Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Néprajz - RATKÓ LUJZA: A tavaszi falujáró-kapuzó játékok

484 RATKÓ LUJZA Az idetartozó játékok két alapformája a mozgás típusa szerint a lassú vagy mérsékelt tempójú vonulás, valamint a futólépésekkel történő faluhossza-futás, míg térformája alapján a sorban, valamint a párban haladás két alaptípusát különböztethetjük meg. A falujárás legegyszerűbb formája a hosszú láncban vagy az utca szélességét kitöltő vonalban történő séta, valamint a szintén sorban történő futás. A sorformához kapcsolódhat cikkcakk- vagy kígyóvonalú kanyargás, ostorcsapó, kapuzás, ritkán pedig csigába tekeredés (rétestánc) is. A kapuzás leggyakoribb módja szerint először a sor egyik, majd másik végén emelt kapun történik váltakozó irányú, körív alaprajzú bújás, miközben a lánc folytonossága nem szakad meg. Másik formájában az egyenes vonalban vonuló vagy futó sor első két tagja tartja a kaput, amin az egész füzér menetirányban tovahaladva átbújik, majd ismét az előre kerülők emelnek kaput, s folytatódik a bújás az utca hosszában. A bújás történhet nyolcas alakzatú térformában is. Szép, s egyben ritkább változata a kapuzásnak a sövényfonás: az egyenes sorban vagy körben állók mindegyike kaput tart, s az egyik szélső vezetésével a lánc minden kapu alatt fonásszerűen átkígyózik. Ugyanez előfordul úgy is, hogy a bújás nem láncszerűen (kézfogással), hanem egyénileg történik. Egyedi formája ennek a változatnak a láncfonás, melyben a bújó sor minden kaputartót körülkerül, s így azok szoros láncba fonódnak össze. Szintén egyedi a sor (félkörív) közepén emelt kapu, amelyen keresztül vagy felváltva, vagy egyszerre bújik át a lánc két vége. A „gyarapodó kapuk - fogyatkozó bújók" típusa már átmeneti formát jelenthet a páros vonulás felé: ebben ugyanis a sor végéről „levágott" játékosok a kaputartók mellé vagy mögé állva hosszú, egymás mellett vagy egymás mögött sorakozó kapusort képeznek. Az utca széltében történő vonuláshoz leginkább akkor kapcsolódik kapuzás, ha két vagy több sor halad egymás után. Ilyenkor mindig a hátsók bújnak át az elsők felemelt karjai alatt. Egyedi változat két sor egymással szemben történő haladása, amelynél a vonulás fő irányának háttal levők kettényílva utat engednek a másik csapatnak, majd mögéjük csatlakoznak. Ugyanígy mindössze egyetlen adatunk van az utca széltében vonuló sor körré záródásáról, illetve újbóli sorrá alakulásáról, valamint az utca hosszában lassú forgással előrehaladó körformáról. A párban történő falujárás legáltalánosabb formája a kézfogással vagy anélkül felsorakozó párok egymás utáni vonulása. Ennek egyik alaptípusa a kapuzás nélküli forma, melyben az utolsók az oszlop két oldalán kívül, vagy a párok között beliil haladva vonulnak vagy futnak előre. Ugyanez előfordul úgy is, hogy a hátsó két pár négyes vonalba fejlődve megy előre a párok sorfala között. Sokkal ritkább, hogy mindez visszafele, a haladással ellentétes irányban történik, vagyis az első párok vonulnak hátra az oszlop végére. Egyedi változatként előfordul, hogy ötvöződik a két forma: a hátsó két pár időnként előremegy, majd szembefordulva az elsőkkel ismét visszatér a helyére. Sajátos változata ennek a típusnak az, melyben a párok egymástól távol, az utca két szélén vonulnak vagy állnak egymással szemben, s úgy zajlik a hátulsó párok folyamatos előrevonulása. A párban vonulás másik típusa a kapuzós forma, amelynek egyik leggyakoribb változata szerint az egymás mögött sorakozó párok mindegyike kaput tart, s állandó vonulás közben a hátsó párok folyamatosan bújnak előre a felemelt kezek alatt. Másik változatában csak egy kapu van, az alatt bújnak át egymás után a párok; ilyenkor a kaputartók a bújókkal szemben állnak. Néhol a párban és sorban vonulás - olykor csigába tekeredés - váltakozva fordul elő. E roppant gazdag és változatos játékanyag vizsgálatakor mindenekelőtt azokból a sajátos körülményekből kell kiindulnunk, amelyek speciálisan ezekkel a játékokkal kapcsolatban jelentkeznek. A résztvevők vonatkozásában egyértelmű e játékok női jellege; az adatok túlnyomó többsége szerint ugyanis gyakorlóik elsősorban serdülő és fiatal lányok voltak, akik közé egyes falvakban fiatalasszonyok is beállhattak. A helyszínek szempontjából a falujáró játékok sajátossága, hogy a leírások szerint céljuk az egész falu bejárása volt. A falu kiemelkedő pontjai - a templom vagy feszület szakrális töltésű környezete vagy a keresztút, híd, vízpart mágikus színterei - mint a falu egészét reprezentáló lényeges pontok kapnak szerepet, amenynyiben bejárásuk szimbolikusan az egész település bejárását jelenti. E helyszínek érintése a falu egészének „behálózásával" egyenlő, még ha ténylegesen nem is történik meg minden utca bejárása. Éppilyen jelentőséget kap a főutcán, a település tengelyén való végigvonulás, vagy a faluszéltől a templom felé, ritkábban