; azaz a temető pénzleleteinek megléte, hiánya, sorozata vagy hézagossága csupán a szokás pillanatnyi helybéli gyakorlatát jelezte. Ez pedig azt jelenti, hogy a legutolsó érme akár a temető, akár csupán e szokás felhagyásának tanúja lehet, s esetleg még horizontálstratigráfiai vizsgálat is szükséges a temetkezés valódi befejezési idejének meghatározásához. A régészeti megfigyelések szerint e köznépi temetők használata, vagy csupán a pénzadásuk gyakorlata az 1. (Szent) László és 11. (Vak) Béla uralkodása között (1077-1141) kibocsátott dénárok valamelyikével jelzett időben zárul, s eközben vagy már nem tartalmazza sem az egyelőre ismeretlen besorolású és kronológiájú anonim dénárok, 6 9 sem pedig a 11. (Vak) Béla utódaihoz azonosított feltűnően kevés denártípus 7 0 egyetlen példányát sem. A jelen helyzetből való előrelépésnek több feltétele körvonalazható: 1. A későbbi adatgyűjtések, leletlisták, áttekintések megkönnyítésére közös összefogással mégiscsak el kellene készíteni a Fehér-Éry-Kralovánszky-féle leletkataszter javított, naprakész változatát. Ezzel kapcsolatban említést érdemel, hogy Bálint Csanád kezdeményezésére az avar kori leletkataszter elévülhetetlen érdemeket szerzett szerkesztője, Szentpéteri József nemcsak a tapasztalatait fogja átadni a 10-12. századi leletkataszter közreműködőinek, hanem személyem mellett társzerkesztői feladatot is vállal. 7' Remélhetőleg ez a felállás lehetővé teszi, hogy a korábban Darázsy Beatrix, lstvánovits Eszter, Kiss Gábor, Kovács László, 7 2 Lőrinczy Gábor, 67 így pl. Ibrány (SzSzB)-Esbó-halom, Magyarhomorog (HB)-Kónyadomb szerintem köznépi temető, de Sárrétudvari (HB)-Hízóföld nem. 68 „...amennyiben a tuzséri, s a vele szomszédos eperjeskei vagy bezdédi temetők sírjai közül kiemeljük a tarsolylemezes, készenléti íjtegezes négy temetkezést, e legendás »gazdag« temetők gazdagságából semmi sem marad... Alighanem az itt [azaz Tuzséron], s a hasonló temetőkben elhantolt férfiakban és nőkben kell látnunk a X. század eleji szabad magyar köznépi réteget, amelyet a kutatók jórésze már évtizedek óta oly lázasan keres, de amelyet valamilyen optikai csalódás miatt nem fedezett fel.": Révész László: Hitelesítő ásatás a tuzséri honfoglalás kori temető területén (Nachgrabung im Gebiet des landnahmezeitlichen Gräberfeldes von Tuzsér). JAMÉ 42 (2000) 21. 69 A Szabolcs (SzSzB)-Petőfi utcai temető 82. sírjából került elő az egyetlen, H91 típusú - lásd a következő jegyzet - anonim dénár, amelyet korábban 11. Géza (1141-1162) kibocsátásának tekintettek, vö. Kovács 1994. 142-143, 143: 427. jegyzet. (66.). Az anonim dénárokról lásd Kovács László: A kora Árpád-kori magyar pénzverésről. Érmetani és régészeti tanulmányok a Kárpát-medence 1. (Szent) István és II. (Vak) Béla uralkodása közötti időszakának (1000-1141) érméiről (Über die ungarischen Münzprägung in der frühen Arpadenzeit. Numismatisch-archäologische Studien über die Münzen aus dem Zeitraum zwischen den Regierungszeiten Stephans I des Heiligen und Belas II des Blinden /1000-1141/ im Karpatenbecken). VAH 7 (1997) 291-309. 70 Miközben II. Géza királyhoz (1141-1162) csupán 2, II. Lászlóhoz (1162-1163) is mindössze 3 típust sikerült, sőt 111. Istvánhoz (1162-1172) és IV. Istvánhoz (1123) pedig még egyetlen típust sem sikerült kapcsolnia az érmetani kutatásnak, a legalábbis részben bizonyára az ő uralkodásuk alatt is kibocsátott 12. századi anonim dénároknak, obulusoknak és brakteáknak 128 típusa ismeretes, vö. Lajos Huszár: Münzkatalog Ungarn von 1000 bis heute. BudapestMünchen, 1979. 39: H55-H59 típus, ill. 43-54: H76-H203 típus.H203 22 71 A 2004-ben ujjáalakult szerkesztőbizottság tagjai: Benkő Elek, Langó Péter, Révész László, Takács Miklós, Türk Attila. 72 Vö. Kovács László: Képes szótár vázlata A Kárpát-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleleteinek leletkataszteréhez. Kézirat gyanánt. Budapest, 1993.
