Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)
Az úrbérrendezés menete
AZ ÚRBÉRRENDEZÉS MENETE A Dunántúl hat megyéjében Mária Terézia 1766. december 29-én dátumozott rendeletét követően azonnal megkezdődött az úrbérrendezés. Az uralkodónő által kinevezett királyi biztosok a megyék választott tisztikarának segítségével végezték a munkát. Első feladatuk az úrbéresek tényleges helyzetének a felmérése volt. Ezt részben a központilag összeállítót kilenc fő kérdésre adott jobbágyi feleletek rögzítésével, és a településen lakó úrbéres státuszú szolgálónépek által usuált szántóföldek, kaszálórétek, deserták, irtványok, szőlők és kertek kézírásos táblázatba rögzítésével végezték el. Az így készült - egy szolgabíró és esküdttársa, esetleg harmadikként a királyi biztos helyettesének (adjunktus) a jelenlétében rögzített és hitelesített - előzetes felmérést beadták a vármegyére. Ott a királyi biztos ellenőrzése mellett településenként kitöltötték az előre kinyomtatott Urbáriumot, és az annak mellékletét képező táblázatokba úrbéres háznépenként a házatlan- és házas zsellérektől, az 1/8 telkestől az egész telkes jobbágyokig - ha volt ennél többet usuáló, azt is - rögzítették. Számszerű pontossággal feltüntették a jobbágy háznép által usuált beltelek, szántó és fűtermő kaszló nagyságát, az azok használatáért a földesúmak járó cenzust, robotot, fa-, nád- és vajjárandóságot, a fonnivaló, a többnyire karácsonykor adandó tyúk-, kappan- és tojás-ajándék mennyiségét is. Az így elkészült, majd az illetékesek által hitelesített, nyomtatott urbárium szöveges részét és a táblázatot a vármegye gyűlése jóváhagyta. Ezután azokat településenként kihirdették. A tényleges állapot felmérése során a jobbágyoknak minden településen kilenc azonos kérdésre kellett válaszolniuk. Ezek közül a negyedik - az úrbéres szolgálónépek haszonvételét és károsodásait firtató - kérdés 19 + 7 alkérdésre várt feleletet. Ezeket a kérdéseket nemcsak begyakoroltatták az úrbérrendező biztosokkal, hanem azokat nyomtatásban is eljuttatták az előzetes felmérést végzőkhöz, hogy a figyelmük minden olyan kérdésre és állapotra kiterjedjen, amit egy joviális, felebaráti szeretettől áthatott, az adózó szegény nép állapotán könnyíteni akaró királynőnek illett tudni, és alattvalóival számbavétetni. A rendezés - bár 1767 januátjában a Dunántúlon elkezdődött - s az 1766. december 29-én kiadott rendelet alapján és mellékletei szerint 1767 februárjától az egész országra kiterjedt, de a Felső-Tisza vidékén csak 1771-1772-ben kezdték meg a munkálatokat az előzetes felméréssel. Szatmár megyében 1772 és 1775 között zajlott az úrbérrendezés. Az előzetes felmérés során az egész országban egységesen összeállított kérdések alapján vallaták meg az úrbéres lakosságot. 63
