Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - NÓGRÁDY ÁRPÁD: A Sóvári Sósok 1285. évi hamis adománylevelei
286 NÓGRÁDY ÁRPÁD bizonnyal Harság is. Mivel az előbbit 1288. október 6-án ajándékozta el György Piros Péter nevű szerviensének, 3 0 IV. László adománylevele, amely Delnát kivette az átengedett javak közül, viszont bizonyosan szeptember 3-a előtt kelt," arra kell gondoljunk, hogy a visszavonás csak Delnefőre vonatkozott, a birtok többi részét nem érintette. Harság esete némileg kuszább. A Piros Péternek juttatott föld határleírásból kitűnik, hogy az 1288-ban már György unokaöccsének, Tamás fia Sinkának, a Sebesi család ősének birtoka. 3 2 Jóllehet 1315-ben 1. Károly Sinka birtokait megerősítő oklevele szerint Harság csupán évekkel később, 111. András adományából lett Sinkáé, 3 3 az ellentmondás csak látszólagos: Sinka ugyanis előbb magánadományként nyerte el Györgytől a birtokot, s királyi jóváhagyást csak évekkel később kapott hozzá. 3 4 A Tárcán átnyúló részek és Sóvár nyugati határa Az egykori sóvári birtoktesthez egy, Kendétől Eperjesig tartó keskeny birtoksáv tartozott a Tárca jobb partján. A birtoksáv területén két kisebb falu jött létre, a fentebb már említett Enyicke és Szentlászló. Enyicke valamikor 1288 után, Szentlászló másként Áriusfalva pedig minden bizonnyal a tatárjárást követő két évtizedben. Ez utóbbiról 1261. évi adománylevelében a későbbi V. István említi, hogy korábban Sóvár királyi prédiumhoz tartozott. 3 5 Mindkét falu területe átnyúlt a Tárca bal partjára, Szentlászló a Tárca Szekcső torkolata táján fekhetett. Szentlászlótól északra az uradalom nyugati határát a Szekcső folyó alkotta. A sebesi uradalom - az északi határ A sóvári birtoktestet e szakaszon a Medgyes- vagy Száraz-patak, valamint egy nagy út határolta, amely átkelt a Sebes-vizen és futott tovább Nerlez, a későbbi Pálvágása határában álló Maglóc-hegy irányába. Az 1. Károly átiratában fennmaradt eredeti oklevél szerint Sóvár és Kellemes között a Medgyes-patak jelentette a határt, mindössze annyi eltéréssel a középkor végi állapothoz képest, hogy 1285-ben Salgó még Sóvár tartozéka volt. 3 6 Ugyanakkor a dolog azáltal válik igazán érdekessé, hogy két olyan adattal is rendelkezünk, amelyekből a sebesi határ kérdésében az eddig elfogadottól jelentősen eltérő megoldásra jutunk. Egyik adatunk a C hamisítvány 26. határjele, amely az átiratban fennmaradt eredeti szöveg via magna adatát pontosítva a Sebes-vizet átszelő utat harc-útnak, azaz hadi útnak nevezi. A környéken egyetlen olyan út található, amelyik jelentőségét tekintve megfelelő hadi útnak. Ez a Kassa felől Sóvár, majd Alsó-Sebes érintésével Töltszéken át Bártfára tartó lengyel úté 7 Ebből azonban, ha ezt elfogadjuk, az következik, hogy a későbbi sebesi uradalom nagyobb része eredetileg Sóvárhoz tartozott. Figyelembe véve, hogy Sebes birtokosa ekkor György unokaöccse, Tamás fia, Sinka mester volt, s tudjuk, hogy Sinka nagybátyjától legalább két alkalommal kapott adományt, a felvetés, hogy Sebes nagyobb részéhez is így jutott hozzá, nem tűnik teljesen alaptalannak. Annál is inkább, mert Sebest a hozzá tartozó falvakkal együtt 1300 tavaszán 111. András Bald szepesi ispán unokaöccsének, az országlakossá fogadott firenzei származású Guethonak adta, 30 Györffy: Adatok 20-21. 31 Tudniillik még László uralkodásának tizenhatodik évében. 32 „ versus meridiem et inde iuxta terram Syrtka est meta" ( Györffy: Adatok 21.) Sinkára lásd Zsoldos Attila: Tamás fia Sinka mester érdemei. (Elhallgatás és manipuláció oklevelek narratioiban.) In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikő. Bp., 1998. 327-337. A Sebesi család leszármazására lásd Engel: Genealógia: Sebesi. 33 DL 102 892. 34 Erre kell következtessünk abból, hogy Sinka természetes fia, Pető - jóllehet apjától már 1317-ben megkapta Harságot (DF 209 822.) - 1331-ben Sós Lászlótól, György egyik unokájától, azt megelőzően pedig Sós Pétertől, György egyik fiától kapott magánadományt a birtokra: Fejér VII1/3. 514-515. 35 1261: „quandam terram in districtu predii nostri de Souar existentem, ubi ecclesia ad honorem Beati Ladistai regis est constructa" (Wenzel Vili. 11., DF 228 432., RA 1779. sz.). 36 Fejér VI/2. 151. 37 Vö.: Draskóczy István: Sáros megye vámhelyei a 14. században, in: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikő. Bp., 1998. 51. és 56. (térkép.)
