Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Régészet - FELD ISTVÁN: Várkutatás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
204 FELD ISTVÁN falakat csupán északkeleten őrzött meg egy 30 x 10 m-es, téglalap alaprajzú, utolsó formájában egy késő barokk magtár képét mutató épület, egykori nyugati és déli szárnyait az újkorban teljesen elbontották, helyüket részben beépítették. Az első, tudományos igényűnek csupán erős megszorításokkal nevezhető ásatás elsősorban az utóbbi maradványainak feltárását jelentette 1953 és 1961 között. A többek között Csallány Dezső és Szalontai Barnabás által vezetett munkák során - amennyiben elfogadjuk a hiányos dokumentáción alapuló eddigi értelmezési kísérleteket - itt egy részben alápincézett, kéttraktusos épület keleti részét határozták meg, melynek északi, keskeny helyiségsorát általában egy (emeleti?) folyosóval hozza kapcsolatba az épülettel foglalkozó kutatás. A déli szárny nyugati záródásának egykori formája már nem volt meghatározható, északkeleti részéhez egy kisebb, négyzetes épületrész csatlakozott. Ez utóbbi nyugati homlokzata előtt került elő 1959-ban az épületegyüttes máig legjelentősebb reneszánsz faragványait képező három baluszterosztó, melyeknek fontos szerepük volt az említett, északkeleti „magtárépület" 2006-ban megvalósult kiépítésében. A régészeti munkák ezen első szakaszáról nem készült összefoglaló értékelés, azokat csak 1974-ben ismertette először Magyar Kálmán, aki a következő, 1969-1970-ben folyt ásatások vezetője is volt. Ő már a magtárépület környékén és a terület északnyugati részén végzett kutatásokat, jelentősebb építéstörténeti eredmények azonban nem fűződnek nevéhez, behatóbban csak az innen előkerült kályhacsempe-leletekkel foglalkozott. 107 Az északkeleti épület és környéke alaposabb kutatására először 1987-től 1992-ig nyílt lehetőség. A „rezidencia" harmadik kutatási szakaszát jelentő épületrégészeti vizsgálat - mely az ásatás mellett már az álló falazatok kutatását is magába foglalta - első eredményeit Szekér György építész-művészettörténész és Tamási Judit régész 1991-ben 10 8 illetve 1992-ben 10 9 tették közzé. Beszámolójukból kiderül, hogy az álló épület dongaboltozattal fedett, két, illetve három szakaszra tagolódó alsó (pince)szintjét nem érintette érdemi kései módosítás, itt csupán az eredeti déli bejárat feltárása jelentett feladatot. A magtárrá alakított földszinten viszont már csak az elbontott osztófalak (részben magára a pinceboltozatra támaszkodó) csonkjainak kibontása és az eddig a magasságig megmaradt eredeti hosszfalakon megfigyelt visszafaragások megfigyelése tette lehetővé a korábbi térosztás rekonstrukcióját. Előkerültek a keleti tér egykori dongaboltozatának részletei, s míg a nyugati szélső tér eredeti lefedését már nem tudták egyértelműen megállapítani, megtalálták egy egykori hosszirányú donga vállait az egykori középső helyiségben. Az utóbbit nyugat felől zárhatta le a pinceboltozatra épített osztófal, melynek egykori déli végén egy ajtóáthidalóként értékelt boltváll indítását, az északon pedig egy tüzelőberendezés kürtőjét bonthatták ki a hosszfalakban. Feltételezték, hogy az így meghatározott kettős nyugati válaszfal egy lépcsőt foghatott egykor közre, mely a már hiányzó emeletre vezethetett. A földszint korai nyílásait tekintve csak a keleti tér egy-egy déli és északi ablakának vizsgálatáról értesülünk. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a nyílások és a külső homlokzatok esetében nem volt mód ekkor - de bizonyára később sem - alaposabb falkutatásra. 11 0 Erre utal az is, hogy beszámolójukban nem esik szó arról a több, egymás felett elhelyezett kőelemből álló lefaragott konzol(?)ról sem, mely az épület déli homlokzata keleti vége közelében ma is látható. 11 1 107 Magyar Kálmán: Az ötvöskónyi Báthory-várkastély. Kaposvár, 1974. 14-19., uő: A nyírbátori Báthori-várkastély története és régészeti kutatása. In: Szabolcs-Szatmári Szemle 1975. 43-53. - az utóbbi munkában azonban négy baluszterosztó előkerüléséről esik szó! A kutatás első két szakaszára lásd még: Szekér György-Tamási Judit: A nyírbátori Báthori-várkastély. In: Szabolcs-Szatmári Szemle 1991. 9. - Magyar Kálmán kerámia-közleményei: Magyar Kálmán: A nyírbátori Báthor várkastély címerábrázolásos kályháiról. In: Archaeologiai Értesítő 102 (1975) 117-131., uő: A középkori Báthori-várkastélyok kályháiról. In: Művészettörténeti Értesítő 1976 101-108. Az általa feltárt kályhacsempék alapvető értelmezése azonban már Holl Imrének köszönhető: Regensburgi középkori kályhacsempék. In: Archaeologiai Értesítő 107 (1980) 40-41. - Az 1953-1970 közötti ásatások és azok Ieletanyaga közel teljes körű feldolgozását újabban Eleki Nándor végezte el 2011. áprilisában benyújtott szakdolgozatában: A nyírbátori kastély 1953-72. közötti feltárásai (ELTE Régészettudományi intézet, Budapest) 108 Szekér-Tamási 1991. 5-24. 109 György Szekér-Judit Tamási: Das Bátori Burgschloss von Nyírbátor (Ungarn). In: Castrum Bene 2/1990. Budapest, 1992. 241—257. — Ez utóbbi tanulmány lényegében a szerzők 1991. évi publikációjának német nyelvű változata, dokumentációs anyaga azonban részben eltér, itt többek között megtalálható az épület hosszmetszete a kutatási eredményekkel. Lásd e munka első, kritikai értékelését, részletes dokumentációval: Feld 2000. 64-66. 110 Magunk 2000-ben azt állapíthattuk meg, hogy az „épület homlokzatainak falkutatására valószínűleg csak kevés lehetőségük volt a kutatóknak" s ezért javasoltuk annak befejezését, különös tekintettel arra, hogy nem tartottam kizártnak több korai építési periódus meglétét sem: Feld, 2000. 65-67. 111 Feld István: Megjegyzések a nyírbátori várkastély kutatásához és kiépítésének tudományos megalapozottságához. In: Castrum. A Castrum Bene Egyesület Hírlevele 6. (2007/2.) 95.
