Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Műemlékvédelem - BARTOS GYÖRGY- FÜLÖP ANDRÁS: Tiszaszentmárton gótikus temploma

222 BARTOS GYÖRGY—FÜLÖP ANDRÁS Szentmárton következő említését a váradi káptalan 1322. évi oklevelében találjuk. Ebből kiderül, hogy az Abádi család tilalmazza Losonci III. Dénes fiait, hogy elidegenítsék Zsurk és Szentmárton falvakat (possessiones Surk, Zenthmarton).'

s Arra nézve, hogy az ezt megelőző több mint száz évben mikor került a két település a Losonciak birtokába, közelebbi támpontunk nincsen. A családnak több nagy birtokszerző tagjáról tudunk. Közülük Losonci 11. Dénes, 11. Endre hű embere emelhető ki, aki 1222-ben még főlovászmester, később erdélyi vajda volt. Ő kapta meg Kacsics nembeli Simon bánnak a Gertrudis királyné elleni összeesküvés miatt elkobzott birtokait, továbbá a családnak nevet adó Losoncot.'

9 Mivel tudjuk, hogy Bánk bán évekkel a merénylet után szintén elveszítette birtokait,

2

0 elképzelhető, hogy Zsurk már ekkor a Losonciak birtokába került. Artolph birtokainak további sorsáról nincs adat. Csupán annyit tudunk, hogy Artolph fia Pued 1267-ben átíratta - az időközben elpusztult

2' - százdi apátság alapítólevelét, valószínűleg azért, hogy annak birtokait maga számára biztosítsa.

2

2 Amint a zsurki határjárás mutatja, az egykori százdi bitokok 1212-re már jelentősen lecsökkentek, így Pued igénye is alighanem csak az egykori birtokállomány megmaradt részeire korlátozódhatott. A 14. század első évtizedeiben a két szomszéd falu már önálló templommal rendelkezett. Az 1332-35-ös pápai tizedszedők ugyanis mind Zsurkot (Ziruga), mind Szentmártont feljegyezték. Szentmárton papja (1334-ben: Nicolaus de Sancto Martino) hol 3, hol 4, máskor 5 garast fizetett.

2

3 A Losonci család a 14. század első felében több ágra szakadt, de ekkor még mindannyian feltűnnek Szentmárton birtokában.

2

4 111. Dénes három fia közül Tamás (székely, majd vas megyei ispán, sárvári várnagy

2

5) leszármazottai alkották a Bánfi-ágat, Dezső (kőszegi, majd sebesvári várnagy

2

6) utódait számították a Dezsőfi-ághoz. A harmadik fiú, István Szörényi bán fiai magtalanul haltak meg. Figyelemre méltó, hogy 1345-ben még mindhárom testvér „szentmártoninak" nevezte magát (

Thomas et Deseu ßly Dyonisy de Zenthmarton, Stephanus et Deseu filios Dyonysy nobiles de Scempmarthun

),

2

7 akárcsak István egyik fia, IV. Dénes,

2

8 így okkal feltételezhető, hogy a Losonciak Szentmártont tekintették családi központjuknak. A 14. század végén a Losonciak több tagja is feltűnt országos tisztségekben. Dezsőfi László 1376-tól erdélyi vajda volt, míg Zsigmond király uralmának első éveiben Tamás unokái közül László és István váltakozva töltötték be a Szörényi és horvát báni tisztséget, sőt az előbbi szlavón, az utóbbi macsói báni rangot is viselt.

29 Amikor 1393-ban IV. Dénes elhunyt, a család megosztozott a Losonci-vagyon felett. Ennek során Szentmárton és Zsurk a Bánfi-ághoz került.

3

0 A birtokosztály évében azonban már egyik Losoncit sem találjuk magas tisztségben, a család felfutása ekkorra láthatóan megtorpant. Szentmárton további birtokosai közül 1. Zsigmond (megh. 1435 előtt) viselt magasabb rangot (várnagyi tisztségek, Szörényi kapitány),

3' ennek ellenére többször kénytelen volt kölcsönt felvenni a Dezsőfi-ág egyik 18 Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli Losonczi Bánffy család történetéhez I. 1214-1457. (Szerk.: Varjú Elemér) Budapest, 1908. (továbbiakban: BO 1.) 49, 516. Szentmárton és Zsurk történetére nézve összefoglalóan: Iványi Béla: A Tomaj nemzetség és a Tomaj nemzetségbeli Losonczi Bánffy család története I. Budapest, 1941. 484-485, 538-539. Valószínű, hogy - a korábbi névalakkal (terra... que S: Martinus dicitur) szemben - ekkorra már végleg rögzült a Szentmárton (Zenthmarton) településnév. A kérdésről általában: Kniezsa István: Keletmagyarország helynevei. A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve Budapest, 1943. 131., Kristó Gyula: Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához. Acta Universitatis Szegediensis de József Attila Nominatae 55. Szeged, 1976. 44-49. Legújabban összefoglalóan: Mező András: A templomcím magyar helységnevekben (11-15. század). Budapest, 1996. 152-161. 19 Iványi 1941. 56-59. 20 Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. 11. (Főszerk.: Székely György) Budapest, 1987. 1286. 21 Kemenczei-K. Végh 1966. 406. 22 Györffy 1966. 80S. 23 Rationes collectorum pontificiorum in Hungaria. 1281-1375. Monumenta Vaticana 1/1. Budapest, 1887. 329, 331, 349, 365. 24 BO 1. 81-82, 92-93, 104-105,106-107, 141,148-150, 246-248., 363-366, 367-368. 25 BO 1. 39., 234. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457.1. Budapest, 1996. 192, 225, 303, 367, 405. 26 Engel 1996. 350,408. 27 A zichi és a vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára II. (Szerk.: Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső) Pest, 1872. 174, 177. 28 BO 1.159. A három testvér 1343-ban jelentette be, hogy néhány váruk felégetésekor a Zsurkra vonatkozó okleveleik elégtek. (BO 1. 538-539.) 29 Mályusz Elemér: Zsigmond-király uralma Magyarországon. Budapest, 1984. 14,18, 35, 68, 142, 277, 308. 30 BO 1.451-453. 31 Engel 1996. 33, 320, 368, 383, 408, 420, 435, 467, 499.