Bene János: Nyíri bakák a Donnál (A Jósa András Múzeum kiadványai 61. Nyíregyháza, 2009)

Visszaemlékezések a 12. gyalogezred Don-kanyari harcaira és visszavonulására

Ugye ezt megállítani nem tudták. A szerencse az volt, hogy Varsó előtt szintén volt egy ilyen emelkedő pont. A csapágyak már eléggé bemelegedtek, tehát már tapadtak, így a kocsik maguktól megálltak. Ezek a II. zászlóalj kocsijai voltak, tele emberekkel. Ha nem álltak volna meg, nem lehetett volna megmenteni őket. Én az első részen voltam. Aztán mikor a három kocsit újból felkapcsolták, talán egy kocsit ki is cseréltek, mentünk tovább. Brjanszkig nyugodtan mentünk. Amikor este a brjanszki erdőhöz, ehhez a partizános területhez értünk, a vonat lelassított. Egy kissé besüllyesztett pályán haladtunk, két oldalt erdőség. Az erdőben német járőrök kísérték a vonatot egészen Őreiig. Ott már kezdett virradni. Korábban virradt, mint nálunk. Kimehettünk a vagonokból, ott álltunk valameddig, aztán Kurszkig szállítottak. Ott is megálltunk. Itt hallottuk a szomorú hírt, hogy mi történt a III. zászlóaljjal. A 24. gyalogezredbeliek arról beszéltek, hogy még lengyel földön a pályán, egy kis falu előtti állomáson kívül ki volt tolva két vasúti kocsi. Ez a két vasúti kocsi meg volt rakva kővel, a váltó pedig szabadra volt állítva előtte. Ez a szemafor mögött volt közvetlenül. A III. zászlóalj szerelvénye a kis falun áthaladva teljes sebességgel belerohant ebbe a két megrakott vasúti kocsiba. Elől személykocsik voltak. Ezek a személykocsik valósággal szétnyíltak, mint a kártya. A gázlámpák kigyulladtak, égett a szerelvény, égtek az emberek. Akadt olyan megégett bajtárs is, aki mászott fel a partoldalon és rimánkodott a másiknak, hogy lője agyon. Ezt mind a partizánok csinálták. A zászlóalj halottainak ott az állomás mellett lett aztán a temetőjük. Mi aztán Kurszktól mentünk tovább egészen a kivagonírozásig. Innen Osztrogozsszkon át jutottunk ki a Donhoz. Téli szálláson voltunk, mielőtt kimentünk volna a vonalba. Apósom már júliusban kiment egy munkásszázad keretlegényeként. Ők építették kint a vonalat, vagyis a bunkereket. És az apósom tudott róla, hogy mi is ki fogunk jönni rövidesen. Honnan? Onnan tudta, hogy a túloldalról a hangosbemondón mindég bekiabálták Rákosiék, hogy most fog jönni a 12. gyalogezred Muzsay Ferenc ezredes vezetésével. Azt is kiabálták, hogy adják meg magunkat ők is, mert azokat is teljesen el fogják intézni. A karácsonyt még minden alakulat a téli szállásán töltötte el. Innen indultunk a vonalba. Osztrogozsszk városába délután körülbelül 14-15 óra tájban érkeztünk meg. Miután a századparancsnokom, mint géppuskás századparancsnok egyúttal a zászlóaljparancsnok helyettese is volt, vitéz Ilonkay József alezredes engem jelölt ki, hogy én menjek ki Horváth főhadnagy helyett szemrevételezésre, ki a vonalba. Teherautókkal mentünk. Amikor kiértünk a vonalba, a lövedékek úgy röpködtek felettünk, hogy megvilágították a tájat. Az első tetveket a bunkerben kaptam meg, ez itt természetes volt. Mint szolgálatvezető, hozzám tartozott a zászlóaljtörzs is. Közvetlen a vonal mögött egy kis faluban voltam. Az áttörés előtti nap, Horváth főhadnagy üzent nekem, hogy menjek ki este, mert megyünk vállalkozásra. A vállalkozás abból állt, hogy a túloldalon közvetlenül a hídtól jobbra volt egy szovjet géppuskafészek, ezt kellett volna megsemmisíteni. Hát én azt üzentem a főhadnagynak, hogy ha muszáj megyek, de önként nem vállalkozom erre. A vállalkozásra az oroszok támadása miatt végül is nem került sor. Szétvertek ott bennünket, kiszorítottak ott a fészekből. Amikor az áttörés megtörtént, utasítottak, hogy a zászlóaljtörzsből, valamint az 5. és a 6. század, illetve a géppuskás század törzséből alakítsak gyorsan egy szakaszt, vagyis egy egységet és vonuljak el a horhosokon át a közeli szombathelyi üteg biztosítására. Ezek a mélyülő szakadékok, vízmosások csapásszerűen tartottak a domb irányába. A szombathelyi üteg három ágyúja egy emelkedőn foglalt állást. Nekem ide kellett vonulni s biztosítani a három ágyú visszavontatását. Ez azonban nem sikerült, az üteg két nagy támadást kapott a horhosból. Nálunk szerencsére nagy veszteség nem volt, az üteg azonban nem tudott onnan kijönni. • 85