Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - WEISZ BOGLÁRKA: AZ Árpád-kori harmincadvám
274 WEISZ BOGLÁRKA Arra a kérdésre, hogy kik és miért fizették a harmincadot, a harmincadmentességi kiváltságokban kereshetjük a választ. 1244-ben IV. Béla a pesti hospeseket a harmincad - és a budai káptalan által szedett sóvám kivételével felmentette a vámfizetés kötelezettsége alól. 6 9 A Liptó megyei lipcsei hospesek 1263. évi kiváltságuk értelmében saját áruik után (de suis mercimoniis propriis) sem vámot, sem harmincadot nem voltak kötelesek fizetni. 7 0 1267-ben a zágrábi hospesek is privilégiumban részesültek, mely szerint sehol sem kötelesek az ország határain belül vámot és harmincadot fizetni. 7 1 1279-ben a vasváriak kiváltságlevele pedig akként szólt, hogy szekereik után, bármely áruval is legyenek azok megrakva, nem tartoznak harmincadot fizetni, csak a külföldről behozott portékával terheltek után kell harmincadot fizetniük. 7 2 IV. László 1277-ben megígérte a német kereskedőknek, hogy a szokásos harmincadon és vámon túl mással nem zaklathatják őket az országban. 7 51289-ben Lodomér esztergomi érsek arról panaszkodott, hogy a Dunán Magyarországra jövő regensburgi, bécsi és más német kereskedők, illetve más országok kereskedői Esztergomban nem állnak meg, és ott nem fizetik meg a királynénak járó harmincadot. 7 4 Mindezekből az derül ki, hogy a harmincadot mind a bel-, mind a külföldi kereskedők fizették 7 5, kirovására az ország határain belül került sor, és kereskedelmi forgalomban lévő árukra vonatkozott. A külföldi kereskedőkre vonatkozó adatok egyértelművé teszik, hogy a harmincadfizetés a külföldről származó árukra terjedt ki, nem egyértelmű azonban, vajon a fizetési kötelezettség a belföldi árukra is érvényben volt-e. A kérdés a korábban felsorolt, fiospeseknek biztosított harmincadmentességek ismeretében - első pillantásra - nem tűnik indokoltnak, amit csak tovább erősítenek más harmincadmentességek is, mint például 1208-ban a 11. András által kiadott, melynek értelmében a lébényi monostorba a birtokaikról szállított bor és élelmiszerek után, amelyet a szerzetesek maguk és vendégeik mindennapi szükségletére a kolostorba vittek Győr városán keresztül - a Rába hídon és a Rábca kenézi hídján - nem tartoztak vámot és harmincadot fizetni. 7 6 Erre utal István ifjabb király Ubul fia Mihály számára biztosított vámmentességi kiváltsága is, mely szerint a Patak várában Mihálynak adott torony fenntartásához szükséges dolgok - kiemelve az élelmiszert - szállítása során nem köteles vámot vagy harmincadot fizetni. 77 Pach Zsigmond Pál szintén több olyan adatot hoz fel a 14-15. századból, mely elsősorban az élelmiszerek után járó harmincadmentességet dokumentálják. 7 8 Ennek ellenére a kérdés feltétele szükségesnek tűnik, ha számba vesszük az Árpád-kori harmincadhelyeket: ezek közül - mint fentebb láttuk - konkrét adattal rendelkezünk Esztergom és Győr esetében, míg Zágráb, Dubica, Kassa és Galgóc harmincadhelyekre kora Anjou-kori oklevelek közvetett információi utalnak. A nyugati kereskedelem útján feküdt Győr és Esztergom, az északi és északnyugati útvonalon Kassa és Galgóc 7 9, a déli és délnyugati útvonalon Zágráb és Dubica. Azaz az Árpád-korban kimutatható harmincadhelyek mindegyike az átmenő forgalom központi helyei voltak. Ez nem lehet véletlen. Ha emellett még azt is figyelembe vesszük, hogy a harmincad önálló értékvám volt, mely az áru értékének 8/240 részére terjedt ki 8 0, azaz az Árpád-korban ismert vámkulcs (1/240) nyolcszorosának felelt meg, felmerülhet bennünk a gyanú, hogy csak a külföldről származó árukra, így áttételesen a külkereskede69 „Item infra limites regni nostri ab omni tributo, salva tricesima et salvo iure ecclesie Budensis, quantum ad tributa de salibus exigenda, sunt exempti." - EFHU 40. (RA 781. sz.) 70 VMMS1. 45. 71 CDCr V. 423-424. (RA 1519. sz.) 72 EFHU 1.72. 73 Fejér V/2. 387-388. 74 BTOE I. 247-248. 75 A harmincad csak a kereskedőket sújtotta, erre utal V. István 1270. évi oklevele is, mely szerint a monyorósdi őrök vámot és harmincadot nem fizetnek, kivéve, ha valaki közöttük kereskedő lesz - UB 1. 381. (RA 2027. sz.) 76 UB I. 55. (RA 236. sz.) 77 1262: EFHU 54. 78 Pach: A harmincadvám az Anjou-korban 255. 79 A nagyszombati harmincadra első adatunk 1336-ból származik (Dipl. Emi. 1. 343-345.), és elképzelhető, hogy annak felállítására csak 1. Károly 1336. évi útvonal-megállapítása során került sor, és azért nem hallunk 1316-ot követően a galgóci harmincadról, mert azt helyezték át Nagyszombatba. 80 Pach: „A harmincadvám eredete" 72.
