Piti Ferenc - C. Tóth Norbert - Neumann Tibor: Szatmár megye hatóságának oklevelei (1284-1524) - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 65. (Nyíregyháza, 2010)

Előszó

lehetett szó, azt jól mutatja a nemesi megye kezdeményeinek megjelenése régiónkban. Az új intézményre a legkorábbi adataink Szabolcs megyéből vannak (1284. december 14.),8 amelyet szorosan követett Szatmár (1284/1285), Ugocsa (1290k.)9 és végül Bereg (1299. május 1 .)10 megye. A megyék élén, csakúgy mint a királyi vármegyéknek, a királyt képviselő ispán {comes) állt, akit hasonlóképpen mint eddig a király nevezett ki általában a bárók közül. Az ő helyettese volt a kezdetben curialis comes, majd vicecomes néven emlegetett alispán. (Itt kell megjegyeznünk, hogy bár rendkívül elterjedt, de hibás gyakorlat az, hogy a megye élén álló főispánról és helyetteséről, az alispánról beszélnek. A középkor folyamán egyetlen egy megye esetében sem találkozunk a forrásokban főispánnal (supremus comes), hanem mindig csak ispánnal {comes) és alispánnal {vicecomes). A megye élén álló ispánnak nem kellett feltétlenül megyebeli (nagy)birtokosnak lennie, mint ahogyan a familiárisai közül kinevezett alispán sem volt mindig az. Ugyanakkor a régióbeli megyéknél viszonylag hamar megfigyelhető az a jelenség, amelyet törvényileg csak Mátyás király az 1486. évi {Decretum maius) törvényének 60. cikkelyében szabályozott. E törvénycikk szerint az alispánt a megyebeli birtokosok közül kell kiválasztania az ispánnak.11 Az Anjou-kor közepére - a helyi adottságoktól függően azonban később vagy korábban is - az ispánok eltűntek a megyebeli közéletből, s a megyei ítélőszék irányítását, illetve az azon való ítélkezést az alispánjukra vagy alispánjaikra hagyták.12 A sedrián való ítélkezést, illetve a bírósági megkeresésekre történő vizsgálatok, kiszállások intézését természetesen nem egyedül az alispán végezte. A nemesi megye elengedhetetlen „tartozékai” voltak a szolgabírák {iudices nobilium, az oklevelekben gyakran iudlium alakban). Jóllehet korábban kiélezett vita folyt a szolgabíró tisztségnév eredetéről és funkciójáról, mára a kérdés nyugvópontra jutott: onnan kapták nevüket, hogy az alispánt segítették a bíráskodásban, korabeli magyar kifejezéssel, szolgáltak neki.13 14 E szerepüket erősíti meg Pozsony megye 1464. évi oklevele is, amelyben a negyedik szolgabíró megválasztásának szükségességét indokolván az alispán úgy fogalmazott, hogy a szolgabíró a megyei ítélőszék tartóoszlopa {columpna sedis nostre iudiciarie).M Szatmár megyének, ahogyan az előbbiekben említett többi megyének is négy szolgabírája volt. Az Anjou-kor végén, ha a megyei hatóságról beszélünk, akkor már egyértelműen az alispánt és a négy szolgabírót értjük alatta. Mellettük azonban még egy tisztségviselője volt a megyének, habár a forrásainkban csak legritkábban tudjuk személyüket tetten érni. Ok nem mások, mint a megyei jegyzők.

8 Piti: Szabolcs I. 19/1.

9 C. Tóth: Ugocsa 25/2.

10 Neumann: Bereg 27/1.

11 Decreta Regni Hungáriáé 1458-1490. Francisci Döry collectionem manuscriptam additamentis auxerunt, commentariis notisque illustravemnt Georgius Bónis, Geisa Érszegi, Susanna Teke. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989. (Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 19.) 299.

12 Vö. C. Tóth Norbert: Szabolcs megye működése a Zsigmond-korban. Nyíregyháza, 2008. 27-28., 141.

13 Zsoldos Attila: A szolgabírói tisztségnév kialakulásának kérdéséhez. Levéltári Szemle 38. (1988) 4:12-19.

14 Vita. Szabolcs megye hatósága a Zsigmond-korban. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 40. (2005) 3:505-521.; 521.

8