Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - HORVÁTH RICHÁRD: Szatmár és a Szapolyaiak
348 HORVÁTH RICHÁRD kormányzóként működött, minden kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy Hunyadi János egykori híve életében először, de korántsem utoljára a hatalom csúcsára érkezett. 2 1 Köszönhette mindezt bizonyosan feltételezhető pénzügyi és katonai tehetségének, de mindenekelőtt a fiatal király személye felé mutatott, ekkor még szinte kritikátlan bizalmának, ami már-már túlmutat a régi familiaris és a trónig emelkedett dominusa kapcsolatán. 2 2 Ilyen gyors és ilyen jelentős birtokgyarapodásra Zsigmond király uralkodásának korai esztendei óta aligha lehetett példa a királyság történetében. Ám ez még nem minden. Ahogyan ugyanis Tokajt, úgy Salgót, Tállyát és a később még tárgyalandó Szatmárt és Németit is zálogolás útján vették át Mátyástól. Ha ezek zálogösszegét, valamint a tokaji uradalomért meghatározott árat összeadjuk, elképesztő méretű öszszeget: 49 000 aranyforintot kapunk. Ez a szám az 1460-as évek eleji Magyar Királyság éves bevételeinek akár 15-20%-át is jelentheti. Alighanem elfogadható abbéli megállapításunk, hogy ilyen mértékű készpénzösszeget még a rendkívül ügyes Szapolyai fivérek sem lehettek képesek egynéhány év leforgása alatt a királyi bugyellárisba átcsorgatni. Talán nem tévedek nagyot, amikor arra gyanakszom, hogy a horribilis zálogösszegek mögött régi - alkalmasint Hunyadi János idejébe visszanyúló - adósságok is, vagy még inkább az a cél húzódhatott meg, hogy a zálog voltaképpen örökadományként funkcionáljon. Mármost csak az a megválaszolandó kérdés marad ebben az esetben, hogy miért volt erre szükség? Miért nem mindjárt perpetuo iure adta át az uradalmakat Mátyás kiszemelt hívének. Valós adósságról lenne szó, avagy legalább részlegesen előttünk ismeretlen ok miatt Mátyásnak „adnia kellett a látszatra" és nem halmozhatta el birtokokkal hirtelen Szapolyait? Esetleg a család levéltárának pusztulásakor a tokajit kivéve összes korai adománylevelük odalett? Ráadásul birtokaik és befolyásuk gyarapodásának még nem is tekintettük át minden formáját. „Hivatalos", azaz a kodifikált jognak és szokásjognak megfelelő birtokszerzéseiken túl érdemes szót ejtenünk olyasféle hatalmi-territoriális befolyásuk növekedéséről, amiknek vagy idejét, vagy pontos jogcímét nem ismerjük. Ezek sorában az elsőséget feltétlenül híres-hírhedt szepesi adománylevelük érdemli, amely által Szepes váruradalmával együtt az örökös szepesi ispáni/grófi cím is a családé lett. Már a nevezetes diploma datálása is nehézségekbe ütközik. Jóllehet az adománylevél narratio\a bőven nyújt köztörténeti információkat az utókor számára, teljes szövegű kiadása rendkívül régi. 2 5 Épp bőbeszédű narratioi folytán datálása sem jelent különösebb nehézséget: mivel Szapolyai Imrét boszniai kormányzóként és ugyanakkor dalmát-horvát-szlavón bánként nevezi meg (e tisztségre király 1464. évi koronázással előtt nem sokkal nevezte ki, miközben ezzel egy időben a kincstartóságról leváltotta 2 4), továbbá e tisztségeit viszonylag jól ismert okokból eredően 1465. esztendő tavaszáig-nyaráig viselte, így az adománylevél 1464/65-ös évhez kötése a tévedés legcsekélyebb kockázatával sem jár, amint ezt kisebb bizonytalanságokkal ugyan, de a korábbi irodalom is tette. 2 5 Ráadásul a honi kutatás számára már az is feltűnt, hogy Szapolyai 1465-ös délvidéki 21 Szapolyai boszniai kormányzóvá és dalmát-horvát-szlavón bánná történő kinevezését a korábbi irodalom (köztük e sorok írója is: Horváth: Szapolyai Imre 269.) eleddig Mátyás 1464. március 29-i koronázásához kapcsolta. Szerencsés módon azonban már ismerünk olyan oklevelet, melyben Imre febr. 19-én boszniai kormányzóként és bánként fordul elő. DF 223 023. - Elődjei, Vitovec János és Újlaki Miklós utolsó báni említése jan. 27-ről ismert. DL 35 096. - Szapolyai márc. 29-ét megelőző kinevezését tovább erősíti, hogy ugyanezen hónap 24-én már ugyancsak új tisztségeivel szerepel. Ivan Krist. Tkalcic: Povjestni Spomenici Slob. Kralj. Grada Zagreba 11. lzprave: 1400-1499. (Monumenta Historica Lib. Reg. Civitatis Zagrabiae. Diplomata: 1400-1499.) Zagreb, 1895. 288-290. 22 Épp ezen sajátságos kapcsolat folytán tételezte föl Kubinyi András, hogy Hunyadi Mátyás és Szapolyai Imre között részleges vérségi kapcsolat is fennállhatott, nevezetesen Imre a király törvénytelen féltestvére lehetett. Kubinyi András: Törvénytelen gyermekek a magyar középkorban. In: História 21. (1999/7) 21-22., ill. újabban: Uő: A Szapolyaiak és familiárisaik (szervitoraik) In: Tanulmányok Szapolyai Jánosról és a kora újkori Erdélyről. (Studia Miskolcinensia 5.) Szerk.: Bessenyei József, Horváth Zita, Tóth Péter. Miskolc, 2004. 171. 23 Wagner: Analecta Scepusii I. 145-147. 24 Kubinyi András: A kincstári személyzet a XV. század második felében. In: Tanulmányok Budapest Múltjából XII. Szerk. biz. elnöke: Pesta László. Budapest, 1957. 29. 25 Bal Jeromos: Szepesvára története. A Szepesmegyei Történelmi Társulat Évkönyve. Tizenharmadik évfolyam. Szerk.: Förster Jenő. Lőcse, 1914. 43-45., illetőleg az ő nyomán: Dobroslava Menclová: Spisky Hrad. Bratislava, 1957. 96-99. - Korábbi munkájában Bal Jeromos még úgy vélekedett, hogy az adományra Mátyás 1464. évi koronázását megelőzően került sor, mivel az irat erről az eseményről nem tesz említést. Nos, ebbéli észrevétele ugyan igaz, ám egy adománylevélnek - lett légyen szó bármily kiemelt politikai jelentőségű kedvezményezettről - nem kell automatikusan tartalmaznia egy, a király és nem Szapolyai életében jelentős eseményt. Ráadásul oklevelünk dátumsora, ahol az uralkodási évek oly fontos adatai szerepelnek, hiányzik. Emiatt, illetőleg Szapolyai ismert tisztségeinek együttes szerepeltetése, továbbá a kincstartóság említésének hiánya miatt az 1464 márciusa és az 1465 áprilisa közötti
