Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - TRINGLI ISTVÁN: Sátoraljaújhely egyházai a reformáció előtt
SÁTORALJAÚJHELY EGYHÁZAI A REFORMÁCIÓ ELŐTT 387 oltárigazgatója, akiről nem tudjuk, hogyan választották ki, minden bizonnyal a bártfaiak szemelték ki erre a posztra. Ők jelentették be ugyanis azt, hogy ennek az oltárigazgatónak halála után kit jelölnek a tisztségre. Az újhelyi tanács előírta a jelenlegi oltárigazgatónak, hogy a mindenkori újhelyi plébánosnak engedelmeskedjék, továbbá, hogy együtt lakjon a többi oltárigazgatóval. Hozzájárultak ahhoz, hogy halála után Bártfa városa az oltárigazgatói tisztséget annak adományozza, akinek akarja, ám ezt csak az újhelyi plébános és a városi tanács jóváhagyásával tehessék. A jövendőbeli oltárigazgató is engedelmességgel tartozott az újhelyi plébánosnak, akivel ünnepnapokon és azok nyolcadán, továbbá minden vasárnap együtt misézett, továbbá minden olyan egyházi szolgálatot el kellett látnia, amire felkérték. 6 6 A városnak tehát kisebb ügyekben a középkor végén is volt beleszólása a plébánia ügyeibe. A városi tanács a plébániával kapcsolatos ügyei elintézésével gondnokokat, korabeli magyar szóval egyházfikat (vitricus) bízott meg. Először 1509-ben említik őket, akkor hárman voltak, és a templom építésével kapcsolatos pénzügyi teendőket látták el. 6 7 Bizonyára a bártfai oltáralapítványt is a templom ekkori építése vagy átépítése tette szükségessé. A vilhelmita-ágostonos kolostor A város alapításával közel egy időben két szerzetesközösség jött létre Újhely területén: a pálos és a vilhelmita (később ágostonos) remeték rendje. E rendházak a 13. században renddé szerveződő magyarországi remeteközösségek földrajzilag jól körülhatárolható, az egri püspökség területén kialakult csoportjához tartoztak. 68 Az újhelyi remete rendházak létrejötte nem spontán szerveződés eredménye volt. A középkori pálos rendi hagyományt megörökítő Varsányi István pálos költő szerint a rend története azzal kezdődött, hogy a remeték barlangjaikat elhagyván (specubus relictis) kolostori életet kezdtek élni (caeperuntque simul claustralem ducere vitám). 6 9 A rendi fegyelem alatt élő szerzetes szemében a szabályozatlan, barlanglakó remeteélet olyan előtörténet volt, amit még idealizálni sem akart. Számára a rend története a kolostorok létrejöttével kezdődött, a kolostori létet megelőző remeték világából csak a sivatagi remeték, Remete Szent Pál, Remete Szent Antal és Szent Jeromos távoli múltba vesző és kanonizált élettörténete volt érdekes. A két újhelyi rendház története sem a zempléni hegyek rengetegébe elvonult remeték összegyűjtésével kezdődött, hanem jól végiggondolt terv szerint kiválasztott alapítással. Az újhelyi vilhelmitákat először egy 1324-es oklevél említi, amelyik Szent Ágoston rendjének itt élő vilhelmita testvéreiről beszél, egyben ez az első adat, amelyik a Szent István kolostorra vonatkozik. 7 0 Ez az egyetlen forrás, ami vilhemitáknak nevezi a kolostor lakóit, a későbbiekben mindig ágostonosoknak mondták őket. Az 1324-es oklevél megfogalmazása az eltűnőben levő vilhelmita hagyományt tükrözte: a vilhelmiták valójában akkor már ágostonosok voltak. A vilhelmita rendnek Magyarországon a 13. században több rendháza volt. A későbbi magyar ágostonosok jelentős része - bizonyára jóval többen annál, mint ahány ágostonos rendház vilhelmita múltjának említése fennmaradt - közülük került ki. A vilhelmitákat és négy másik remeteközösséget 1256-ban IV. Sándor pápa egyesítette a Szent Ágoston remetéinek rendje, egyszerűen ágostonos remeték (rövidítve: OESA) vagy csak 66 DF 216 809. (Tóth: Sátoraljaújhely 21. sz.) 67 DL 21 935. (Bándi: Pálos oklevelek 88. sz.) Az egyházgondnokokra: Kubinyi András: Plébánosválasztás és egyházközségi önkormányzat a középkori Magyarországon. In: Uő: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Bp. 1999. 282. és Gulyás: Mezővárosi önkormányzat 33., 169., 171., 175. 1497-ben Ó-és Újmiskolc tanácsa és a két plébánia egyházgondnokai adtak ki közös oklevelet. Gyulai Éva: Óváros és Újváros a középkori Miskolcon - A kétközpontú városok topográfiájához. (Megjelenés alatt.) 68 Hervay L. Ferenc: A pálos rend elterjedése a középkori Magyarországon. In Mályusz Elemér emlékkönyv. Szerk. H. Balázs Éva, Fügedi Erik, Maksay Ferenc. Bp. 1984. (a továbbiakban: Hervay: Pálos rend) 167.; F. Romhányi Beatrix: Ágostonrendi remeték a középkori Magyarországon. Aetas 20. (2005) (a továbbiakban: Romhányi: Ágostonrendi remeték) 99. 69 Gregorius Gyöngyösy: Vitae fratrum eremitarum ordinis sancti Pauli primi eremitae ed. Franciscus L. Hervay Bp. 1988. (a továbbiakban: Gyöngyösy) 9.c. 70 „priorem et fratres Gillermicas ordinis sancti Augustini de eadem" - AO II. 157.
