Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
megemlítve, hogy az Karuly birtokukért szállott rájuk. 1347-re mégis visszaszállt kezükre: ugyanis a Gutkeled nb-i Bátoriak nagy birtokosztásakor eme I. Károlytól adományozott Szatmár m.4 birtok 1/3-t - amely a másik Karúi birtoktól D-re feküdt - Bereck testvére, György fiainak, Jánosnak és Mihálynak engedik át. 1355-ben Encsencsi György fia: János leányait, Ágnest és Skolasztikát anyjuk hitbére és hozománya valamint 100 M. fejében, s az ő leánynegyedük miatt I. Lajos parancsára beiktatják e föld felébe is, ennek viszont nagybátyjuk, Szaniszlói György fia: Mihály ellentmondott. 1361 -ben a Szaniszlón lakó György fia: Mihály fia: Péter halála esetére karulyi birtokának felét is [Olaszi (Bihar m.)] Beke fia: István feleségére, Klárára, apja testvérére és nővérére, Margitra, Beke fia: András feleségére hagyja. 1370-ben György leánya, Klára indított pert leánynegyede és anyját, Katust illető hitbér és hozomány ügyében Bátori Lőkös fia: Péter és Bereck fia: János fiai: László és György ellen. A megegyezés értelmében a Bátoriak 27-27 ft.-ot tartoznak fizetni az összes birtok - köztük Karuly - után ( DL 5115 8 ; Kállay II, 1645 ). Az üres és lakóitól elhagyott Uzkaruly birtok 1373-ban, amikor Bátori Bereck fia: János fiai: György és László mesterek megosztoznak, a földesurak és jobbágyaik közös használatában marad. 1428ban a Bátoriak Nagykaruly pusztáját Károlyi Jakab és fia: Demeter, Károlyi Lőrinc, Bertalan és János, valamint Csomaközi Miklós elfoglalta, ezért 143 l-ben a Bátoriak, Gacsályiak és Gútiak, más felől a Károlyiak, Vetésiek, Bagosiak, és a Csomaköziek rendezik Kálmánd, Vállaj, Terem, Nagykaruly, valamint Pete, Kaplony, Károly, Fény, Csalános, Porháza, Ömböly és Bódvaj közötti vitás határokat. 1511 -ben is a Károlyiak kezén találjuk. — Részben Szaniszló (Pesty, 1864: Nagy Karoj; Hnt. 1892, 1227: Karuly, ma: R. Horea), részben Csomaköz határába olvadt (Mándy 1864: egyik dűlője a Karulyi}. NAGYMEZŐ 1231/397: iuxta unum locum, qui Nagmezeu dicitur (DL 174; W. XI, 232). Nem dönthetőek hogy mezőséget, vagy települést jelöl ahn. Feltűnésekor, 1231-ben a IV. Béla ifjabb király által elvett, de II. András királytól [a Hontpázmány nb-i] Tamás ispán [a Szentgyörgyi cs. őse] fiainak, Sebesnek és Sándornak visszaadott Kékes és Fentős erdők határait megjárják. Nagymezőnél választódik el Fentős határa a királyi erdőtől. — Ismeretlen helyen fekszik. NAGYÖRVÉNY 321. 1446: Naghewren (DL 55237); 1452: silva inter p. NaghEwren et p. Thür, ... inter pnes Kyssemyen, Panyala et Naghewren (DL 14584; Csáky 1/1, 481; DL 55524); p. Nagewren (DL 55526). A hn. köznévi előzménye a magyar régi nyelvi örém, örény 'örvény, halászóhely'. 1446-ban Kallói (Szabolcs m.) Lőkös János a Semjén birtok határai között fekvő, Nagyörvénytől a remetékig elterülő makkos erdő részek használatától tiltja Bátori István fiát, Andrást. 1452ben a Kissemjén, Panyola és Nagyörvény birtokok, valamint a Túr folyó és a [tiszai] Nagyörvény között fekvő tölgyes erdő hovatartozásáról döntenek, amelyet a Bátori István ispán fiai: András, István, Péter, Pál és László és familiárisaik: Császári László, Mikolai Ferenc, Pilisi Bálint, János és Beke, Kéri Lőrinc deák, Besenyődi (Szabolcs m.) István, Petenyeházi Péter és más nábrádi nemesek, valamint a Nábrád és Gyarmat birtokokon élő jobbágyok 1 évvel korábban elfoglaltak és Nábrádhoz, Gyarmathoz csatoltak. A tanúk vallomása szerint a makkos erdőt Kallói Lőkös fiai: János és Lőrinc és Kallói János fia: János birtokolták, akiket ismét bevezetnek az erdő birtokába. — Kisar határába olvadt, a községtől Ny-ra (JosAufn. /1783-85/ XXVIII, col. 11. sect.: nagy Örvény; Kálnási 1984, 143: Nagy-örvény, ahol a szabályozás előtt a Tisza folyt).
