Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Műemlékvédelem - BARTOS GYÖRGY- FÜLÖP ANDRÁS: Tiszaszentmárton gótikus temploma
226 BARTOS GYÖRGY—FÜLÖP ANDRÁS 3. kép A szentély korábbi boltozatának lenyomatai az északkeleti falon (Fotó: Bartos György, 2006) 4. kép A szentélyben feltárt sírok és az oltáralap nyugatról (Fotó: Fülöp András, 2006) A kutatás eredményei A falkutatás és a régészeti feltárás során tisztáztuk, hogy a mai templom két nagy késő középkori építési periódus és egy későbbi, reformátusokhoz köthető építkezés eredményeként jött létre, az Árpád-kori építési periódus megléte, mint a bevezetőben említettük, további bizonyításra vár. 5 9 Az első építési gótikus periódusban már kialakult a templom mai, téglalap alaprajzú, síkmennyezetes hajóból és sokszögzáródású, boltozott szentélyből álló alaprajza. (2. kép) E periódust a szentély - később iijra összerakott - mérműves ablakai és a déli hajófal nyugati végében talált mérműves karzatablak formái alapján a 14. század végére-15. század elejére datálhatjuk. A szentélyben a 2006. évi restaurátori feltárás (Pintér Attila) és falkutatás során előkerültek az egykorú téglaboltozat homlokívei, boltvállának indításai és a hozzátartozó meszelés. (3. kép) Az ásatás kimutatta, hogy a déli szentélyfalban valószínűleg egy (kriptának szánt?) ajtót is terveztek, amire a déli szentélyfal alapozásában ennek megfelelően kihagyott, majd hasonló téglaanyaggal, de hanyagul befalazott falhiány utal. Úgy tűnik tehát, hogy egy menet közben bekövetkezett tervmódosítás következtében az ajtó már nem épült meg, hiszen útjában lett volna a délkeleti támpillérnek. Márpedig a szentély támpilléres mivolta egyértelmű, hiszen a biztosan 14. század véginek tekinthető alapfal másutt kötésben van a mai támpillérek alapjával (2/b-c árok). Más megfigyelés is arra utal, hogy a hajó és a szentély alsó zónájának építése közt némi idő eltelt. A korábbi hajó jellegzetes habarcsa világosszürke, finom anyagú, apró mészszemcsékkel kevert volt, eltérően a szentély habarcsától, amely morzsalékos, barnásszürke, nagyobb mészszemcsékkel kevert. Hasonlóképp eltér a szentély és a hajó lábazati párkányának megfaragott téglából kialakított profilja is. 6 0 A 2006. évi régészeti feltárás során megtaláltuk az első gótikus periódusban már használt oltáralapozást, valamint a református időszakban visszabontott és levésett diadalívpilléreket. Az utóbbiak alapjaikban még a korábbi gótikus időszakhoz tartoztak, a déli diadalívpillért azonban a 15. század végén-16. század elején megerősítették. A szentély középtengelyében - beásásukat tekintve - az oltár alapozásához igazodó, kelet-nyugati irányú, kirabolt koporsós temetkezések kerültek elő. (4. kép) Mind a 2., mind az ennél korábbi 3. sírt kirabolták (a rablógödör már vágta a később ismertetésre kerülő, 59 Megfigyeléseink szerint a szentélytől nyugatra igaz a sírbeásásoknak köszönhetően egyelőre csak tenyérnyi felületen - magasan megvan az altalaj, amely a hajóban szerencsés esetben a korai templom nyomait is megőrizhette. 60 Az építkezés szakaszosságára utal, hogy a keleti szentélyfal alapozásában egy függőleges elválás látható. Mivel a téglaméret (27 x ? x 6 cm) és a habarcs az elválás két oldalán egyezik, az alapozás pedig az elválás mindkét oldalán kötésben van a támpillérekkel, biztosan egy periódusról van szó, ám úgy látszik az építkezést hosszabb-rövidebb időre megszakították. Téglaméret a szentélylábazatról: 31 x ? x 6 cm.