Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Németh Péter köszöntése - BENE JÁNOS: Együtt töltött évek

Együtt töltött évek rg, Tisztelt Igazgató Úr! Kedves Főnök! Nézegetem egykori főiskolás indexemet. 1975. február elején írtam bele az alábbiakat: Magyar történet 1301-ig. Dr. Németh Péter. Téged akkor ismertünk meg, az első előadáson. Híred persze megelőzött, hiszen a kollégiumi szobákban, a téli vizsgaidőszakban a felsőbb évesek már szervezgették a szabolcsi ásatás munkásait. Azt is tudtuk, hogy nagy megtiszteltetés ért, előző év december elsejétől kinevezett megyei múzeumigazgató lettél. Aztán jött az első óra. Addig én nem láttalak, komoly tanárt vártam, s megjelent egy - akkor még fekete hosszú hajú, szakállas fiatalember, a máig is jellemző, bár már kissé lassuló, ruganyos járásával. 33 éves voltál, Krisztusi korban. A világ ugyan nem váltódott meg, de kezed nyomán tekintélyt parancsoló megyei múzeumi szervezet alakult ki Szabolcsban-Szatmárban-Beregben. A szakma iránti nagy-nagy alázattal, szerénységgel, de szívós munkával születtek sorra múzeumaink. Azután sűrűn találkoztuk, hosszú éveken át szinte naponta. De bárhol is, bármilyen társaságban beszélgettünk, előbb vagy utóbb mindenütt felmerült a neved. Nincs Szabolcs vármegyében olyan kocsma, iskola, katolikus plébános, atya, református nagytiszteletű, történelemtanár, volt tsz-elnök és bővíthetnénk tovább a sort, aki ne a tisztelet, a barátság hangján említett volna Téged, elmondva persze a kapcsolatok történetét is. Ezek után, most mint utódodnak borzasztó nehéz a helyzetem, mit is írjak, mit mondjak, mivel és hogyan köszöntselek? Pontosan harminc éve, hogy 1981. július i-én, korábbi kérésemre, majd hívásodra átléptem a jósa András Múzeum küszöbét. Előtte már főiskolásként minden nyaramat ásatási munkásodként töltöttem Szabolcsban, Tiszadobon, Vaján, Ibrányban, Napkoron. Ezeket csak azért írom le, hogy elgondolkozhassunk azon, mind a ketten, van-e olyan momentum még e közös múltban, melyet itt kellene most feleleveníteni, amelyet nem meséltünk volna már el, vagy ne tudtak volna kollégáink, még a velünk dolgozó sajtó munkatársai is. Legendák - melyeket sokszor együtt teremtettünk -, keringenek a világban ásatásokról, kincskeresésekről, kiállításokról, kamionos barátunk, kolléganőnk férje egyetlen öröme a távoli Kazahsztánban az volt, hogy Téged hallgathatott a rádióban a Nyeregben írt történelemről! Vitáink, melyek visszatérő bevezetője: „Kicsi fiam! Hát ide figyelj!" - volt, sohasem végződtek haraggal, mert azt nem tudtál, nem tudsz tartani. Egyszerűen éltél mindig, s minket is arra tanítottál. Meg arra is, hogy a kapott hivatal nem előjog, hanem felelősség és feladat. Nincs itt már „terra incognita", nincs itt már ismeretlen tény, csak az az öröm, hogy Te itt vagy velünk és nekünk és ez az az ünnepi alkalom, amikor 70. születésnapodon köszönthetünk. A 70 év nagy idő! Ezt megérni erőben, egészségben és „pengeaggyal" - csoda! Generációkat nevelni a főiskolán, a múzeumban, szerkesztőként a Szemlénél, fiatal középkorászokat pályára állítani, mert publikációs lehetőséget teremtettél nekik - büszkeség! Biztos családi hátteret kialakítani, gyermekeket nevelni, unokákat pesztrálni - öröm! Akkor mi kell még? Annyi kell, hogy mindezek tovább éljenek, működjenek és akik szeretnek, továbbra is szeressenek, tiszteljenek és örömmel köszöntsenek, ha látnak. Én ott leszek közöttük! Abban is biztos vagyok, hogy nem leszek egyedül! Tisztelt Igazgató Uram! Kedves Főnök! 70. születésnapodon a megyei múzeumigazgatóság minden dolgozója nevében nagy-nagy szeretettel és tisztelettel köszöntelek és kívánok Néked jó erőt és egészséget! Az Isten éltessen sokáig! Bene János múzeum igazga tó