Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Műemlékvédelem - SZŰCS ZSUZSA: Akkor és most (Régi épületek Tiszavasváriban)
247 Szűcs ZSUZSA Akkor és most (Régi épületek Tiszavasváriban) A 20ii-es esztendő az évfordulók éve lehetne, hisz ezzel a kötettel is egy igen tartalmas munkásság előtt hajtunk fejet. Dr. Németh Péter írásai között lapozgatva egy cikk került a kezembe, melyben a Vasvári Pál Múzeum alapítójáról, Gombás Andrásról emlékezik meg. Idén őreá is, az autodidakta régész-néprajzosra is kettős megemlékezéssel gondolunk, hiszen születésének no., halálának 40. évfordulója van. Emellett Tiszavasvári várossá válásának 25. évfordulóját ünnepelte január hónapban, melynek folytán a Vasvári Pál Múzeum egy rendhagyó megemlékezésre várta a nagyközönséget. Az ENSZ Közgyűlés 63. ülésszakán 2008. december 30-án, Etiópia előterjesztésére az A/RES/63/209 számú határozattal 2011-et a Kémia Nemzetközi Éve (International Year of Chemistry) megjelöléssel tisztelte meg, mely a Vasvári Pál Múzeum számára kitüntetett helyet foglal el, hisz Büdszentmihályon született és halálig alkotott a világhírű feltaláló, Kabay János. Munkássága így még inkább piedesztálra kerülhet, hisz a gyár siralmas jelene ellenére a depresszív hangulatú egykori gyári munkások talán ebben az időszakban a szép emlékekre gondolva emlékeznek vissza az egykori szép napokra. Azt mondják a „faluban", hogy Tiszavasvári régi épületekben, emlékhelyekben szegény település. Pedig bizony ennek ellentmond a múzeum fotótára, melyet a múzeumalapító tanító hozott létre, s lelkes fotográfusa volt. Dokumentációi között érdekességekre bukkanhat a témába mélyen belemélyedő ember, mert bizony voltak érdekes és szemet gyönyörködtető épületei az egykori mezővárosnak. Engedtessék meg nekem, hogy a vallásában és mentalitásában is különböző két településrészt - mely 1952-től egy új közös néven Tiszavasvárinak neveztetett - külön kezeljem. Hadd invitáljam a kedves olvasót egy képzeletbeli sétára az 1910-es évekbe, amikor elkezdődött a település infrastrukturális fejlődése, hála egy a maga nemében „polihisztor" bevándorlónak, Lukács Ferencnek; amikor birtokosai szívesen látogatták és ápolták uradalmukat, fejlődéséért időt és pénzt nem sajnálva építtettek templomot, renoválták épületeiket. Képzeletbeli túránk első állomásai a többségében görög katolikus vallású Bűdön kezdődnek. Tiszadob felől érkezve jobb kéz felől terül el a régi görög katolikus temető, mely bejáratának két oldalán betonfeszületen vaslemezre festett angyalpár vigyáz az elhunytak nyugalmára. Ahogy tovább haladunk, az első szembetűnő nagyobb épület maga a templom. Görög katolikus templom A Szent Miklósnak szentelt templomról első 1736-ból származó levéltári adat szerint Tiszabüd helységnek két temploma volt. Az egyik kőből épült, de már emberemlékezet óta elpusztult, a másik görög rítusú fatemplom volt, melyet 1717-ben emeltek a szintén fából készült paplakkal együtt.' Az egytornyos, egyhajós kővel és téglával vegyesen falazott mai templom 1762-64-ben épült. 1773-ban fa paplak és kántorház tartozott hozzá. A homlokzat elé állított tornya a XIX. század utolsó harmadából való. Két vasoszlopon nyugvó karzatát a XX. század elején, 1925-ben pedig a hajó nyeregtetőzetét és a toronysisakokat fedő bádogborítást, a régi zsindelyfedés eltávolításával újították fel. Berendezései közül kiemelkedő az 1870-es években festett négyszintes rokokó ikonosztáza, illetve a népi barokk stílusjegyeket magában hordozó oltárasztal. 1 Htt. Acta Cassae Paroch. Dioec. Agr. no. i. Tabella Dioec. Agr. Com. Szattmar. 1736. f. 493.
