Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)

A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából

közrejátszhatott abban, hogy Mária Terézia 1865. október 31-én elrendelte: az országban bárhol született úriszéki ítéletet - végrehajtás előtt - jóváhagyásra fel kell teijeszteni a Helytartótanácshoz. Ez utóbbinak pedig kötelességévé tette, hogy a jobbágypanaszok felülvizsgálatára úrbéri bizottságot állítson fel.

Az intézkedések inkább táplálták, semmint csillapították az elégedetlenséget. 1766. január 16-án Brunszvik Antal személyében királyi biztost kellett Vas megyébe küldeni a parasztok csitítására. Megbízatását júliusban Sopron megyére is kitelj esztette az uralkodónő, miközben más királyi biztosokat kellett kineveznie Somogy, Baranya, Tolna és Veszprém megyékbe. A remélt nyugalmat ez sem hozta meg. Ezért Mária Terézia 1766. december 27-én úgy döntött, hogy az említett vármegyékben - Vas, Zala, Sopron, Somogy, Tolna és Baranya - egységes urbáriumot vezettet be. Ezek a rész- és regionális megoldások azonban nem elégítették ki az uralkodónő modernizációs vágyait.4 1767. január 23-án kiadta úrbéri pátensét,5 melynek értelmében a Magyar Királyság minden úrbéres szolgálónépek lakta településén egységes urbáriumot kellett bevezetni. A munkálat végrehajtását lojális főhivatalnokaira bízta, akik a törvényhatóságokban megalakított úrbérrendező bizottságokkal minden településen megvallatták a falvak választott bíróit, esküdt-testületeit és tekintélyesebb gazdáit a földesúri szolgálataik módozatairól, mennyiségéről, robotjukról, határbeli haszonvételeikről, egyáltalán megélhetési körülményeikről, vásározási, pénzszerzési, munkavégzési lehetőségeikről... Tulajdonképpen életmódjukról. Majd nyomban összeírták a szolgálónépek által háznépenként usuált szántókat, kaszálóréteket, irtásokat és a birtokukban lévő szőlőket, gyümölcsösöket. Beleértve azokat is, amelyeket a földesurak a falu vagy mezővárosi közösség (a communitas) hasznára ellenszolgáltatás nélkül engedtek át. A faluvallatás, faluvizsgálat (investigatio) jegyzőkönyvét, az előzetes összeírás (conscriptio) kéziratos táblázataival együtt a kirendelt úrbérrendező biztosok - aláírásaikkal és nemesi pecsétjükket hitelesítve - beadták a vármegyékre. Ott - a megyei rendezés ellenőrzésére kirendelt királynői megbízottak felvigyázása mellett - a nyomtatott urbáriumba és tabellákba kézírással rögzítették a helyi, lokális jellemzőket és minden egyes úrbéres szolgálatot felvállaló háznép státuszát, rendi kötelmeit és jellemzőit, illetve földesúri haszonvételeit és kötelező úrbéres szolgáltatásait. Ezt később a vármegyék gyűléseivel jóváhagyatták, s egy-egy példányt kaptak belőle a falvak, egyet-egyet a földesurak. Egy példányt a megyék levéltáraiban helyeztek el, egyet pedig felküldtek a Helytartrótanács úrbéri ügyekkel foglalkozó osztályára.6

4 A magyarországi úrbérrendezés története. I. Szerk. Szabó Dezső. Budapest 1933.

5 A pátens szövege - a helyi jellemzők kézírással történő kiegészítésével - valamennyi rendzésen átesett település Urbáriumában szorosan kapcsolódik az úrbéres szolgáló háznépek és usuált javaik, illetve kötelező tartozásaik felsorolását tartalmazó Tabellákhoz. Mária Terézia pátense legújabban megjelent: Magyar történeti Szöveggyűjtemény 11/2. 1526-1790. Szerk. Sinkovics István. Tankönyvkiadó, Budapest 1968. 970-999.

6 Szatmár megyében a négy osztályba (I—IV. classis) sorolt szántók minőségétől függően az egésznek deklarált beltelekhez (1200 négyszögöl) 26-28-30 vagy 32 hold szántót (1100 □2öllel mérve egy holdat) rendeltek. Ehhez 8-10 vagy 12 embervágó rét járt: függően attól, hogy minden évben kétszer (8 embervágó) lehetett-e kaszálni vagy csak ritkán, 2-3 évenként nyerhettek sarjút (10 embervágó) a fütermő területről vagy sohasem kaszálhatták kétszer (12 embervágó). A szőlő, a gyümölcsös, a kert és egyéb, többnyire évenként nyíllal osztott kender-, krumpli-, dohány-, illetve dinnye-, káposzta- stb. - szorgalmi, külön munkáért vagy meghatározott mennyiségű természetbeni juttatásért, esetleg krajcárokban megállapított pénzösszegért osztott - földek nem tartoztak az úrbéres illetőséghez, ahogyan az irtások sem.

10