Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)

A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából

termő bükk nem volt honos e tájon. A tölgyesek is ritkák voltak, bár a folyók árterületén, a nedvesebb nyíri részeken itt-ott tenyésztek. Mindezekről azonban a félszáz település lakóinak vallomásából csak annyit tudunk meg, hogy Hodászon a , földesuraknak vagyon egy tilalmas erdejek, mellyre is az lakosok az makkoltatás idején sertéseket hajthattyák.” Kántorjánosiban mikor terem a makk, „az földesurak pénz nélkül megengedikV etetését a disznókkal. Irinyben korábban volt makkot termő erdő, de a falu lakói tönkretették. Mostanában azonban a nemesek által „tilalmasban tartatik..., és makkot termett.” Mióta újólag terem „szabados makkoltatások... az lakosoknak.” Kálmándon a fiatalos erdőből mostanság „makkoltatásban csekély hasznok vagyon” még. Kocsordon is „vagyon a földesuraság engedelmébül” makkoltatás, ha terem az erdejük. Körtvélyesen aföldesurak engedelmekkel minden bér nélkül szabadoson” makkoltathatnak a lakosok, mikor terem az erdő. Hasonló volt Kismada lakóinak a helyzete is: „szabad makkoltatások vagyon” a tilalmas erődben, de annak „kicsinysége miatt abban sertéseket meg nem hizlalhattyák.” Viszont Kisnaményhím „a földes uraságok engedelmébül... elegendő” és „szabad makkoltatások vagy on.” Sérelmezték azonban, hogy volt egy szabad „makkoló erdejük,” amit négy éve „a földes uraságok... elvettek tőlök.” Nagymajtényban is hizlaltathatták sertéseiket, de „az erdőnek makkján legeltetett sertésekbül a szokott dézsmát” ki kellett adniuk. Minden tizedik sertés a földesurat illette. Nyírmedgyesen „mikor csak bűvön terem,... az makkoltatásuk az földesurak által nem akadályoztatnak.” Olcsvaapátmak „egy Bajos nevezetű,. . a szomszéd faluval közös” erdeje van, s „ezen erdőn szabad makkoltatások vagyon.” A Rohod határán lévő erdőben a helybelieknek „eddig szabad makkolások vált, de erdejek nem nagy lévén,... sertéseiknek meghizlalásokra nem elegendő.” Vitkán is terem kevéske makk, „de azon a sertések meg nem híznak.” Mátészalka lakói is szabadon makkoltatnak, „de ha bővebben teremne, akkor se hízna meg rajta sertések,... mivel az erdők elpusztultak nagyobb részént.” Vasvári ban „tűzifára kirendelt erdejek vagyon” a lakosoknak, és „mikor makkot bövön terem, az... sertésseik megjovulnak rajta.”

Ötven településből 14 községben vallottak csak sertéstartásról, pedig az önellátó jobbágygazdaságok saját szükségre szinte mindenütt neveltek sertést. Az Ecsedi-lápon és a Szamosháton pedig mindenütt tartottak eladásra, értékesítésre is. Az itt tenyészett sertések vásári-piaci forgalmából élt a mátészalkai vásár, Szatmár vármegye egyik legnagyobb sertésvására.

A Nyíri járás jobbágyainak munkaalkalmai

Mária Terézia és a tanácsadói kiváncsiak voltak arra is, hogy milyen pénzszerzési lehetőségei vannak egy-egy megye lakóinak. Azt tudták, hogy a mezőgazdasági munkákat - a szőlőmunkákat kivéve - természetben díjazzák. Az aratást és a cséplést - a robotban végzett munka kivételével - a learatott, elcsépelt gabonafélék tizedéért végezték az ilyen munkákra csoportosan elszegődött szegényebb, főleg a házas zsellérekből toborzódó falulakók. A szénát harmadáért vágták, de ahol bőven volt rét, és kevés volt az azok kaszálására vállalkozó, a fű feléért is kaszálták. A kukoricát - a tavaszi vetés után szóbeli egyezség alapján - többnyire a termés harmadáért vállalták kétszer-háromszor bekapálni, és ősszel betakarítani. A megélhetéshez szükséges keményítő és szénhidrát tartalmú élelmiszereket

26