Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Régészet - KOVÁCS LÁSZLÓ: Észrevételek a 9-11. századi magyarság régészeti emlékeihez
86 KOVÁCS LÁSZLÓ régészeti vizsgálata azonban - Szőke Béla Miklós szavai szerint - „sajnos még csak a kezdeteknél, a kérdések megfogalmazásánál tart. Hiányoznak a biztos fogódzók a honfoglaló magyarok első generációja régészeti lelethorizontjának meghatározásához, amiként az is további kutatások tárgya kell hogy legyen, hogy vajon milyen sokáig maradhattak változatlanok a Kárpát-medence egyes vidékeinek 9. századi kulturális szigetei (pl. Mosaburg/Zalaváron és környékén), s vajon milyen konkrét tárgytípusok voltak azok, amelyek a századvég népességének viseletét díszítették s mindennapjainak használati eszközeit alkották." 5 0 Ebben a tekintetben különös érdeklődésre tarthatnak számot azok a politikai és kulturális elszigeteltségben élt alföldi késő avar kori közösségek, amelyekhez csak ritkán jutottak el a 9. században divatos egyszerű ékszerek, s amelyek nagy temetőiben az ebből a korból való temetkezések kimutatása inkább a jövő feladata. 5' Itt most csupán a 9. században még használt, csaknem 1300 sírral teljesen feltárt tiszafüred (JNSz)-majorosi nagy, késő avar kori temetőt említem, amelynek használata a magyar honfoglalás idejében ért véget. 5 2 A 9-10. század fordulóját követően is folyamatosan tovább használt temetőket leszámítva általában nem lehet közelíteni a továbbélés vizsgálatához a 10. század elejéről sem. Csaknem ötven éve ugyanis egy évszázados kutatási tévedést helyesbítve revelációként jelenthette ki Szőke Béla, hogy „a Kárpát-medence területén ismerünk olyan X. századi temetőket, amelyek mindig nagyobb számú sírt tartalmaznak, s melyek leletanyaga túlnyomó részben minden előzmény nélkül jelenik meg e területen. Nem hasonlít ez az anyag az avarkori temetők leleteire, ellenben nagyrészt azonos a magyarság [vezető- és középrétege emlékanyaga] két csoportjának és az oroszországi erdős sztyeppe nyugati részén feltárt temetők emlékanyagával. Nyilvánvaló, hogy e temetők olyan nép anyagi kultúrájának emlékét őrizték meg, amely a Kárpátokon túli területekről költözött be a Duna-Tisza mellékére s itt fennmaradt. E temetők benépesülése a IX. és a X. század fordulóján, részben a X. század elején indult meg, s használatuk végigkísérhető a XII. századig. Már ezekből az egyszerű adatokból is kitűnik, hogy e temetőket más, mint a honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság, nem hozhatta létre." 5' A temetőket létesítő közösségek etnikai meghatározásából logikusan következett sírmezőiknek a vezető és középrétegük nyugvóhelyeivel nagyjából egykorú, azonnali megnyitása, ezért talán véletlen, de mint később kiderült, reálisabb eredménnyel járt Szőkének az időrendileg nagyvonalúbb összefoglaló felosztása, miszerint e magyar köznépi temetőknek a használatuk hosszúságából következően eltérő sírszámú, és főként a lovas, lószerszámos és fegyveres temetkezések különböző mennyiségében és válfajaiban eltérő anyagú „mindhárom csoportjának] temetői általában a 10. század elején, annak első vagy második felében kezdtek benépesülni". 54 Érdekes, hogy miközben e köznépi temetők rendszerezése az időközben örvendetesen megszaporodott teljesen feltárt temetők 5 5 leletanyaga alapján új feldolgozóért kiált, a 895. évet hamarosan követő megnyitásuk 50 Szőke Béla Miklós: A Kárpát-medence a 9. században. In: Honfoglalás és régészet. (Szerk.: Kovács László) A honfoglalásról sok szemmel. 1. (Főszerk.: Györffy György) Budapest, 1994. 83. 51 Szőke Béla Miklós nem adatolt, de több évtizedes kutatásaira alapozott, ünnepélyes megfogalmazásában: hogy kiket is találtak a honfoglaló magyarok a Kárpát-medencében, az írott és régészeti források alapján egyaránt nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy ez a népesség lényegében változatlan összetételben azonos volt azzal, amely egy évszázaddal korábban az avar kaganátus mint politikai formáció pusztulását megélte. Az avarság jelentős vérveszteség nélkül élte túl a VIII. század végi, IX. század eleji hatalmi átrendeződést a Kárpát-medencében. Következésképpen nem vonható egyenlőségjel - mint szinte máig teszik az avarságnak az írásos forrásokból való eltűnése és az avarságnak mint népnek - egy sokgyökerű, soknyelvű, a különböző, türk és mongol nyelvű néptöredék mellett, a kárpát-medencei szlávokat is magába foglaló konglomerátumnak - a megszűnése között. Ez a történelmi viharokat átélt, megvátozott nevű és átalakult kultúrájú néptömeg alkotta a bázisát a peremterületeken létesült új fejedelemségek mellett a központi részek Karoling provinciájának is. Hasonlóképpen - bár többé az írásos források nem emlékeznek meg róluk - »avarok« lakta terület kellett maradjon a Dunától keletre elterülő síkság is. Ezek leszármazottai alkották a honfoglaláskor a Kárpát-medence alaplakosságát, s ők fogják alkotni majd az új uralkodó népnek, a magyarságnak a tömegeit, köznépének zömét is.": Szőke Béla Miklós: Plaga orientális (A Kárpát-medence a honfoglalás előtti évszázadban). In: Honfoglaló őseink. (Szerk.: Veszprémy László) Budapest, 1996. 43. Egyetértőleg: Takács 1997.177. (16.) Magam sem tartom másképpen elképzelhetőnek a 9. századi továbbélő és a 895-ben beköltöző magyar köznép összeolvadását, s ezzel a köznépi temetők kronológiai nehézségei többségének megoldását, de a folyamatot egyelőre nem látom bizonyítottnak. 52 Éva Garam: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Tiszafüred. CAPH 3. Budapest, 1995.430. Bóna Istvánnak az előző jegyzetben kifejtettekkel ellenkező nézetet képviselő szavaival, „a Kárpát-medence 9. századi-kora 10. századi úgynevezett »őslakosságának« emlékeif...], a Dunántúl karoling-szláv, Nyugat-Szlovákia morva, Erdély bolgár és szláv temetőinek mára 1600-800-600, összesen 3000 sírra növekedett emlékanyagja...], mint kés a vajat, úgy vágja el a 8. századi griffes-indás késő-avar temetőket a 10-11. századi magyarkori temetőktől...": Bóna István: Régészetünk és a honfoglalás. MT 103 = 41:8 (1996. aug.) 934. 53 Szőke Béla: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. RégTan 1 (1962) 28. 54 Szőke 1962. 34. (63.) Kiegészítőlég, négy évized kutatási eredményeit értékelve: Bóna 1996. 934-935. (52.) 55 Szőke Béla 1962-ben mindössze egyetlen teljesen feltárt temető, Fiad (So)-Kérpuszta leletanyagát ismerhette, mert az összes általa értékelt lelőhelyen vagy csupán részleges feltárás történt, vagy a teljes feltárás eredményei a műve megírásának idején még csak előzetes közleményből voltak ismertek, vö.
