Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Régészet - KOVÁCS LÁSZLÓ: Észrevételek a 9-11. századi magyarság régészeti emlékeihez
80 KOVÁCS LÁSZLÓ az esetleges ősmagyar leletek számát csökkentő következménye, hogy egyes régészek jelen politikai okokból nem a 9., hanem a 10. századra keltezik, és inkább a besenyőkhöz kötik őket. 1 4 Pedig köztudomású, hogy a türk/magyarok az elsőnek tekintett említésük alkalmával, 837/838-ban az Al-Dunánál tűntek fel, amikor az alkalmi szövetségesükké vált dunai bolgárok felkérésére megpróbálták megakadályozni azoknak a havasalföldi makedónoknak a bizánci birodalomba való visszatelepülését, akiket néhány évtizeddel korábban a bizánci sereget több hadjáratban megverő Krum kán a foglyaiként telepített oda. 1 5 Bár a makedónok teljes vagyonát követelő magyar akció végül sikertelenül végződött, a magyar osztag a 10. századi kalandozók modorában lépett fel. Lehetséges, hogy 860 őszén boldog Konstantin/Cirill a Krím félszigeten Kherszon mellett is egy portyázó magyar lovascsapattal találkozott, és a csekély forrásanyag ellenére a későbbi évekből több valóságos kalandozásuk említése is ránk maradt: 862-ben a keleti frank birodalom pannóniai területén, 881-ben pedig a mai Bécs, illetve az önálló akciót vezető kabar előhaduké Melk vidékén, majd pedig az etelközi tartózkodásuk végén, 892 nyarán Arnulf keleti frank király (887-896) oldalán főként 1. Szvatopluk (870-894) morva fejedelemsége ellen, 894 közepén pedig morva szövetségben akár az Alföldön és a Dunántúlon is. Minden szövetségkötés bizonyára ajándékok átvételével, minden hadjárat zsákmánnyal járt, mindkét szerzemény legáhítottabb formája pedig a textil- és luxuscikkek mellett a nemesfém volt, beleértve természetesen a vert pénzt is. Mindez kiegészíthető azzal a muszlim forrásadattal, hogy a magyarok folyamatosan portyáztak északi szláv szomszédaik földjén, s nemcsak súlyos (élelmiszer?)adókat l 6 vetettek ki rájuk, hanem a közöttük ejtett foglyaikat Kherszonban bizánci brokátra, gyapjúszőnyegekre és - hasonlóan a 937. évi montecassinói apátságban szerzett javakhoz - más bizánci árukra, sőt az itáliai zsákmány konkrét leírásából, valamint az értékszerzés óhajából következően bizonyára bizánci solidusokra 1 7 is cserélték, további feltételezhető kereskedelmi kapcsolataik révén muszlim dinárokra vagy dirhemekre' 8 is szert tehettek. Mindenesetre, amennyiben nem tekintjük toposznak Gardízi közismert megjegyzését, miszerint a magyarok ruhája „brokátból készült, fegyvereik ezüstből [készültek] és arannyal berakottak", ez a híradás megerősítheti annak lehetőségét, hogy a díszes öltözetű és fegyverzetű etelközi ősmagyart már a 9. század második felében is mindezek birtokában, sőt érmedíszekkel, közöttük halotti obulussal 1 9 is temethessék el. Az egyelőre még inkább csak feltételezett sírmellékletek közül különösen a korjelző pénzek hiánya sajnálatos, ráadásul ennek a hiánynak a három 14 Az érmés sírok hiánya ellenére, Bóna István a „kelet-európai térségben használatos, ... [a] pénzek »túlbiztosított« keltezésére épített kronológiai rendszer"-t hibáztatta, miszerint „egyetlen magyar lelet sem létezik, amelyet az ottani régészek ne 895, pontosabban 900 után kelteznének, vagyis... csak a magyarok távozása, a magyar honfoglalás utánra keltezett magyar jellegű leleteket közöltek s közölnek a térségből. Ezeket besenyő uralom alatt »viszszamaradt« magyaroknak, leginkább mégis - a magyarokat felváltó, helyükbe lépő besenyők temetkezéseinek és leleteinek határozzák meg... A régészet múlt századi-századunk eleji amatőr korszakát idézi a román, ukrán, orosz szakrégészektől is lépten-nyomon hangoztatott tévhiedelem, amely szerint - a nomádnak nem lévén állandó szállása - a térség magános sírjai és néhány sírós (családi) temetői »harcokban« elesettek emlékei. Végül bajosan tagadható, hogy a román és moldován régészet egyelőre nehezen viseli el a gondolatát is annak, hogy országukban ősbolgár vagy ősmagyar emlékek is létezhetnek. Letagadhatatlan emlékeiket (lóval, íjjal való temetkezés) kihalt nomád népeknek: besenyőknek, torkoknak, kunoknak tulajdonítják, ez az oroszoknál-ukránoknál is gyakori nézet mintegy konzerválja a hibás kronológiai rendszert, hiszen korábbi leleteket is későbbi népekhez kapcsol.": Bóna 2000. 17-18. (9.). 15 Az említett, valamint a további „kalandozások" forrásait és értékelését lásd Tóth 1998. 30-33, 67-68, 77,133-134, részletesen: 145-168. (2.). 16 Bizonyos vélemények szerint „az eredeti szövegben csak adókról van szó, élelmiszerről nem.": Takács Miklós: A 10. századi magyar-szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről. Századok 131 (1997) 191. 17 Bóna 2000. 129. Lényeges, hogy ez annak a Bóna Istvánnak volt a sejtése, aki korábban maga figyelt fel a bizánci érmeforgalom 7-9. századi apályára, vö. 21. jegyzet. 18 Korabeli, tehát a 830-as és a 890-es évek közötti dirhemkincsek mindenesetre alig vethetők össze a muszlim kereskedők itteni ténykedésének feltevésével, vö. Sebastian Brather: Frühmittelalterliche Dirham-Schatzfunde in Europa. Probleme ihrer wirtschaftsgeschichtlichen Interpretation aus archäologischer Perspektive. ZAM 23/24 (1995/96) 91: 4. á.: No. 421: Poltava (Poltavs'ka obi., Ukrajna), zárópénze: 882/883, No. 423: Novaja Lazarevka (Kazankivs'kij raj., Mikolaivs'ka obi., Ukrajna), zárópénze: 893: uo., 139-140. Természetesen a kincsleletek nem mértékadó jelzői a tényleges dirhemforgalomnak, amint azt pl. a Kárpát-medencei viszonyok tanúsítják, ahol az egyetlen Máramaros megyei, 400 dirhemnyi kinccsel legalább 20 temetkezés 51 dirheme és további 24 szórvány példány állítható szembe: Alekszej Vlagyimirovics Fomin-Kovács László: A Máramaros megyei ("huszti") 10. századi dirhemkincs. NKM 1 (1987) 7-9, 54., Aleksey Vladimirovich Fomin-László Kovács: The Tenth Century Máramaros County ("Huszt") Dirham Hoard. NKM la (1987) 7-10, 57., vö. Kovács László: Muszlim pénzek a 10. századi Kárpát-medencében. In: Csodaszarvas. Őstörténet, vallás és néphagyomány. 1 (Szerk.: Molnár Ádám) (2005) 50-58, 61-64., László Kovács: Muslimische Münzen im Karpatenbecken des 10. Jahrhunderts. Antaeus 29-30 (2008) 505-521, 523-528., Kovács László: A Máramaros megyei kincs és a tiszacsomai 3. sír. A 10. századi magyar-muszlim kereskedelmi kapcsolatok régészeti emlékeiről. Túrán 13:3 (2010. júl.-szept.) 81-88. 19 Miután véleményem szerint a honfoglaló magyarok a szájba vagy a marokba helyezett halotti obulus, továbbá a nem-díszként értelmezhető pénzmelléklet adásának szokását sem a Kárpát-medencében talált lakosságtól, sem az új hazájuk szomszédaitól nem vehették át, e halottas szokást is keletről kellett magukkal hozniok annak ellenére, hogy e feltevést régészetileg egyelőre nem lehet bizonyítani, vö. Kovács László: Érmék nem dísz vagy ékszer szerepben a honfoglaló magyar sírokban. In: Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére. (Szerk.: Erdei Gyöngyi-Nagy Balázs) MHB 14 (2004) 43-49.
