Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
vér és Péter fia: Péter Tamásitelek (Szabolcs m.) és Szentmiklós (Közép-Szolnok m.) felét amely 4 M.-ért már zálogban volt, és a duplájáért sem váltották vissza - 16 M. ezüstért eladják rokonuknak, [Bályoki (Bihar m.)] Hegun fia: László mesternek. 1316-ban Péter fia: Péter, Olivér (Péter testvére) fia: Pál, illetve Sándor fia: Sándor részegei nemesek az elődeik által tett birtokmegosztást megerősítik. A falu É-i része Péteré és Pálé, a D-i Sándoré lett, ezen állt Szent Margit egyháza is. A 2 részt elválasztó határjelek: ve. Or.: magnam a-empiri plantaţi fructiferi et non silvestris... ad partem Or.: quamplures a-esfructiferas Langasgemelche.., a. Salicis... ad Or.: alveum... inviam Irynyuth ... dumum zyibu/cur... in eadem via ad Or.: iuxta eandem viam a parte Sept. ... ipsam viam ultra ad partem Or. : ad viam publicam Sahthuth [Sóút]... ve. Or.: monticulum vulg. Berch diet., ennek csúcsán Mezőpetri, Kisbesenyő és Részege határa; az erdőt és a szántóföldeket is megosztották, ennek határvonala a közút, erdő, út, Papréte (Poprethe) rét, erdő, bérc [berch], Medvenádasa (Meduenadasa) rét, Nyírbérc (Nyrberch) hegy, Fintatava (Fynthatowa) rét, Szentmiklós birtok, domb. 1320-ban Sándort Részege faluban idézték meg [a Gutkeled nb-i] Bátori Bereck és fia: János ellenében. Az ő birtoka a Külső-[Közép-] Szolnok m.-i Szentmiklós (1322). 1326-ban a szentjobbi (Bihar m.) apátság Piskolt, Részegei Sándor Részege, valamint [Körösi] Jakab fiai: Domokos és Duboch Onad birtokait egymástól elhatárolják. A felsorolt határnevek: Küsmöd folyó [fi. Kusmeud), Insdeu/?/ domb, Besenyő birtok, Piskolt és Részege, valamint Piskolt és Onad közös határpontjai. Olivér fia: Pál Vezend ügyében esküt tevő tanú (1327), kijelölt királyi ember Meggyes ügyében (1340: AOkl. XXIV, 611). 1333-ban Részegei Sándor panasza szerint ménesében [a Turul nb-i] Nagymihályi (Bihar m.) Serefel fia: Márton és Róbert özvegyének a testvére: [talán a Káta nb-i Surányi] Sebestyén 50 M. kárt okoztak. 1340-ben Részegei Sándor fiai: György és István, valamint testvéreik: András, Miklós, Balázs és Gergely tiltakoznak, amiért apjuk, Sándor a Szolnok m.-i Tenkőszentmiklósa (Tenkewscenmiklosa) birtokukat elzálogosította (Uo. XXIV, 503). Ez évben Olivér fia: Pál és Részegei Sándor kijelölt királyi ember (Uo. XXIV, 611), az utóbbi Jánosi és Várcsomaköz ügyében kijelölt királyi ember ( 1341 ), Csalános (Bihar m.) ügyében tanú (1342). Részegei Pál fiai: Péter és István, mint Szatmár m.-i nemesek Orbó (Közép-Szolnok m.) ügyében tanúk (1369). Részegei Sándor mester felesége [a Balogsemjén nb-i] Kallói (Szabolcs m.) Lőkös nővére, Erzsébet, kinek hitbérét és jegy ajándékát 1402-ben kérik vissza (DL 53143, 53154-5; Bónis 1764, 1772-3). 1417-ben Részegei Balázs fia: Györgyifelesége: Porteleki Anna 1422: Zs. IX, 214] és fiai: Gergely, Balázs [felesége: Hodászi Bálint leánya: Lucia 1445: DL 66909] és Sandrin ősi tulajdonának mondják a népes birtokot, amelyben őket Zsigmond király új adomány címén megerősíti. A birtokba iktatásnak 1418-ban Szarvadi (Közép-Szolnok m.) István leánya: Ilona, Szarvadi László fia: Jakab felesége Erzsébet, Mindszenti (Közép-Szolnok m.) Ambrus felesége: Ilona és többen ellenünondanak. Az erdélyi püspökség szatmári főesperessége alá tartozó, Szent Margit szűz és martir tiszteletére szentelt (1316: eccL B. Margarethe virginis et martiris) egyházának Lőrinc itteni papja helyett István zsadányi pap 1332-ben 3 g., György papja 1334-ben 6 g. pápai tizedet fizetett, 1 g.-t8d.ban számolva. "Kőtemploma elhagyott" (Acta C). A XIX. sz.-ban É-ról Szaniszló, K-ről Mezőpetri, D-ről Piskolt, Ny-ról Penészlek határolta (Pesty, 1864). — M. Részege, R. Resighea, j. SM. (Hnt. 1892, 1496: 2852 kh.). RÉSZTELEK 1. (RICSTELEK) 402. 1264/291: voc. Richteluky rivus (DL 90750; RA II/l, 2133); 1406: agrumReztelek (Zs. II, 5087); 1411: v. populosa Reztheleke (DF 273747 = LO Stat. D-231; Szerbia, 55); 1431: pr. Reezthelek in C-u Zatmariensi exist. (DL 98882; Károlyi II, 128); 1463: v. Rezthelek (Balassa 358).
