Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
felét leánynegyed és Göde nagyanyja hitbére és hozománya címén Göde mesternek, [a Hontpázmány nb-i] Tamás bán sógorának átadják. Azonban sohasem került az Aba nb-iek birtokába, mert a határt Pályitól É-ra vonták meg. 1336-ban [a Hontpázmány nb-i] Moyus fia: Mihály tiltakozik az ellen, hogy unokatestvérei, Ders [a Petri (Szabolcs m.) Derzsi cs. őse] fia: László és Gergely fia: Lőrinc az időközben rutén lakosokkal megtelepített Oroszpályi birtokából is kizárták. Párbaj előtti megegyezésük szerint e birtokot is Dobos D-i felével az utóbbiak kapják. Dobos határjárásakor a 2 Pályi és Parasznya közös határpontját említik a Szatmárra vezető közút közelében (1337). 1349-ben a Hontpázmány nb-i Sándor fia: Sándor és Petri Gergely fia: Lőrinc fia: Tamás a Dobos és a hozzá tartozó Pályi, Dég, Tőröstelek és Várasdobos birtokok - amelyek eddig is zálogban voltak - l A részét 40 M. ráfizetéssel eladják az azonos nb-i Szalók fia: Battyáni (Zemplén m.) Mihály fia: Péter mesternek. 1379-ben Ders fiai: László és Szaniszló panasza szerint pályi birtokrészeik hasznát Battyáni Péter fia: János nem engedi beszedni. A Petriek, Derzsiek és Battyániak 1392-es osztozásakor már puszta. 1482-ben az oroszpályi királynéi telepesek és lakók birtokuk határjárását kérik Dobos és Várasdobos felől, ennek a Perényiek ellentmondanak, Petri Derzs Gergelyt pedig Budára idézik. A perben Mátyás király átírja Oroszpályi királynéi birtok lakói részére az egri káptalan 1336. évi oklevelét Léta, Dobos, Várasdobos és Oroszpályi birtokok határjárásáról, melyet Petri Derzs Gergely mutatott be. 1490-ben a Szabolcs m.-i Pályi birtokot és Oroszpályi pusztát Beatrix királyné Perényi János királynéi ajtónálló mesternek és fiainak, Gábornak, Mihálynak és Istvánnak adományozza 2200 tiszta arany ft. ellenértékeként. — Ópályi határába olvadt, a községtől Nyra (Kálnási 1989, 431: Orosi-hegy). PÁLYI 3. 346. * 1213/550: perprist-m, nomine Echireh [ o: Ethireh] (VR. 262.§, 163); 1277/325: t. Pauli voc. in C-u de Zathmar exist. (Árpád-kori oki. 45); 1341/342>482: ~ (AOkl. XXV, 612; Perényi 589). Névadója az a Maradék fia: Pál lehet, akihez 1181 előtt a cégényi monostor Geruley=Gömlecs birtokán lakó jobbágyok szöktek. Oltuman szatmári főesperes poroszlója 1213-ban but-i, szentmártoni és tatári emberek ügyében a talán idevaló Etre. Az ő unokájának vélhető az [a Sártivány nb-i] Poroszlói (Heves m.) Őszöd fia: Etre (Ethvruh—Ethuruch), aki 1277-ben iváni (Heves m.) birtokának a Vi-t a szomszédos Négyest birtokló Varsányi (KülsőSzolnok m.) Grigessel, sógorával és annak fiaival elcserélte Pályiért, hogy az Jánk földjével egy tagban legyen, 10 M. ráfizetést kapva tőlük. Pályit korábban is ő birtokolta, de nővére házasságával átadta Grigesnek. Később a jánki uradalom tartozéka (1341). — Jánkmajtis határába olvadt, a községtől DK-re, a császlói-csegöldi határszögletben (Kálnási 1984, 117: Pályi-tó, Pályitói-dúlő), régebben ajánki határban (Pesty, 1864: ~). PANYOLA 347. 1252: ve. Panalan (DL 50618; F. IV/2, 169; Kállay I, 3); 1264: í. Panala (DL 50620; F. IV/2, 388; Kállay I, 6); 1264>347: t. Panyla (Cornides Dániel gyűjt. = F. IX/1, 547-8; DL 51434 = Kállay I, 897); 1292: t-m, v-m seu p-nem Keer... cum alia v. Panyala appellata in C-u de Zathmar iuxta Zomus ß-m exist, cum loco diruti castri et cum 2 molendinis in ß-o Zomus (Pécsi pk. It. Klimógy. 2 l.=DF 285765; TGy. 1821/V. 104, 20. reg.; F. VI/1, 220; F. VII/2, 171); 1307: p. Panala... in prov. Zathmar (A. I, 121; AOkl. II, 119-120); 1316: Pet. de ~ (A. I, 410; Kállay I, 70; AOkl. IV, 365); é.n. [1318-21 k.j: ... de Panala (F. VIII/4, 646; Piti 2004, 41); 1319: p. Panula (A. I, 527; Kállay I, 94; AOkl. V, 509); 1325: Pet. J. Jo-is de
