Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - E. KOVÁCS PÉTER: Mit evett Zsigmond 1414. június 27-én?

316 E. KOVÁCS PÉTER használta fel, hogy megtámadta Monferrátót, elsősorban azért, hogy visszaszerezze Vercellit. Gian Giacomo már 1414. február 26-án megparancsolta a városok megerősítését, mert az ellenséges seregek már Chiavassóig nyomultak előre. Hiába tért vissza tavasszal 11. Teodoro Paleologo az őrgrófságba, Filippo Maria Visconti milánói herceg csapatai ekkor sem vonultak vissza, ezért érthető, hogy áprilisban a monferratói városok 25 ezer forintos hadisegélyt szavaztak meg az őrgrófnak. Zsigmond örömmel vette, hogy támogatókra talált Milánó ellen és 1414. május 19-én Pontesturában VIII. Amedeo di Savoia, Ludovico di Savoia-Acaja és 11. Teodoro Paleologo szövetségre is léptek Zsigmonddal a lombard városállam ellen.

8 Szintén ebben a városban adta ki a király június 16-án azt az oklevelét is, amiben birodalmi gyűlést hívott össze a németországi viszályok miatt.

9 Zsigmond alaposan megismerhette a monferrátói őrgrófságot, hiszen közel három hónapig tartózkodott ott és ezalatt több városban is megfordult. Az utolsó ismert ezek közül a fentemlített Trinó volt, ahol nem csak Ragúza ügyével foglalkozott, hanem megújította a régi családi szövetségét VI. (Őrült) Károly francia királlyal, (Rettenthetetlen) János burgundi herceg ellen.

1

0 De megfordult ekkor a városban Vignola urának, Uguccione de Contarinak a követe (Tommaso de Perundulis ravennai érsek), aki Nicolö 111 d'Este ferrarai herceg megbízásából Zsigmond és Velence között próbált közvetíteni, valamint a görög császár egyik diplomatája, aki szintén velencei békekötésen fáradozott." Zsigmond itineráriuma 1414. június. 26-a és 1414. július 6-a között Zsigmond Trinó után - Windecke szerint - keresztülvonult Savóján és az üchtlandi Fribourgon át érkezett meg a svájci Bernbe.'

2 A király útvonala a szakirodalom szerint a következő lehetett: Ivrea - Aosta - Szent Bernát-hágó - Rhonetal - Waadt kantonon át - Romont - Bern." A fenti kis itinerárium forrásbázisa több elbeszélő munka, az összeállításához más típusú forrásokat senki sem használt. Ennek egyetlen oka lehet: teljesen érdektelen, hogy Zsigmond milyen úton vonult ki 1414 nyarán Itáliából, nem beszélve arról, hogy a főbb állomásokat már a 19. században tisztázták. Valójában én is csak azért kerestem okleveles bizonyítékokat számtalan levéltárban, hogy kimerítő választ tudjak adni a címben feltett roppant fontos kérdésre. Szerencsére sikerrel jártam, az Archivio di Stato di Torino fondjai között rábukkantam egy gazdasági iratra'

4, melynek segítségével talán tisztázhatjuk: mit is evett Zsigmond 1414. június 27-én? Az alább közölt itineráriumból jól látszik, a feltételezett irány nagyrészben megegyezik az általam felvázolttal, hiszen a hágók ellenére a mai napig így kelnek át az Alpokon. A forrásból viszont nem csak a pontos útvonalat, hanem azokat az állomáshelyeket és az ott eltöltött időt is rekonstruálni lehetett, ahol Zsigmond és kísérete megfordult. Az itineráriumból az is kiderül, hogy a berni krónika mindkét megállapítása helyes: Zsigmond Romont felől érkezett, és július 3-án vonult be a városba. 8 Aldo di Ricaldone: Annali del Monferrato (951-1708). Torino, 1972. 456-457. 9 Hermann Herre

: Die Beziehungen König Sigmunds zu Italien vom Herbst 1412 bis zum Herbst 1414. In: Quellen und Forschungen aus italienischen Archiven und Bibliotheken. Band IV. 1902.1-62. 10 Regesta Imperii XI. 1. 993. sz. 1414. 06. 25. Trino http://regesten.regesta-imperii.de

. A letöltés ideje 2010. 04.14. A tanulmányban minden alkalommal, amikor erre a forráskiadványra (a továbbiakban: Rl) hivatkozom, ezt a weboldalt használtam. 11 Herre

: Die Beziehungen 46-47. 12 Eberhard Windecke emlékiratai Zsigmond királyról és koráról. Fordította, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Skorka Renáta. Bp. 2008. (História Könyvtár. Elbeszélő források 1.) 52. Továbbá: Skorka Renáta: Eberhard Windecke itineráriuma. Világtörténet 2009. 34-50. 13 E. Oehlmann: Die Alpenpässe im Mittelalter. In: Jahrbuch für schweizerische Geschichte. Band III. 1878. 167-289. 268-269. Valamint: E. Oehlmann: Die Alpenpässe im Mittelalter. In: Jahrbuch für schweizerische Geschichte. Band IV. 1879.163-324. 315. Romontba feltehetőleg június végén érkeztek meg. Erről egy berni követ számolt be. Die Bemer-Chronik 217. Rl XI. 1. 993a. sz. 1414 június vége. Romont. 14 Számadás.