Bene János: Nyíri bakák a Donnál (A Jósa András Múzeum kiadványai 61. Nyíregyháza, 2009)
Visszaemlékezések a 12. gyalogezred Don-kanyari harcaira és visszavonulására
már hajlandó voltam, hogy maradok, de a barátom megfogta a köpenyemet, s húzott tovább, hogy ne maradjunk. Ekkor értünk el Nyikolajevkára. Ez a Nyikolajevka volt az egyik oldalon, a másikon pedig az ilinkai repülőtér, ahol a Horthy Pista 22 1 leesett. Nyikolajevkán egy háznál befogadtak bennünket. Nem volt rossz ez az orosz nép. Mindjárt hozták a meleg vizet, hogy a lábunkat abban megáztassuk, s kaptunk szalmát is. Hamarosan azonban két német jött, s ki akartak tessékelni minket. Nem voltunk hajlandók erre. Visszajöttek vagy tízen, hát mennünk kellett. Azt mondták, hogy a magyarok a szomszédos Alekszejevkán szállásolnak el. De hát ott égett minden. Bementünk egy házhoz, ahol egy idősebb meg egy fiatalabb asszony volt. Szintén jól fogadtak bennünket. Volt még egy heverőjük is, melyre én le akartam feküdni. Már húztam is a bakancsot, amikor jött egy másik barátom, s kérdezte, hogyan merek én itt maradni. Mondom, legalább itt kipihenem egy kicsit magam. Közben jött egy orosz, akin német köpeny volt. Beszélt valamit az asszonyokkal, aztán elment. Megkérdeztem az egyik asszonytól, hogy partizán volt-e az illető, de ő nem válaszolt. Erre én is már a továbbmenetel mellett döntöttem, mert az éjjel még baj lehet. Elmentünk egy másik helyre, ahol magyar szót hallottunk, de az már tömve volt katonával. Csak az ajtó mellé tudtunk behúzódni. Reggel aztán indultunk volna tovább. Alekszejevka külső részére el is érkeztünk, de ott magyar tisztek csoportjába ütköztünk. Azon tanakodtak, vajon melyik irányban lehetne biztonságosan elhagyni a települést. Több felderítő már rossz hírrel tért vissza. Közben megtudtam, hogy a hadapródunk állítólag felült egy sebesültekkel megrakott teherkocsira, melyet egy akna telibe talált. Mindenki elpusztult ott. Végül azért útnak indultunk, de én már eléggé rosszul éreztem magamat. Tüdőgyulladásom lehetett. Megkértem az egyik bajtársamat, hozza az én puskámat is. Csatlakozott hozzánk egy tüzér is. Átkeltünk egy széles folyón, mely úgy be volt fagyva, hogy a harckocsik is keresztülmentek rajta. Az állandó bombázások miatt az egész város égett. Útközben megállított egy százados, de én meghúztam a tüzér köpenyét: „Gyere menjünk hát, itt már úgy sem parancsol senki, nincs itt erre lehetőség!" Rövidesen jött egy teherkocsi. A tüzér, aki nálam jobb állapotban volt, felkapaszkodott rá, én meg ottmaradtam. Már elhagytam a város határát, amikor megláttam egy nagy gépkocsit pótkocsival. Egy német sétálgatott körülötte. Intett, hogy szálljak fel, hiszen a pótkocsi még üres volt. Mikor látta, hogy én már erre nem vagyok képes, megfogta a két lábamat, oszt behajított. Megtelt hamarosan a pótkocsi is, aztán elindultunk. Az út lejtős és jeges volt. Amikor pedig egy emelkedőn kellett volna felmennünk, azt a teherkocsi már nem bírta. A német erre lekapcsolta a pótkocsit, s mi így ottmaradtunk. Nagy nehezen bevánszorogtam Korocsára, amely már nem volt messze. Bementem egy házhoz. Öt katonát találtam ott, volt köztük egy egészségügyi is. Észrevették, hogy rossz állapotban vagyok, s az egészségügyi katona mondta is: „Bajtárs, hát maga nagyon lázas lehet. Csináltatok magának egy teát az oroszokkal, meg adok egy kevertport, az majd meg fogja segíteni." Hamarosan elkészült a tea, megkaptam a kevertport, bevettem, leterítettem a bekecsemet, aztán leheveredtem rá. Rövid idő elteltével beugrik a házba két katona, hogy „Bajtársak menekülés, itt vannak az oroszok!" „Hát én - mondom - minek menjek, csurom víz vagyok. Ha kimegyek, megfagyok, ha elfognak, lesz, ami lesz." Az egyik katona ottmaradt velem. Sose láttam még ezt az embert. Reggel aztán ketten indultunk tovább. Mindig volt lehetőség behúzódni valahova. 221 Horthy István, vitéz nagybányai (Póla, 1904. december 9. - Alekszejevka, 1942. augusztus 20.) Horthy Miklós kormányzó idősebb fia, kormányzóhelyettes, gépészmérnök, tartalékos repülő főhadnagy. 1931-től a MÁVAG főmérnöke, majd 1938tól vezérigazgatója lett. 1940. június 1-től a MÁV Igazgatóságának elnöke, novembertől a felsőház tagja, 1941. július 4-től pedig államtitkári címet kapott. 1942. február 19-én kormányzóhelyettessé választották. A keleti hadszíntéren repülő baleset áldozata lett. 94 •.
