C. Tóth Norbert (szerk.): Documenta ad historiam familiae Bátori de Ecsed spectania I. Diplomata 1393-1540 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 67. (Nyíregyháza, 2011)
Előszó
Előszó AZ ECSEDI BÁTORI CSALÁD OKLEVÉLTÁRA I. OKLEVELEK 1393-1540 Ha van a magyar későközépkori kutatásoknak igazi adóssága - márpedig van akkor azok egyik legfontosabbika a politikai életrajzok hiánya, az ország kormányzatában meghatározó családok történetének sokszínű feltárásának elmaradása. Mielőtt az Olvasó azt gondolná, hogy ezzel egyfajta kizárólagos alapon a politika-, család- és bitoktörténetet szeretnénk különösképpen kiemelni, hamarjában meg kell nyugtatnunk: minden igyekezetünk ellenére erről nincs szó. A források szerkezete maga megteszi ezt a kései kutatók helyett. Akár tetszik korunknak, akár nem, a magyar középkor legfontosabb forrásai az oklevelek, mégpedig a hatalmas számban éppen családi levéltárakban fennmaradt oklevelek. Ebből a tényből kiindulva kell meghatároznunk kutatásaink lehetőségeit és persze korlátáit is. Szerencsés esetben, mint most is, a korlátok felismerését a lehetőségek föltárása követi. Az alábbi Oklevéltár szerzői - és még inkább az őket fáradhatatlanul buzdító, ösztökélő Németh Péter - ennek okán határoztak úgy, hogy a 15-16. századi magyar történelem egyik birtokmennyiség, politikai szerep, szellemi hatás és nem utolsó sorban építészeti hagyaték terén kiemelkedő fontosságú családjának, az ecsedi Bátoriaknak középkori történetét amennyire csak lehet, szisztematikus kutatások tárgyává teszik. Jelen kötet megjelenésével az ecsedi Bátori család történetét feldolgozó, több mint fél évtizede folyó kutatások meghatározó időpontjához érkeztünk. E munkából az érdeklődő közönség az utóbbi években már jó néhány könyv és tanulmány révén ízelítőt kaphatott. A Gutkeled nembeli Bátori család ecsedi ágára vonatkozó tanulmányok sorozata 2005-ben indult, amikor Németh Péter két cikkben foglalkozott a Bátoriak eredetével.1 Újabb ösztönzést adott a megindult kutatásainknak Papp Szilárd művészettörténeti szempontú elemzése a nyírbátori Szent György-egyházról, amelynek építésével kapcsolatban több, új elemet felvonultató hipotézist is megfogalmazott.2 Az első részeredmények a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 2006. évi 3., a Bátoriakról szóló, jubileumi számának hasábjain láttak napvilágot: Draskóczy István Nyírbátor mezőváros kiváltságairól írt, Horváth Richárd a család várbirtok állományának megszületését vizsgálta, Neumann Tibor a Meggyesalji Móroc család birtokainak megszerzéséért a Bátoriak somlyói-ágával, a Perényiekkel és a Drágfiakkal folytatott küzdelmet mutatta be. E sorok írója pedig az ecsedi-ágnak az idősebb Bátori István országbíró halála utáni vagyoni helyzetét, a későbbi történésekből láthatóan, tulajdonképpeni kiindulópontját rajzolta meg. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg az egész vállalkozás szellemi atyjának, Németh Péternek a Szent György-templomról Papp Szilárd már idézett munkájához írt hozzászólásáról sem.3 A *A Bátori család eredetéről. In: Hagyomány és változás a népi kultúrában. Tanulmányok a hatvan esztendős Dám László tiszteletére. Nyíregyháza 2005. 21-33. és Egy hős és felmenői. In: Szabolcs-szatmár-beregi Levéltári Évkönyv 17. (2006) 292-305. 2A királyi udvar építkezései Magyarországon 1480-1515. Balassi Kiadó, Budapest, [2006.] 194—200. 3 A Szemle-beli megjelenés sorrendjében: Draskóczy István-. Nyírbátor és Sopron. Az árumegállító jog és a só a 14-15. századi Magyarországon. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 4L (2006) 251-265. - C. Tóth Norbert: A Bátori-család ecsedi ága az 1440-es években. Uo. 266-289. - Horváth Richárd: Az ecsedi Bátoriak várbirtokai a kései középkorban. Uo. 305-326. - Neumann Tibor: Verbőci István 1520. évi utazásai Szatmár megyében. A
