Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - TRINGLI ISTVÁN: Sátoraljaújhely egyházai a reformáció előtt
388 TRINGLI ISTVÁN ágostonos név alatt. 7 1 Az uniós bulla csak féleredményt hozott, kibocsátása után pár évvel néhány országban a bencés regulát követő vilhelmiták kiváltak az ágostonosok közül, és megtartották függetlenségüket. 72 A magyar vilhelmita rendházakban azonban tudomásul vették az egyesítést, ami számukra úgysem jelenthetett mást, mint puszta névcserét. 7 3 Egy ideig megtartották egykori nevüket és valószínűleg saját szokásaikat is. A vilhelmiták, akárcsak a későbbi ágostonosok, csak nevükben voltak remeterend, valójában a koldulórendek között tartjuk számon őket. 7 4 A középkori Patak és Újhely központja kb. 13 kilométerre feküdt egymástól. Újhely alapításakor Patakon már éltek koldulórendi barátok, ferencesek és domonkosok. Az 1261-es alapítólevél az ő feladatukká tette, hogy a várba menekült városiak és a várnagy vitájában tanúbizonyságot tegyenek. Rendházaik érdekét sértette volna, ha Újhelyen is ferencesek vagy domonkosok telepedtek volna le, ezért Újhely alapítói más rendet kerestek, hogy a város vallásos igényeit kielégítsék. Mivel Magyarországon a karmelitáknak csak néhány kolostoruk volt, ezért a választás nem eshetett másra, mint az ágostonosokra, helyesebben azokra a vilhelmitákra, akik ekkortájt csatlakoztak az ágostonosokhoz. Korántsem kell tehát azt feltételeznünk, hogy azért mert a 14. század első évtizedeiben még élt az újhelyi rendházban a vilhelmita múlt emléke, ezért a Szent István rendház első lakói 1256 - az ágostonos unió - és 1261 - a városi alapítólevél kelte - előtt már Újhelyre telepedtek volna. A városalapítás, a betelepítés és az építés hosszú, több éves folyamat, aminek csak része a városprivilégium megszerzése. A városi kiváltságlevél kiállítása ebben a folyamatban sem kezdő-, sem végpont nem lehetett. Az 1261-es alapítólevél még egy épülőfélben levő városról beszél, ezért nehezen képzelhető el, hogy a vilhelmiták már legalább öt évvel korábban, azaz még az uniós bulla kibocsátása előtt megtelepedtek volna Újhelyen. Az újhelyi ágostonosokról a város mellett élő pálosokhoz képest jóval kevesebbet tudunk. Úgy tűntek el a város életéből, hogy csak kevés nyomot hagytak maguk után: a levéltáruk elpusztult, a reformáció után nem tértek vissza. A rájuk vonatkozó néhány forrás részben a pálos kolostor levéltárának, részben azoknak a földesuraknak köszönheti létét, akik kolostoruk feloszlatása után elfoglalták javaikat. A vilhelmita kolostor csaknem teljesen bizonyosan királyi alapítású volt. 1325-ben említették először a rendház védőszentjét, Szent István királyt. 7 5 Templomuk vagy eredetileg is kettős titulusú volt, vagy idővel vette fel a királyszent mellé a Boldogasszony titulust: 1358-ban csak Boldogasszony kolostornak nevezték, 1418-ban a Perényiek a Boldogasszony patrocínium nevére kértek az ágostonosok számára búcsúengedélyt, 1468-ban említették először kettős titulusát. 7 6 1514-ben a keresztesek feldúlták rendházukat, és a parasztháborúk szokásos kísérőjelenségeként okleveleik egy részét megsemmisítették, 1527-ben János király ezért megerősítette őket egy halastavuk birtokában. 7 7 A reformáció kezdetén, régebbi kolostorjegyzékek alapján, valamikor 1540 és 1551 között állították össze azt az ágostonos kolostorjegyzéket, amiben az egri districtus kolostorai között szerepelt. Ekkor talán még lehetett némi rendi élet a falai között. Ugyanez a kolostorjegyzék a szepesi districtus rendházairól már azt jegyezte fel, hogy 1540-ben a „lutheránusok kezén" voltak, azaz megszüntették őket. 7 8 A szerzetesi élet Perényi Gábor földesurasága alatt szűnt meg, a kolostor birtokait a 71 Bullarium Ordinis Eremitarum S. Augustini 1186-1256. Hrsg. Benignus von Luijk. Wuerzburg, 1964. 163. 72 P.B.B.: De guilelmitis nonnulla scitu digna. Analecta Augustiniana 1. (1905) 289-293; Kaspar Elm: Beiträge zur Geschichte des Wilhelmitenordens (Münstersche Forschungen 14.) Köln, Graz 1962.; UŐ: Der Wilhelmitenorden. Eine geistliche Gemeinschaft zwischen Eremitenleben, Mönchtum und Mendikantenarmut in Uö: Vitasfratrum. Beiträge zur Geschichte der Eremiten-und Mendikantenorden des zwölften und dreizehnten Jahrhunderts. Festgabe zum 65.Geburtstag Hrsg. Dieter Berg (Saxonia Franciscana 5.) Berlin 1994. 55-66. 73 Fejér IV/3. 347. 74 Koszta László: Vilhelmita remeték. In: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század) Főszerk.: Kristó Gyula, szerk. Engel Pál és Makk Ferenc. Bp. 1994. 730. 75 „fratrem Dominicum priorem de Hyhel ordinis heremitarum sancti Augustini ecclesie sancti regis Stephani" -AO II. 201. 76 „fratre Gregorio nunc prioré domus seu claustri beati Virginis de Vyhel" - Zichy 111.131.; „fratris Georgii protunc conventus ecclesiarum sancti regis Stephani et beate Marie virginis in dicta Wyhei prioris ordinis heremitarum sancti Augustini" - DL 8797. [Bándi: Pálos oklevelek 65. sz.) 77 Monumenta rusticorum in Hungáriám rebellium anno MDXIV. Maiorem partem collegit Antonius Nagy Fekete. Ediderunt Victor Kenéz et Ladislaus Solymosi atque in volumen redigit Geisa Érszegi. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai 11. Forráskiadványok 12.) Bp., 1979. 542. 78 „Vhihel in districtu Agriensi" - P.E.E.: Catalogus conventuum O.E.S. Augustini tempore prioris generalis Hieronymi Seripandi (a.1539-1551) Analecta Augustiniana 6. (1915) 68.
