Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - ULRICH ATTILA: Okkupált főnemesi uradalmak a Szepesi Kamara keleti peremvidékén (1670-1673)
412 ULRICH ATTILA A harmadik típusú forrás, amelyet az uradalomkutatásnál használhatunk, részben gazdaságtörténeti, részben művészettörténeti értékeket hordoz. Mivel a Wesselényi összeesküvés leleplezése után ingó- és ingatlanelkobzás is történt, ezért a lefoglalt házakat, kúriákat, kastélyokat részletesen leírták. Leírták a belső berendezést, darabszámra rögzítve az ott talált dolgokat, de leírták a környezetet, a földesúri központok elrendezését is csűrös, veteményes, gyümölcsös kertekkel, vermekkel, állattartásra alkalmas ólakkal, cselédházakkal együtt. Ezek az összeírások az életmódra és életminőségre engednek következtetni, ami a nemes vagyoni helyzetének tükörképe is egyben. Felhívjuk arra a figyelmet, hogy a források alapján megállapítható, hogy az 1670-es években nagy a népességmigráció, sőt jelentős a jobbágyság állatállomány-vesztése is. (pl. Barabási uradalom esetében) így a különböző régiókban elhelyezkedő uradalmak más gazdasági helyzetben voltak. A legnehezebb helyzetben a Hegyalja környékét, Szabolcs, Szatmár, Bereg vármegyéket, illetve azok partiumi részeit tekinthetjük. Érdekes, hogy Borsod, Gömör vármegyék kicsivel jobb helyzetben voltak, a Nógrád feletti Kishont vármegyétől kezdve pedig lényegében „ideális" gazdálkodási helyzet állt elő! Ezt bizonyítják az észak-magyarországi uradalmak gazdasági viszonyai (pl. Murány). Azonban még ezeken, a gazdálkodás, az emberi élet szempontjából nyugodtabb helyeken is megfigyelhető a migráció, a népesség apadása, illetve gyarapodása is. Különösen kiemelkedőnek tartjuk a Hódoltság területén megmaradt, újratelepült falvakban élők jobbágyi helyzetét. Az elkobzás miatt felmért települések esetében nemcsak a jelentős teleknagyság figyelhető meg, hanem az egy főre jutó állatállomány (szarvasmarha, juh) magas száma is, ami a jobbágyság kereskedelembe való bekapcsolódásának biztos jele. Összefoglalva: a főúri nagybirtok elkobzásával általában jól szervezett, magasabb bevételekre képes, de legalábbis jelentős tőkeértékű uradalmakhoz jutott a kincstár. Már ennél a társadalmi kategóriánál is szembetűnik: nem mindegy, hol, milyen természeti környezetben helyezkedtek el a birtokok. Főleg a BorsodZemplén-Szabolcs megyehatárvonaltól keletre és északkeletre eső uradalmak voltak jobban kitéve a török, majd kuruc támadásoknak, fosztogatásoknak. Ez az uradalmak népességében is tetten érhető. Lónyay Anna vásárosnaményi uradalma az 1670-es évek elején igen „megtépázott" volt, messze elmaradva a gazdasági környezet jellegéből fakadó lehetőségektől. A főúri domínimumok jövedelmezőségüket tekintve is több kategóriába sorolhatók: a hagyományos mezőgazdasági tevékenységet folytató uradalmakra, a hegyaljához közel eső, szőlőtermesztéssel is foglalkozó uradalmakra, illetve az ipari tevékenységgel kiegészülő uradalmakra. Az első esetben a hagyományos szemtermelő-állattenyésztő jelleg a domináns, az uradalom bevételeinek nagy része önellátásra megy, kérdés - és források hiányában nem megítélhető mennyire tudtak ezek a főleg határon fekvő nagy kiterjedésű domíniumok bekapcsolódni a kereskedelmi szférába (marhatenyésztés). A hagyományos majorkodtató uradalmak között üde színfolt az ipari jellegű tevékenységgel foglalkozó egységek. A vastermeléssel és üveggyártással foglalkozó területeken fekvő domíniumok a magasabb haszonlehetőség (kereskedelmi tevékenység) miatt kerültek külön kategóriába. A hegyaljai, illetve a hegyaljai szőlőket is magában foglaló birtokok megítélésénél, még ha azok döntő része a hagyományos (első) kategóriába tartozik, a szőlőművelésből származó haszon (korcsmáitatás, esetleg borexport) már a bevételeket jelentősen megemelhette. Mint említettük a főúri domíniumok eszmei értéke, tőkeerőssége is kiemelkedő, bár ezzel több bene possessionátus birtok is vetekedhetett, nem is beszélve a hegyaljai birtokosok kiemelkedő haszonlehetőségéről.
