Bene János: Nyíri bakák a Donnál (A Jósa András Múzeum kiadványai 61. Nyíregyháza, 2009)

A magyar királyi II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred harctudósításai

hogy jelentkezzek nála. Közben megállapíttattam a zászlóalj létszámát. Géppuskás század 130 fő, zászlóaljtörzs, távbeszélő szakasz és lövészszázadok együtt 128 fő, összesen 258 fő a hadiállományú zászlóaljból. Ez volt a kétnapos harc „eredménye" mely alatt a zászlóalj legénysége jó magatartást tanúsított. Ez volt a tűzkeresztsége. A 4. század parancsnoka, Magyari Károly hadnagy egyedül szállt szembe az orosszal géppisztolyával. Vitézül és bátran harcolt, míg fejlövéstől találva hősi halált halt. A 6. század parancsnoka, Toperczer Dezső hadnagy két géppisztoly sebbel a fején aknavető által sú­lyosan megsebesült, s rövidesen szintén hősi halált halt. Elszigetelt helyzetében is hősiesen harcolt. Mindkét esemény január 15-én délelőtt történt, majdnem egyidőben Nyikolszkij község keleti részén. Az 5. század parancsnokáról, Héri Béla főhadnagyról azt jelentették, hogy súlyosan sebesülten orosz fogságba esett, ami azonban később nem bizonyult valósnak. A harcok alatt hősiesen harcolt, több ellentámadást személyesen vezetett az ellenség ellen, a túlerő, a géppisztolyok és az aknavetők tömege azonban nemcsak őt, az egész századát legyűrte. Feltűnő, hogy az ellenség a támadás két napja alatt egy ízben sem kísérelt meg arctámadást a védőállások ellen. A 12. könnyű hadosztálynál történt sikeres áttörés után a résen beözönlő ellensé­ges tömeg oldalról felsodorta és hátból támadta csapatainkat. Védőállásainknak mélysége nem volt, a hátsó vagy a reteszállásokat nem építették ki. Egy védővonal volt csak, ez is sok helyen mellig ért. A futóárkok alig kiépítetten, teli jéggel is sok helyen csak térdig értek. Bár akadályként aknamezőt telepítettek a védőállások előtt, ennek már hatása az ellenség támadásakor a magas hó és a nagy hideg miatt alig lehetett. Ezenkívül volt egy egysoros drótakadály. Amíg Krinyicán jelentkeztem és vártam az eligazításra, ez alatt a géppuskás század Horváth főhadnaggyal a zászlóaljvonat után csatlakozott és Osztrogozsszk felé menetelt abban a hiszemben, hogy én már elindultam. A zászlóaljvonatot ugyanis már korábban Osztrogozsszk felé irányítottam. Az állomásparancsnoktól visszatérve kb. 10-1 l h között az úton álltam, mikor az ellenséges repülők bombázása és a raktárak égése következtében pánik keletkezett. Azonnal az út közepére álltam, s pisztollyal a kézben először egyedül, majd Sefcsik tartalékos zászlós, Lovass Nagy hadnagy, ezred­másodsegédtiszt, Szőllősi szakaszvezető, zászlóaljkürtös, Léczfalvy százados, Pallay alezredes köz­reműködésével sikerült enyhíteni a pánikon. A szűk utat a hadosztályvonat átvonulásához szabaddá tettük. A házak udvarain és kertjein át menekülő legénységet Sefcsik zászlós és Lovass Nagy hadnagy lóháton utolérte és a községtől délre levő dombokon megállította. Mindkét tiszt bátorságáról tett tanúbizonyságot, hiszen egy állítólagos ellenséges járőr megjelenése a visszaözönlött legénységből puskatüzet váltott ki, ennek ellenére teljesítették feladatukat. A krinyicai dombokon megállított legénység zöme 12/111. zászlóaljbeli volt. Zászlóaljam meg­maradt része a pánik következtében elsodródott, így egyedül maradtam Sefcsik zászlóssal, Szőllősi szakaszvezetővel és Bunkóczi őrvezetővel, akik a zászlóalj utáni keresgélés alatt is hűségesen kitartot­tak mellettem. Egylovas szánkóval érkeztem be a sötétség beállta után Osztrogozsszkba, ahol jelentkeztem a 13. könnyű hadosztály-parancsnokságon 14 8. A könnyű hadosztály parancsnoka 14 9 akkor változtatott 148 A 13. könnyű hadosztály a német 168. gyaloghadosztállyal és a 10. könnyű hadosztály részeivel (Magda-csoport) 1943. janu­ár 16-ától négy napon át vívta egyenlőtlen harcát Osztrogozsszkban a szovjet csapatok fojtogató körülzárásában. Kitartásával jelentős mértékben hozzájárult a szomszédos, állásaikból kivetett és megrendített alakulatok nagyobb veszteségek nélküli visszavonulásához. 149 Akecskeméti 13. könnyű hadosztály parancsnoka 1942. november 23-ától 1943 májusáig Hollósy-Kuthy László (Buziásfürdő, 1896. augusztus 23. - Székesfehérvár, 1979. június 25.) vezérőrnagy, 1944. szeptember l-jétől altábornagy volt. • 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom