Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

KÉKES 1. 222. 1405: v. Olahalis: Kékes (Zs. 11/1,3723); 1424:p. walahalis: ~ (LOStat. D-197; Wenzel 1857: 64); é. n. [1480-83]: ~ (DL 35800). Nevét vagy a Kékes erdőről (1216: silua Keykus DL 74; 1231/397: silvam quandam nom. ~ DL 174) vagy a Láposba folyó Kékes patakról (Keykuspotoka DL 174; W. XI, 231) kapta. 1405-ben Zsigmond király új adomány címén a [Közép-] Szolnok m.-i Kővár királyi várat és tartozékait - köztük a román lakosságú Kékest a malommal - Kővári Balk vajda fiainak, Demeternek és Sandrinnak, valamint Drág vajda fiainak, Györgynek és Sandrinnak adja. 1424­ben Bélteki Balk fia: Sandrin fiai: János és László, valamint Balk testvére, Drág fiai: György és Sandrin birtokaikon megosztoznak. A román lakosságú Kékes az utóbbiaknak jutott. 1480-83 között a Drágfiak Közép-Szolnok m.-be számított Kékes faluja 2 ft. 1 d. adót fizetett. A XIX. sz.-ban É-ról Tőkés, K-ről Dombrovica és Karbonác, D-ről Koruja, Ny-ról Szakács és Feketefalu határolta (Pesty, 1864). — M. Oláhkékes, R. Chechiş, j. MM. (Hnt. 1892, 1427: 1451 kh.). KÉKES 2. 223. 1411: v. Kékes (DF 273747=LO Stat. D-231; Szerbia, 55); 1429/430>503: p. ~ (DL 72092; F. X/7. 89); 1433: p. ~ (DL 57628); 1491:p. Hungaricalis: ~ (DL 27972). A hn. a szn.-ként is alkalmazott magyar kék mn.-nek az -s képzős származékából alakult. A falut 141 l-ben Zsigmond király, mint Nagybánya város tartozékát adományozza [Lazarevics István] szerb despotának. 1429-ben Drágfi Sandrin és Nagybánya peréből megtudjuk, hogy a város a falut [ 1330 után] a Drágfiak [későbbi] földjére telepítette, bár erre nem volt joga, mivel csak az erdőhasználat illette meg. A panasz szerint Sandrin számos itt lakó jobbágyot megsebesített, pénzüket és lovukat elvette. 1433-ban e Szatmár m.-i birtokba zálogjogon Péter nagybányai plébánost vezették be. Hunyadi János a vitás területet a nagybányai várhoz csatolta, ám 1491-ben a magyar lakosságú Magyarkékest II. Ulászló király Bélteki Drágfi Bertalannak ítéli azzal, hogy az Kővár (Közép-Szolnok m.) régi, igaz határain belül fekszik, de azt Hunyadi János kormányzó ( 1446-52) erőszakkal Drágfi Miklóstól elfoglalta és Asszonypataka (Nagybánya) várához csatolta. Ekkor Közép-Szolnok m.-hez számították. — M. Magyarkékes, R. Unguraş, j. MM. (Hnt. 1892, 1337: 962 kh.). KÉKESMEZÖ 224. 1478: pr. Kykesmezew (DF212043=LO Stat. P-14). 1478-ban Petenyeházai Jánost és Miklóst, valamint János leányát, Zsófiát, Jánosi „Kántor" Imre feleségét Jánosi, Hodász és Derzs, valamint a hozzájuk tartozó puszták, így Kékesmező részeibe iktatják. —A három falu egyikének a határában kereshető. KENÉZTELEK(E) 225. 1345: t. Kenizthelek [o: Kenezteluk], mol. de Keniztheleke [Kenezteluke] ex utraquoparte Szamos [o: Zamus] (DL 69672; F. VIII/1, 578); 1352:p. Keneztelek cum iurepatronatu eccl­rum... et S. Nic-i confessoris in quadam insula existentium (DF 288328); é.n.[1406]: p. deşerta ~ (DF 209632= LO Metales Szatmár, nro. 24); 1487: usque lacum/Useufenilem Kenéz voc. (DL 70568 = LK 24/1946/67, 26. reg.); 1487/XVHI.: ~ (DF 209619 = LO Metales Szatmár, nro. 9). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. Névadója az a Szentemágócs nb-i Kenéz lehet, akinek Bodrog m.-i monostorát 1282-ben említik (DL 1127; HOkl. 94). A Szamos [jobb]

Next

/
Oldalképek
Tartalom