Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

Jánosé és Péter papé lesz. 1345-ben a másik fél: Egyed fia: Iván fiai: László, András és Demeter, valamint Egyed fia: Simon [felesége a Gutkeled nb-i Monostori (Bihar m.) Apaj ispán leánya: Erzsébet DL 51593; Kállay II, 1068] fiai: Imre és Péter birtokaikon megosztoznak (DL 62228, 53761,51360; Kállay I, 817). A falu Szamos felé eső része Iván, az erdő felőli Simon fiaié lett. Majd az előbbiek további osztást tettek: a Szatmár m.-i, Szamos folyó melletti Panyolán lévő részeket Demeter kapta (Piti 2004, 380). 1346-ban az ugyanazon nb-i Biri (Szabolcs m.) János fia: Tamás kéri és panyolai részeit 18 M.-ért Nagysemjéni Mihály fia: László fiainak, Miklósnak, Pétermek, Mihálynak és Ubulnak zálogosítja el (DL 51380; Kállay I, 838), ám kiváltásukra Tamás 1350-ben nem jelent meg. 1347-ben Panyolai János fia: Péter - felmutatva az 1264. évi osztozáskor készített oklevelet - részt kér a kallói nemesek név szerint felsorolt Szabolcs és Szatmár m.-i birtokaiból közös ősükre hivatkozva. Gilétfi Miklós nádor Panyolait perdöntő párviadalra utasítja. A felek fogott bírák segítségével történt megegyezése - „nehogy a balszerencse folytán a párbajban „Lengyel" János fejét veszítse" - következtében Péternek átengedik Panyola egészét (DL 51446; Kállay I. 909). Ő a nádornak már 1 M.-t fizetett, aki a bírság 1/3-t a Kállóiaknak elengedte (DF 285819). Panyolai Péter fia: János Szatmár m.-i nemes Orbó (Közép-Szolnok m.) ügyében tanú ( 1369). 1424-ig a Panyolai cs. birtoka, azok kihalása után a rokon Kallói Lőkös fia: Miklós fia: János, apja és testvére, Lőrinc, valamint rokonai, István fia: Zsigmond és Szaniszló fia: János Zsigmond királytól új adomány címén megkapják. Az iktatásnak a szomszédok a rá következő évben ellentmondtak. Semjén K felől Panyola földjével érintkezett (1328), az utóbbi Olcsvával és Szamosszeggel volt határos ( 1363: DL 51994; Kállay II, 1472). Egyházát Szent Miklós tiszteletére szentelték (1367: DL 52118; Uo. II, 1602), ám figyelembe veendő, hogy Nagysemjént (Szabolcs m.) - igaz ritkán - Panyolának is nevezték [vö. 1455: p. Naghsemyen al. nom. Panyala, ahol eccl. lapidea in honore S. Nic-i (DL 55582)]. Egy 1494. évi becsű szerint fatemploma van, temetővel (Kállay XV. Suppl.). —Panyola, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1446: 2323 kh.). PAPFALVA 348. 1371: And.J. Pauli de Papfalua (DL 64929; DocTrans. XIV/14. 40); 1388: Papfalua alias Agod voc. in C-u Zathmar exist. (C. Tóth: Lelesz III. 8); 1431: pr. Pathjalwa/\/ in C-u Zathmariensi exist. (DF 211412 = LO Stat. D-241). A hn. előtagjának jelentése 'egyházi személy . A település az idevaló [Tyukodi] Pál fia: András nevében 1371-ben tűnik fel, aki nádori kiküldött. 1388-ban [a Zsidó nb-i] Piliskei László fia Istvánt, és fiait, Miklóst, Györgyöt és Pétert iktatják a Szatmár m.-i Papfalva, másképp Agod vásárolt részbirtokba. 1431-ben Darah-i Jakab fia János és Mátyus fia László iktatását rendeli el e más kézben lévő pusztába is. Az iktatásnak a Piliskeiek géci falunagya ellentmondott. — Nagygéc határába olvadt. Ld. Agod alatt is! PAPHARASZTJA 349. 1403/406:p. Papharazthya (DL 9144; Csánki I, 482; Zs. II/l, 2679). A hn. előtagja egyházi birtokosára utal, utótagja a birtokos személyraggal ellátott haraszt '(tölgy)erdő, tölgyes; bozót' értelmű. A település 1403-ban Értarcsával és Vasaddal együtt merül fel, ekkor Zsigmond király a hűtlen Rupolyi (Somogy m.) Tamás fiai: István és János ezen [a Telegdiektől leányágon] örökölt birtokát is Tapsonyi (Somogy m.) Antimus fia: János mesternek, volt szlavóniai vicebánnak adományozza. —A fenti 2 falu határában kereshető. PAPLANKOLCSA Ld. Kolcs alatt!