Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)

A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából

rendelkezések hatályba léptek. Mivel azonban a nemesi tulajdonnal való szabad rendelkezés Werbőczy által is rögzített elvét sértette a királynő által megrendelt országos rendezési munkálat, mert arra az országgyűlés nem adott felhatalmazást, „az akkor hatályos magyar alkotmányos rend szerint” bármelyik jobbágyközösség és foldesúr egyéni alkuja felülírhatta Mária Terézia utasításait. Ez ellen a királynő sem tiltakozott. Amennyiben az élő gyakorlat a jobbágy számára kedvezőbb volt, mint amit az urbárium követelményként előírt, ott maradhatott minden a régiben. Semmi meglepő nincs tehát abban, hogy a törvényes keret és szokásjog hiánya az úrbérrendezési munkálat menetét is fékezte. Külön felhatalmazással rendelkező királyi biztosokat kellett minden vármegyébe kiküldeni az úrbérrendezés ceremóniáinak végrehajtására, a kötelmek és szabályok betartásának ellenőrzésére. Legtöbb helyen a munkálat sürgetésére is. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a reméltnél hosszabb ideig elhúzódott a rendezés. Bár a faluvallatás és az előzetes öszszeírás - a munkálat elkezdését követően - két-három hónap alatt minden vármegyében megtörtént. A tabellák véglegesítése, a telekhányad háznépre szóló megállapítása, annak vármegyei jóváhagyása és hitelesítése, majd az eredmény településenkénti kihirdetése a legtöbb törvényhatóságban két-három évet váratott magára.

Nem követjük most végig az úrbérrendezés országos kronológiáját, csak jelezzük, hogy az 1767. január 23-án kiadott úrbéri pátens meghatározta rendezési munkálat - faluvallatás, előzetes összeírás - Szatmár vármegyében 1772-ben kezdődött. A jobbágy- és zsellérháznépek úrbéri tabellákba (urbáriumokba) foglalt haszonvételeit és szolgálati kötelmeit tartalmazó táblázatok számsorait csak 1775 májusának végén hagyta jóvá Nagykárolyban a vármegyei congregáció. Falvankénti kihirdetésük pedig 1775 decemberében - karácsony táján - történt. Az úrbérrendezés központilag elrendelt szabályainak kötelező életbeléptetését azonban csak 1779-ben hirdették ki Szatmár vármegyében.12

*

A hagyományosan négy főszolgabírói járásra - Krasznaközi, Nagybányai, Nyíri és Szamosközi — tagozódó Szatmár nemesi vármegye Nyíri járása az említett törvényhatóság délnyugati térségét alkotta. Ezt a tájföldrajzi és közigazgatási régiót az egyszerűsítésre mindig hajlamos néptudat Nyírként emlegette. A maga praktikus észjárása szerint körbe is határolta: „Az egész vidék... Nyír-пек neveztetik. Kelet és kelet északról a Szamoshát; észak és északnyugatról a Tiszahát; nyugatról a Tisza-Bodrogköz; délről az Érmellék vidékeitől szomszédoltatván.”13

A profán megfigyelés a honfoglalást követően Nyír néven emlegetett14 tájföldrajzi régió nevét örökítette át erre a közigazgatási egységre, s ez honosodott meg a szakirodalomban is.15 A történelem során az igazgatási, adóztatási, katonaállítási és igazságszolgáltatási

12 A rendezés lépéseinek kronológiáját a falvanként készült dokumentumok hitelesen őrzik, jelölve a faluvallatás kezdő napját, az előzetes összeírás dátumát, a vármegyei hitelesítés időpontját, és végül a lakosság számára történt kihirdetés dátumát. A királynői rendeletben megszabott normák alkalmazásának kötelező bevezetésére: Borovszky Samu'. Magyasrország vármegyéi és városai. Szatmár vármegye és Szatmár-Németi. Bp. é. n. 501.

13 Mizser Lajos: Szatmár vármegye Pesty Frigyes 1864-1866. évi helynévtárában. Nyíregyháza, 2001. Lásd Császári és Derzs falvak helynév-adatait.

14 Anonymus, 22.

15 Magyar Nyelvjárások., 24: 128.; Szabó T. Attila: Magyar Nyelv. 32:47.; Mező András - Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára. Nyíregyháza, 1972. 92-96.

16