Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

ben Márkus fiai: János, András. Jakab, Mihály, István, továbbá Márkus fia: Miklós fia: Péter, valamint rokonaik: Görbed fiai: Péter és Pál a Szatmár m.-i Görbed, Miklósteleke és Hagymás birtokaikat elcserélik [a Pok nb-i] Miklós vajda fia: néhai Móric mester fia Simon mesterrel és Miklós vajda fia: István fia: Istvánnal erdélyi, a Torda m.-i Maros folyó melletti Décse és a Kolozs m.-i Kara birtokaikért egy birtokcserével kapcsolatos perük lezárásaként. Az 1364ben átírt oklevelet 1409-ben egy perben felmutatják. — Talán Patóháza határába olvadt (Mándy, 1864: Hagymás kert). HALFALVA 174. 141 l:pr. Halfalwa (DF 273747 = LO Stat. D-231). A hn. előtagja talán foglalkozásnévi eredetű, sószállítással kapcsolatos, melyhez a 'kisebb emberi település' értelmi! -falva utótag járul. 1411 -ben már puszta, amikor Zsigmond király mint Nagybánya város tartozékát [Lazarevics István] szerb despotának adományozza. — Ismeretlen helyen fekszik. *HANGONY 1220/550: Vztrasjr. Tubul, de u. Hongun (VR. 124.§, 244). A hn. a magyar hang fn. származéka. 1220-ban az idevaló Vztras, Tuboly testvére azzal vádolja a sásvári (Ugocsa m.) várjobbágyok közül Szoboszlót, Vitézt, Bogdánt, Csekelőt, Palánkot és a daróci várnépek közül Krasznát, Kötönyt, Visata-t és másokat, hogy lerombolva az ő saját prédiumát, ezzel neki a második vizsgálat szerint 40 M. kárt okoztak. — Hangony Györffy (I, 503-4) szerint Gömör m.-i helység volt, Darócot feltételesen Borsod m.-be helyezi (I, 769), míg Sásvárt a Morvaország határán álló várispánsággal veszi egynek. Az ügy poroszlója a Kalocsa nb-i Adorján a Doboka m.-i Szili faluból (Uő. II, 91 ). Úgy véljük, hogy a tüzesvaspróba szereplői ennél szűkebb földrajzi környékről kerültek ki: Sásvár a későbbi Ugocsa m. területén lévő várispánsággal, Daróc a Sásvárhoz közeli Szatmár m.-i Pusztadaróccal vehető egynek. Ezek alapján Hangony vagy Ugocsa, vagy Szatmár m.-ben kereshető. HERMÁNSZEG 175. 1.314/499: p. Hermanzegh (AOkl. II, 857); 1315/320/324: p. Hermanzeg-Hermaanzeeg in C-u Zathmariensi exist. (TT. 1903, 120; AOkl. IV, 114,V, 680, VIII, 16); 1322: ... de ~ (Kállay I, 147, 150; AOkl. VI, 411, 456); 1341/342>482: p. Hermanzeg (Csánki I, 476; AOkl. XXV, 561,612; Perényi 588-9); 1405: ~ (C. Tóth: Lelesz II, 108). A hn. előtagja a magyar régi nyelvi Hermán szn., utótagja pedig az 'élesJolyókanyar' értelmű szeg. A [Szamos jobb parti] falu 1314-ben a Gutkeled nb-i Tiba mester malomhelyes, Olaszival szomszédos birtoka, amelyet majd leszármazottai halála után felosztanak. Egy évvel később mégis [a Borsa nb-i] Kopasz [Kopoz) nádor és fia birtoka, akiktől I. Károly király hűtlenségük miatt elvette és [Jánki] Dénes fia: Tamás mesternek, beregi és ugocsai ispánnak adományozza. Ebben a király 1320-ban és 1324-ben is megerősíti őt. 1322-ben jobbágyait - köztük az idevaló „Szakállas" András és fiait, Lőrincet, Sinkát és Jánost -, akiket Baszna pusztításával vádoltak, nem állíttatta elő. 1341-ben a falu Jánki Tamás fia Miklós jánki uradalmának a része, ahol a Szamoson 1 malom áll. Ekkor 16-an laknak itt. 1387-ben Zsigmond király a hűtlenség vétkébe esett Jánki László birtokait - így Hermánszeget is - elkobozta és Garai Miklósnak adományozta, aki azt lelki üdvéért a váradi (Bihar m.) káptalannak adta át (Szirmay II, 213). A káptalantól Darahi Jakab fiai: János, Tamás és Dámján vették zálogba a birtok felét, ahonnan 1405-ben [Órévi (Baranya m.)] Lukács váradi püspök kizárta őket. Egyházának pres-