Bene János: Nyíri bakák a Donnál (A Jósa András Múzeum kiadványai 61. Nyíregyháza, 2009)
Visszaemlékezések a 12. gyalogezred Don-kanyari harcaira és visszavonulására
gári lakosság nem segít rajtunk egy kevés főtt vagy sült krumplival, teával, picinyke száraz kenyérrel, időnként meleg helyiséggel, katonáink pusztulása még nagyobb mértékű lett volna. Az elhullott lovak húsa is kapós volt. Különösen az olaszok kanyarítottak ki jó nagy darabokat a fagyott lovakból. Bjelgorodtól Szumiig tartó úton tudtuk meg a hadseregparancsnok nevezetes hadparancsát 19 7. A sok fegyvertelen katona izgatottan látott hozzá valamilyen fegyvert keríteni, mivel az a hír járta, hogy a fegyverteleneket Szumiban felkoncolják. Természetesen ez rémhír volt. Szumi után megkezdték az alakulatok újbóli felállítását, rendezését. Konotopba érve már az előreküldött szálláscsinálók által kijelölt szállásokra mentünk. Ettől kezdve biztosított menetben, de zárt rendben haladtunk és rendszeresen kaptunk meleg ételt és szállást. Szumi és Konotop után az ellenséggel való kapcsolat teljesen megszűnt. Fegyelmezett menetben érkeztünk meg a Korosztyen nevű város közelében lévő kis faluba, ahol az ezredparancsnokság, az ezredtörzs, az ézredközvetlen alakulatok és az E zászlóalj voltak elhelyezve. Itt körülbelül 3 hétig tartózkodtunk békés körülmények között és megtudtuk, hogy már nem vetnek be bennünket harcolni. Ezredünket a súlyos ember- és anyagveszteség miatt hazaszállítják. Rendszeresek voltak a foglalkozások, kivonulások. A tetvetlenítés és gyógykezelés mellett a lelki megnyugtatás, a testi erőnlét feljavítása, a helyes önértékelés és a külső megjelenés csinosítása voltak a hangsúlyozott feladatok. Innen mindenki értesíthette tábori lapon hozzátartozóit és ide hazai csomagot is kaptunk. Az alakulatunk Korosztyenben vagonírozott be. Szolgálati ügyben még két napig Korosztyenben maradtam és egy idegen alakulattal Miskolcra kerültem. Két heti tartózkodás után Nyíregyházán leszereltem. Jósa András Múzeum (a továbbiakban: JAM.) Történeti Adattár: 793/b-93. Gellén Ernő főhadnagy, Balassagyarmat (ezredközvetlen aknavető század): A mozgósítás gyorsan történt, hiszen elég zsúfolt volt az elhelyezés. Csak a legszükségesebb kiképzés zajlott le a megfelelő beosztások szerint. Búcsúztatásunkkor nagy díszfelvonulás volt a főtéren, a hangulat bizakodó volt és lelkes. Muzsay Ferenc ezredes, a nyírbátori zászlóalj korábbi parancsnoka lett az ezredparancsnok. Szerelvényünk Galántánál hagyta el az országhatárt, s az oroszországi Bjelgorodban rakodtunk ki. Innen hosszú erőltetett gyalogmenetben, 30-40 fokos hidegben tettük meg az utat egy Menjailova nevű faluig. Itt várt Ambrus Jenő 19 8 zászlós, a 23-asok aknavetős szakaszparancsnoka, akivel a váltás 197 A személyes benyomásai, s a csapatoknál tett gyakori szemléin tapasztaltak alapján ítélkező Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok számára súlyos lelki összeroppanást okozott a többszöri bekerítésből kitört, agyonfagyott visszaözönlő csapatrészek tömege. A vereség, a kudarc legfőbb okát egyértelműen hadserege harcértékének csökkenésében látta. A katasztrófa mélyebb okait nem kereste, igazából csak később jött rá. Az 1943. január 24-i hadseregparancsába foglalt értékítéletek és kegyetlen utasítások egy elkeseredettségében, tehetetlenségében magára maradt, mély lelki krízist átélő ember dühödt megnyilvánulásai voltak. Az 1943. március 12-i 30. számú hadsercgparancsán s a január 24-eit hatályon kívül helyező rendelkezésén kívül még számos, kevésbé ismert parancsa tanúskodik arról, hogy hadsereg helytállását s a katasztrófa igazi okait illetően revideálta álláspontját. Katonái nagy többsége számára azonban az 1943. január 24-i hadseregparancsa vált ismertté, s ez olyan mély sebeket okozott, amelyeket begyógyítani már nem lehetett. 198 Ambrus Jenő (Budapest, 1916. január 16.-?) tartalékos zászlós, 1944. január 1-jétől tartalékos hadnagy. 1942 júniusától 1943 márciusáig az 53/1. zászlóalj aknavető szakaszparancsnokaként részt vett a 2. hadsereg keleti hadszíntéri hadműveleteiben. 72 tL
