Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

SZUNYOGSZEG 471. 1430: pr. Zwnygzegh (DF 221840 = LO AA. nro. 10). A hn. előtagja puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással, melyhez a szeg'Jolyókanya­rulaV jelentésű utótag járul. 1430-ban az Egriek, László fia: László és Péter fia: János Rápolttal szomszédos pusztája. Rápolti László fia: András panasza szerint Dománhidai Miklós fiai: György és László a Szatmár m.-i Rápoltot hatalmasul elfoglalták és őt annak birtokából kiűz­ték. — Talán Ököritófülpös határába olvadt. TAGY 472. 1328: mg. Nie. J. Alberti de Thoyg (AOkl. XII. 339): 1332>347: Nic-iJ-i Alberti de Togh. p. ~ (DL 98557; Károlyi I, 171 ); 1347: nob. domina relicta Nic-iJ-i Alberti nunc vero consors Jo-isJ-i Synka de Togh, p. ~ (Uo.); 1353: p. Thaagh uoc. in Zathmariensi C-us (DL 30119; A. VI, 19); 1354: p. Thoogh (DL 4407; A. VI, 158); 1385: p. Tog (DF 220024 = LO AA. nro. 12); 1398/423: p. Thaagh (DF 209639 = LO Metales Szatmár, nro. 36). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. A kisnemesi település 1328-ban tűnik fel Albert fia: Miklós mester nevében, aki a Szabolcs m.-i Köved birtokot a rohodi nemesektől. Fodor fiaitól, Sándortól és Jakabtól - akik anyjuk, Erzsébet hitbére és jegyajándéka jogcímén örökölték - 25 d., ill. ezüst M.-ért megvásárolja. Korábban Albert fia: Miklós [a Zsidó nb-i Szántói (Közép-Szolnok m.)] Pető mester szatmári ispán alispánja (ld. Szatmár m. alatt!). 1347-ben Miklós özvegye, Tagyi Sinka fia: János felesége [a Balogsemjén nb-i] Dománhidai „Szőke" Miklós fiait, Istvánt és Miklóst vádolja - 3 oklevelet bemutatva - azzal, hogy 1332-ben Miklós Tagyi Albert fia: Miklós házától egy 25 M. értékű lovat, s más dolgokat, összesen 100 M. értékben eltulajdonított; István szerviense pedig egy zeuzar színű, 15 M. értékű lovat a mezőről lator módon Dománhidára elhajtott; a testvérek Tagy birtokot elpusztították, ugyanazon évben 1 szolgájukat és 1 szolgálónőt 200 M. értékű holmival átvittek Dománhidára. Továbbá 1333-ban István, Miklós testvére akaratából, szervienseivel Tagyra törve 100 M. értékű javat hordott el innen, ezért a falu elpusztult. A tagyi nemesek kihaltával [a Gutkeled nb-i] Bátori László szerzi meg a falut, amelyben I. Lajos király 1353-ban úgy erősíti őt meg, hogy abból a testvérek és rokonok csak László szabad akaratából részesülhetnek. Ezért 1354­ben a Bátoriak e birtokot is kiveszik az osztás alól. 1385-ben Bátori László fia: Szaniszló mester tagyi jobbágyait Dománhidai Miklós fia: Miklós elvitte, egyet az itteni plébánia házába űzött. 1398-ban Bátori Péter fia: János mester felesége, Szántói Pető fia: János leánya, Katalin Dob és Gilvács birtokát Bátori György fia: János és Szaniszló fia: István Tagy birtokától elhatárolták. A határ É-ról a Homoród folyó mellett kezdődik (K-re Dob, Ny-ra Tagy), D-re cserjés [rubeta), sík mező (ad campum planum) (É-ra Tagy, D-re Gilvács), majd Ny-ra, szántók, Kraszna folyó (fi. Karazna, É-ra Tagy, D-re Gilvács). A XVII. sz.-ban a Kraszna, a Homoród és Balkány vize, valamint Óvári és Dob határolta (Károlyi IV, 327). — Részben Domahida (MW Szatmár, 60: Tagy puszta), részben Kismajtény (Pesty, 1864: Tagyi rét; MW Szatmár, 98: Tagyiuár) határába olvadt. Szirmay (II, 141) szerint Dob és Dománhida határai között fekvő puszta. 1609-ben a Szatmár m.-i Dob helységben a Tagyszeg részjószágot kapta a Szénási es. (Uo. II. 140). TAMÁSFALVA 473. 1339>348: Jac. f. Jo-is de Tamasfolua (A. V, 200; AOkl. XXIII, 28); 1339/339: ~ Thamafolwa (Uo. XXIII, 396); Jac. J. Jo-is (Uo. 491); 1414: Fabiano et Blasio de Thamasfalwa (DL 98806; Károlyi II, 15); 1493: p. ~ (DL 30332; Csánki I, 486).

Next

/
Oldalképek
Tartalom