Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

Erdődalja - mint a Szatmár m.-i királyi birtokok XIV. sz.-i összefoglaló neve - 1383-ban tűnik fel; Hadad, Nádasér, Bogdán és Korond (Közép-Szolnok m.) határjárásakor az azoktól K-re fekvő Dobra és Erdődalja királyi birtokokat említik. 1390 után Mária királynő elrendeli Szász fiai: Balk mester, vajda, Drág vajda [a Bélteki és Drágfi cs. ősei] és János beiktatását a Szatmár m.-i erdődaljai birtokok: a 2 Aszuágy, Balotafalva, Beitek, a 2 Bikó, Dobra, Erdőd, Erdőszád, Homoród, [Terebes] és Válaszút falvak birtokába. ERDÖ(D)SZÁD(A) 125. 1231/397: ad caput Ereusag [o: Erdeuzad] (DL 174; W. IX, 233); 1363: ... de Erdeuzad (DL 52000; Kállay II, 1478); 1364: ...de Erdeuhad—Erdeuhath (DL 52013; Uo. II, 1491); 1385: p-nes regales... Erdeudzada... in C-u Zathmariensi habit, exist. (Süttő: Anjou II, 468); 1393: Sandrinum tributariumdeErdeuzada (DocVal 442; C. Tóth: Leleszi, 127); é.n. [ 1390 u.]: v. Erdezad in C-u Zathmariensi habit. (DF 283976; DocVal. 474); 1407: Fabíanof-o Kakas de Erdewschada (C. Tóth: Lelesz II, 177); 1414: iob-nes de Erdevdzad (Zs. IV, 2136); 1424:p. Erdewzad (LO Stat. D-l97; Wenzel 1857:62,64); 1429>549: ~ (DL 24518); 1520/ 521:p. Erdewdzada (DL 39617; LK 9/1931/ 107, 176. reg.). A hn. a magyar régi nyelvi szád 'nyílás, nyiladék' és az erdő összetétele, jelentése 'erdőnyiladék'. A falu neve földrajzi pontként 123 l-ben tűnik fel a Kékes erdő (a Bükk hegység része) határjárása során: az erdőnyiladék fejéhez út vezet. Valószínű, hogy itt állt az az [? Ákos nb-i] Erdő és László által épített híd [a Lápos torkolatánál, a Szamoson], amelyre I. Károly király vámszedési jogot ad ( 1327: AOkl. XI, 124). 1363-ban az itt lakó [Káta nb-i Csaholyi] János fia Sebestyént perelik az óbudai apácák, amely per a következő évben is tart. Erzsébet királyné 1385-ben Szász vajda fiainak, Drág mesternek, Jánosnak és testvérüknek, Balknak, szatmári és máramarosi ispánoknak [a Bélteki és a Drágfi cs. ősei] adományozza e Szatmár m.-i királyi birtok(részt) is. 1390 után az Erdődalja kerületbe tartozó királyi falut Mária királynő Szász fiainak, Balk mester, vajdának, Drág vajdának és Jánosnak (újra)adományozza. 1393-ban Meggyesi Simon bán fia: István mester panasza szerint Balk és Drág vajdák, máramarosi ispánok bélteki és becsi tiszttartói - s velük Sandrin erdőszádai vámszedő is Berecket, István mester sáfárját kifosztották, s 1 lovát elvitték. Sikárló elpusztítói között említik az idevaló Kakas fia Fábiánt, Bélteki Balk fiai: Demeter és Sándor, valamint Drág fia: György csatlósát. 1414-ben Bélteki Balk fia: Sandrin és Drág vajda fiai: Imre és Sándor idevaló jobbágyai Meggyesi János bán fiainak, Miklósnak és Simonnak Apa birtokán hatalmaskodnak. 1424-ben, Balk fia: Sandrin fiai: János és László, valamint Balk testvére, Drág fiai: György és Sandrin e birtokukat is megosztották egymás között. A Szamos folyótól Ny-ra „Halász" Péter özvegye házáig az É-i rész az előbbieké, a másik, a D-i fele a házzal az utóbbiaké lesz. Ugyanakkor a Szamos parti Aranyos (Közép-Szolnok m.) birtok Erdőszáddal szemközt fekszik. A falu másik földesurát, Csaholyi Sebestyén fia: István fiait, Jánost és Lászlót 1429-ben Zsigmond király új adomány címén e birtokukban is megerősítette (DF 211240 = LO Stat. C-98). 1520-ban is kezükön van, amikor Csaholyi Péter fia: Ferenc, Miklós fia: Boldizsár és a másik Miklós fia: János itteni birtokából is kéri anyja leánynegyedét Csaholyi János leánya Zsófia leánya: Butkai (Zemplén m.) Keszeg Erzsébet, Derzsi László felesége. „Elpusztult egyház" (Acta C. ). A hagyomány szerint itt húzódott Erdély és Magyarország határvonala, középkor végi harmincados házának romjai és kapuja a XIX. sz.-ban még látszottak. A XIX. sz.-ban K-ről a Szamos folyó határolta (Pesty, 1864). —M. Erdőszád, R. Ardusat, j. MM. (Hnt. 1892, 1095: 3727 kh.).