Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

A hn. a Damán szn.-nek és a birtokos személyraggal ellátott híd fh.-nek az összetétele. Egy 1280 körül kelt oklevél szerint [a Balogsemjén nb-i] Ubul fia: Mihály ispán és [a Bogátradvány nb-i] Simon ispán fia: Sándor valamint Endre ispán megegyeztek, hogy Mihály az ő atyafiának [fráter], [az ugyancsak Balogsemjén nb-i] Domahidai Péternek a fiát, Miklóst [a Dománhidai cs. ősét] nevelés végett átadja az özvegynek Erzsébet szolganővel, annak 2 fiával és 2 leányával együtt, míg Miklós felnő; de a gyermek vagyonára ő vigyáz, s ha az meghalna, az özvegynek ő fizeti ki a hozományát. A [Kraszna bal parti] dománhidai hídvám jövedelmét az özvegy (új) férjével, Sándorral közösen fele-fele arányban - Mihály Szent Márton naptól Szent György napig élvezik. 1280-ban ugyanő és fiai vállalják, hogy a beszedett jövedelem felét a kiskorú Péter fia: Miklós neveltetésére fordítják, átadva azt az özvegy férjének, Simon fia Sándornak, Simon ispánnak és fiainak, valamint Mongoch fia Jakabnak (DL 50627; W. IX, 291-2; Kállay I, 16). 1288-90 között János alországbíró végzésére Ubul fia: Mihály nevében fia: István mester, továbbá Domahidai Péter özvegye és [immár nagykorú] fia: Miklós Domahidán Bálint váradi kanonok jelenlétében megegyeznek: Mihály az alországbíró levelét elfogadva Domahida és Penyige helységek, különösen a domahidai híd és malmok, valamint a halastavak jövedelmeit az özveggyel és fiával közösen rendezi, Bálintnak a Jakabbal közösen birtokolt hídvámból 2 M.-t ajándékoznak [eszerint Miklóst a váradi káptalan iskolájában nevelték]. Ennek betartására az ügyben eljáró [Kaplony nb-i] „Ördög" Simon fia: Péter [testvéreivel], Endussal és Andrással [a Károlyi cs. ősével] és 10 hozzájuk hasonló nemessel vállal kezességet, mellyel ha adósak maradnak, közülük egy személy Domahidán börtönbe zárható. 1290 előtt [a Kaplony nb-i] „Ördög" Simon fia: Péter Monoki (Zemplén m.) Simon fia: Sándorral és feleségével együttműködve Dománhidán hatalmaskodva - a termést, barmokat, a vám dénárjait elragadva - Ubul fia Mihálynak és fiainak 25 M. kárt okoztak. 1300-ban Dománhidai Miklós ellen pereskedő rokon, [a Balogsemjén nb-i] Biri (Szabolcs m.) Gergely fia: János bírságát elengedik. 1320-ban a néhai Dománhidai Miklós ispán fiai: István és Péter, valamint testvérei: Miklós, András és János Dománhidán is megosztoznak. 1326-ban Laskodi (Szabolcs m.) András fia: János pereskedik Dománhidai „Szőke" Miklós fia: Miklóssal [nővére a Gutkeled nb-i Bátori János felesége, leányunokája: Colys 1356: DL 70635)]. „Szőke" Miklós fiai: István, Péter, Miklós és András Börvely birtok szomszédjai (1331 : AOkl. XV, 415). 1330-ban Druget Vilmos szepesi és újvári ispán végrendeletében 116 M.-t adat a dománhidai vámból Arnold kassai bírónak, ki ezen összegért jót állt érte; továbbá ebből a vámból kell kifizetni 350 budai M. összegű tartozását a budai Welungius ispánnak. 1332-ben I. Károly király oklevele az itt áthaladó, s Bátorba tartó szatmári és szatmárnémeti árusokat (kereskedőket) említi. 1334-ben a falu bírságfizetés kijelölt helyszíne. Miklós fia: István Bátori János szatmári alispánja (1336-45; DL 96190, 97821), aki és a 4 szolgabíró ittad ki oklevelet ( 1337-38, 1341), Csalános (Bihar m.) perében tanúskodik (1342). 1402-ben az itteni vámot Zsigmond király Almosdi (Bihar m.) „Csire" Péter fiainak, János, László és István mestereknek adományozta. Az utóbbiak egyik nővére, Dománhidai László fia: János özvegye 1406-ban igényt tartott nagyanyjuk almosdi birtokára és ménesbeli lovaira (Zs. II/l, 4778). 1415-ben Bátori Péter fia: János familiárisaival Dománhidára rontott, s ott Dománhidai Miklós fiai: György és László, valamint nővérük, Anna panasza szerint familiárisaikat megverték, 31 ménesbeli lovukat és 16 barmukat Majtényra hajtották. Az erdélyi püspökség szatmári főesperessége alá tartozó egyházának Miklós papja 1332-ben 3 d. penza és 6 d. (amit István zsadányi pap fizetett be), 1333-ban 9 g., 1334-ben 12 g. és 50 d. pápai tizedet fizetett. A XIX. sz.-ban É-ról Bagos, K-ről és D-ről Kis- és NagyMajtény, Ny-ról Nagy-Károly határolta (Szirmay II, 43). Eredetileg a Kraszna jobb partján feküdt, 1738-ban telepítették a mai helyére. Középkori temploma: az Ó-Kraszna K-i partján ha-