Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)
A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából
legelőt és kaszálót pénzért, munkáért bérelni, avagy a vágyottnál kevesebb barmot tartani. Az emberi lét és a falusi élet szükségleteinek ismeretéről árulkodik, hogy a jobbágyok haszonvételei között az élelmiszertermelés és az állattartás feltételeinek és jellemzőinek „kipuhatolása után” azonnal a települések lakóinak - mai terminológiával élve - az energia-szükségletére kérdeztek rá az összeírok: a tűzi- és épületfa létére, illetve hiányára, vagy a szükségből azt helyettesítő nádvágás lehetőségére. Az építkezéssel és a háztartási energia ellátottságával egyformán összefüggtek ezek a kérdések. Ezzel kapcsolatos panaszok inkább a nyíri részek lakóinak ajkáról hangzottak el. Az Ecsedi-láp körzetében az erős szárú, tengernyi nád nemcsak az épületek fedelezésére, kerítések készítésére, fűtésre, tüzelésre volt elegendő. Jutott belőle piacra is pénzért vagy gabonáért. Nádszegény vidékek - Debrecen, Munkács, Beregszász - házainak fedelezésére is kelendő volt. Érdekes azonban, hogy a lápi vidékek legfontosabb haszonvételeiről hallgattak a lakosok. Azokat titokba burkolták a kérdező biztosok is. A Nyíri járás egyetlen falujában sem esett szó a halászat, a csíkászat, a teknősbéka fogás hasznáról, a gyékény, sás, füzvessző és káka biztosította háziipari tevékenységről. Nem történt utalás a rákászat, pákászat, a vízimadarak fészkeléséből adódó hasznokra sem. Nem azért, mert ezeket megvetették volna az Ecsedi-láp környékének falvaiban, nem is azért, mert az ilyen tevékenységektől el lettek volna tiltva. Inkább az úrbérrendező biztosok passzív távolságtartása és közönye miatt. Szatmár megyei szolgabírók, esküdtek kérdezgették a lakosokat. Törvényhatósági választott tisztségviselők, akiknek nem volt kedvükre, hogy a központi hatalom olyan dolgokat firtat alkotmányellenes rendeletekkel, amihez Werbőczy Hármas könyve szerint semmi köze. Ez lehetett az oka annak, hogy a Bécshez lojálisabb megyékben bőséges magyarázatokkal kifejtett állapotok helyett Szatmár vármegyében a jobbágylakosság haszonvételeit firtató 19 kérdés legtöbbjére kurta, egyszavas választ rögzítettek: Nullum. Nihil. Nincs. Semmi. Máskor meg: Ez beneficiumok van. Ez beneficiumok nincs. Ezek az egyszavas - tagadó vagy igenlő - válaszok a jobbágyok faizási lehetőségével kapcsolatban kezdtek szaporodni, de igazán a makkoltatásról érdeklődő hatodik kérdéstől uralták a vizsgálati jegyzőkönyveket (Investigaţiokát). Az lehetne természetes is, hogy a szőlőskertekről tudakozódó kérdésre kurta -Nincs - feleletet rögzítettek. Az viszont már a kérdező közönyénél is többről árulkodik, ha a földesúri szolgáltatásba adandó dohánycsomók és káposztafejek, szárított gomba-füzérek, konyhára való zöldségek csomóinak számából, a vékaszámra ecetnek adandó vadgyümölcsök mennyiségéből hámozhatja csak ki napjaink történésze, hogy egy-egy faluban az úrbérrednezéskor ezek a haszonvételek még a jobbágyok számára a mindennapi élet kellékei voltak. Kertkultúra A Szatmár megye Nyíri járásában munkálkodó úrbérrendező biztosok „közönyének” - (talán helyesebb, ha a bécsi udvar alkotmányellenes rendelkezéseivel szembeni ellenállásnak vélelmezzük a viselkedésüket) - érzékeltetésére két témakörrel kapcsolatban rögzített megjegyzéseiket hívjuk bizonyítékul. Egyik a kerti kultúrával kapcsolatos. A haszonvétel lehetősége mellett ez árulkodik az emberi szorgalomról, a speciális 24
