Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - ZSOLDOS ATTILA: 111. András hat nádora
292 ZSOLDOS ATTILA tagadhatatlanul vonzó - elképzelésnek azonban több gyenge pontja tapintható ki. A nádor volt az ország első világi méltósága, így joggal lenne elvárható, hogy csak a leghatalmasabb oligarchákkal találkozzunk az érintettek listájában. Csák nembéli Máté, Aba nembéli Amadé, Héder nembéli (kőszegi) János vagy éppen Borsa nembéli Kopasz meg is felelne ennek az elvárásnak, a többiek közül azonban Ákos nembéli István már csak másodvonalbeli lehet hozzájuk képest, míg Rátót nembéli Roland és különösen Péc nembéli Apor talán még az sem. Az érem másik oldalát szemügyre véve: feltűnő egyfelől olyan, a korban nagy hatalommal és befolyással rendelkező oligarcha hiánya a névsorból, mint a Mátéhoz, Amadéhoz, Jánoshoz és Kopaszhoz hasonlóan országrésznyi terület felett rendelkező Csák nembéli Ugrin, akinek - ki tudja, miért - valahogy nem jutott eszébe nádorrá nyilvánítani magát, másfelől nem kevésbé elgondolkodtató, hogy Roland és Apor példáját nem követték a velük egy súlycsoportba tartozó előkelők, jóllehet nyilván akadt volna köztük nem is egy, akinek ambíciói nem voltak kisebbek e két nádorénál. Az sem feledhető ugyanakkor, hogy a nádori cím önkényes felvétele esetén okkal gondolhatnánk arra is egyúttal, hogy az önmagát nádori címmel felruházó oligarcha saját magát tekinti az egyetlen „valódi" nádornak. Ezzel szemben azonban azt tapasztaljuk, hogy a nádori címet következetesen használó Ákos nembéli István, amikor fia menyegzőjének körülményeiről számol be egy oklevelében, nem tagadta meg Aba nembéli Amadétól és Rátót Rolandtól sem azok nádor voltának elismerését, 4 7 mintha mi sem lenne természetesebb annál, hogy az országnak egyszerre több nádora van. Minden jel arra vall, hogy István nádor említett oklevele nem alkalmi - udvariassági vagy politikai szempontok által sugallt - véleményt fogalmazott meg, hiszen számos más eset ismert, amikor ugyanazon forrásunk több személyt is nádorként nevez meg. Különösen figyelemre méltó, hogy ez utóbbi adataink rendre 1. Károly oklevelei közül kerülnek ki, vagy olyan okmányok, amelyek az ő politikai környezetének álláspontját tükrözik. Károly 1307. szeptember 3-án kiállított adománylevele Borsa nembéli Beke javára szólt, akinek egyik fivéreként az okmány „Kopasz nádor"-t nevezi meg, a király döntését tanácsukkal segítő egyházi és világi bárók között pedig ott szerepelnek Amadé, István és Roland nádorok is. 4 8 Károly egy másik - szintén az 1307. évben kelt, de napi dátummal el nem látott - adománylevelében, ismét a hozzájánrlásukat adó előkelők között, Amadé, Roland és Apor nádorok tűnnek fel. 4 9 Az 1. Károlyt Magyarország királyának elismerő 1307. évi rákosi országos gyűlésen megjelent előkelők közül Aba nembéli Amadé, Borsa nembéli Kopasz, Ákos nembéli István és Rátót nembéli Roland címeztette magát nádornak 5 0 - a lista pontosan egyezik 1. Károly 1307. szeptember 3-i oklevelének felsorolásával míg az 1308. november 18-i pesti gyűlés résztvevői között az eseményről oklevelet kiállító közjegyző Aba nembéli Amadét és Borsa nembéli Kopaszt mondja nádornak, ellenben a magát csak követek útján képviseltető Csák nembéli Máté minden cím nélkül, „trencséni Máté" (Matheus Trinze) néven szerepel az okmányban. 5 1 Az 1. Károly budai koronázásakor kiállított oklevélben Aba nembéli Amadé mellett immár Csák nembéli Máté is nádorként kerül elő. 5 2 Mint látható: 1. Károly a vizsgált korszakban nádori címet viselő hét személy közül hatnak a nádor voltát elismerte, s még érdekesebb, hogy 1310 nyaráig nem ismeretes Károly egyetlen olyan oklevele sem, amelyben az említett előkelők nádori címük nélkül szerepelnének. A kivétel ebből a szempontból Héder nembéli (kőszegi) János: őt Károly soha nem említi nádorként, jóllehet okleveleiben találkozunk a nevével, igaz, csak akkor, ha a király Esztergom 1306. évi ostromáról emlékezik meg 5 5, amelyet éppen János védelmezett a király ellenségeként Károly csapatai ellenében. Az eset így további magyarázatot nem igényel, sőt, még élesebben világít rá arra, hogy 1. Károly kész volt elismerni mindazon előkelők nádor mivoltát, akik elfogadták őt királyukul. Elismerésről volt azonban szó, s nem kinevezésről, amit az tesz kétségtelenné, hogy - amint azt láthattuk - valamennyi esetben kimutatható, 47 1303. febr. 26.: AO 1. S3. (Anjou I. 358. sz.). 48 1307. szept. 3.: AO 1.132-133. (Anjou II. 232. sz.). 49 1307. s. d.: Fejér Vlll/5. 32. (Anjou II. 272. sz.). 50 1307. okt. 10.: Fejér V1I1/1. 221. (Anjou 11. 243. sz.). 51 1308. nov. 27.: Acta Gent. 117. (Anjou II. 494. sz.). 52 1309. jún. 15.: Acta Gent. 305. (Anjou II. 668. sz.). 53 1306. jún. 27.: HO I. 101. (Anjou II. 44. sz.), júl. 13.: RDES 1.191. (Anjou II. 47. sz.); 1307. s. d.: Fejér VI11/S. 32. (Anjou II. 272. sz.).
