Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

bi magszakadása utáni rész háramlott a király kezére, amely Domonkost illeti. 1338-ban Bagdát 4 részre osztják, melyből a birtok 3

Á-e apja, Kozma után Henriké, l

A-e „Magyar" Pál fia Domonkosé lesz. Az iktatáskor határát megjárták: K-ről érintik Karász (Szabolcs m.) és Bagda főhatárpontját, majd kápolnáját {capelle in loco sessionalip-nis Bogda constructe), a karászramocsaházai utat, Laskod, Temeháza és Bagda hármashatárát, ahol a birtok 'A része kezdődik. Ennek határa É-ra a gyöngyösnyárfa (prope a-em wlgo Gungyusnyar) közelében indul, s érinti Tas, Temeháza (mindkettő Szabolcs m. ) határát. Domonkos kérésére a bagdai '/» birtokot Tashoz csatolják. Bagdai Henrik fia: Tamás Szatmár m.-i nemes Orbó (Közép-Szolnok m.) ügyében tanú (1369). 1422-ben már lakatlan hely, amikor Pazonyi (Szabolcs m.) Benedek fia: Bereck és János testvére, anyjuk, [a Kaplony nb-i Császári] Tivadar fia: Miklós leánya, Margit, e Miklós fia: György, György fiai: Vince és István, valamint Császári István fia: László tiltakoznak, hogy Zsigmond király Vajai Vidnek és Bezdédi (Szabolcs m.) Dávidnak, Mártonnak és Domonkosnak eladományozza. Csépán fia: Kozma birtokaként Tassal határos (1324). 1429-től már Szabolcs m.-be számították (1429: DL 54668; 1469: pr. Bagda... in C-u de Zabolch exist. DL 99706; Károlyi II, 392). — Petneháza határába olvadt, a községtől ÉNy-ra (JosAufn. (1783-85) XXVI. col. 13. sect.: Pogda

Morast; Pesty, Szabolcs m.: kis bagda tó, nagy bagda tava; Mező, 131 : Kis-Bagda, Nagy-Bagda). BAGLYA(-S ERDŐ) 26. 1265>351: t. Bogla in C-u Zathmariensi (Szepesi k. o. lt. Petrocziana nro. 1. (Pozsony) DF 264110; Lőcsei Területi Lt. Vegyes prov. töredékek DF 272919); 1322: p. Boxa! (AOkl. VI, 459); 1411: silva Baglyaserdew (DL 39504; LK 9/1931/72-3, 54-5. reg.); 1420: p. Baglya (Zs. VII, 1730); 1426: silva ~ (DL 39513; LK 9/1931/ 75, 63. reg.); 1440: ~ (DL 39553; Uo. 91, 118. reg.); 1444: ~ (DL 39557; Uo. 87, 105. reg.); é.n. [ 1445 k.]: ~ (DL 39558; Uo. 87-8, 106., 108. reg.); 1445: pr. Baglasherdew intra m-sp-numJanosy etHodaz (DL 39556; Uo. 90, 114. reg.); é.n. [1451]:pr. ~ (LO AA. nro. 2); 1454: ~ (DL 62312); pr. Boglyaserdeu (DF 222530 = LOAA. nro. 3); 1459: pr. Bag lyaserdő(DF 222823 = LO AA. nro. 72); pr. Boglya(DF 211237=LO Stat. C-94). Ahn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással (1316: Saul fia: Bog la AOkl. IV, 257). Amikorra a név eredete elhomályosodott, vélték úgy, hogy a magyar bagoly madárnév -s képzős alakjából és az erdő fn.-ből alakult ki. 1265-ben Seren/!/ fiai: János és Pál örökségüket, Boglya földet szükségükben 3 évre 10 M. fejében rokonuknak, [Tomaj fia:] Sige (c. Syuge) ispánnak elzálogosítják. 1322-ben a birtok ötödrészét [Vajai] Medve fia: Jakab 10 M.-ért megfizette, ha viszont Laskodi (Szabolcs m) Ábrahám fiai: János és Mihály esküt tennének, 4 M.-t követelhetnének Jakabtól. 1411 -ben Baglyaserdő birtokába Zsigmond király parancsára a Jánosi Kántorokat vezetik be új adomány címén. 1420-ban Baktai Gergely Bakta (Szabolcs m.) birtokát kívánta elhatárolni Fejértó, Almás (Szabolcs m.) és Baglya birtokoktól, a határjárás során azonban a Bátoriak és a Jánosiak ellentmondtak, így új határjeleket sem emeltek. A per Baglya hovatartozásáról a Baktaiakkal szemben még 1426-ban is folyamatban volt. 1440-ben „Kántor" László, István és Antal, továbbá Hodászi Bálint panasza szerint Jánosi „Kántor" László foglalta el Baglya erdőt. 1444 őszén a Derzsi Kántorok, Kántorjánosi Mihály, valamint Kán torjánosi László és Péter között tört ki a viszály: az utóbbiak ugyanis a közösen használt erdőt a maguk részére elfoglalták, Derzsi László disznait kiverték onnan, kanászát megsebezték, stb., ennek vizsgálata 1445-ben történt meg, a peres felek kiegyezésével. Ekkor Baglyaserdő pusztát Jánosi és Hodász határain belül fekvőnek mondják. 1451-ben, 1454-ben és 1459ben a Jánosi Kántorok leányági leszármazottai kapnak e pusztából is részt. - Kántorjánosi határába olvadt, a községtől É-ra, a vajai határszélen (Pesty, 1864: bogja „részint 1848 előtt,