Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Szatmár megye kialakulása
A románság másik zárt tömbje a Bükk-hegységben, az erdödi erdöispánság területen jött létre. Ok bizonyára Moldvából érkeztek a 14. század közepén. Itt kell megemlítenünk, hogy a telepítő román kenézek első írott emléke a szomszédos Máramarosból 1326, amikor Szten fia Szaniszló, más néven Barcán, a nemes Patrovay és más rokon családok őse megkapta az Iza völgyében Szurdok falut a belőle kiváló Barcánfalvával, s telepítésbe kezdett. Ennél korábbi település a Técső melletti Bedőháza, amelynek határait Bedö fiai, Drág és Dragos javára 1336-ban járják meg 24 . A Bükk hegység betelepítése minden bizonnyal Dragos fia: Szász, illetve ez utóbbi fiai : Dragomir, István, de főképp Balk, Drág és az Oláhnak nevezett János, a Bélteki és Drágfi család ősei nevéhez fűződik az 1370-es évek körül. Az erdődinek is nevezett, zömmel román lakosságú uradalom teljes kiteljesedésében 1424-ben, a Balk- és Drág-fiak birtokosztásakor áll előttünk: akkor a románok lakta fold nemcsak Szatmár, hanem vele átellenben Közép-Szolnok megyét, a Bükk déli oldalát is érinti, több mint 80 falut sorolva fel 25 . A nagyszámú román és ortodox hitű népesség lelki vezetését 1391-ben Balk és Drág vajdák a máramarosi Szent Mihály monostor igumenjére bízzák, azaz annak jurisdictioja alá került nemcsak az erdödi uradalom, hanem - ha hihetünk az oklevél latin fordításának, ahol Erdőd helyett Meggyesalja áll - az Avas román népessége is. A megye ú.n. ősfoglaló nemzetségének a szakirodalom a krónikás hagyományra támaszkodva Kaplony nemzetséget tekinti. E feltevés elfogadásához azonban zavarólag hat az a tény: a nemzetségi temetkezőhelyük, a kaplonyi monostor körüli falvak egy részét csak a 13. század második felében szerzik meg (a váradelőhegyi konventtől 1265-ben Vetés, a Sápiaktól 1264 e. Károly; a Kökényesradnót nb-i Erkediektöl 1292-ben Fény; az Ákos nb-iektöl 1334 u. Bagos), tehát nem beszélhetünk a megtelepedésük egységes tömbjéről. Mégis - mivel a nemzetség birtokolta a 12-13. század fordulóján az Avas-erdő egy részét, s a számtalan ágakra (családokra, mint a Bagosi, Császári, Csomaközi, Károlyi, Pilisi, Vadai, Vetési, Vitkai) szakadt nemzetségnek a Zemplénben (Imregi és Nagymihályi családok) és Beregben (Barlabási és Paposi családok) birtokos ágainak Szatmár megyében is volt részük - el kell fogadnunk a hagyományt, ha nem is a honfoglalás korára, dea 11-12. század fordulójára (a szatmári határispánság megszervezésének idejére) téve itteni megtelepülésüket. A Dunántúlról érkezett Szentemágócs nemzetségnek a király által adott szatmári birtokok - mint már említettük - a 12. század közepére vezethetők vissza. Talán II. András adományából lettek birtokosok Szatmárban a közeli Nyírből (Szabolcs megyéből) érkezett Balogsemjén nembeliek, akiknek ősét, Egyedet már 1219-ben említik. Ugyancsak e királlyal erősítették meg bátyjától, Imrétől kapott birtokaikat a Hontpázmányok. S mivel a Gutkeledek feltűnése is a 13. század első negyedében igazolható, azt kell mondanunk: a Szamostól K-re eső részek, a Szamosköz - egy keskeny, folyó menti sáv kivételével - eladományozása összességében még a tatárjárás (1241) előtt megtörtént. A Gutkeledek egyébként a Nyír peremén már a 12. század végén birtokosok voltak, mivel nemzetségi monostoruk, Sárvár apátját már 1219-ben említik, magát a monostort pedig 1241 -ben gyújtották fel a tatárok. E három nagy nemzetség mellett még a Katák birtokszerzése vezethető vissza a 13. század közepéig. 1239-ben ugyanis már Csengerben vásárolt várföldet az e nembe tartozó Csaholyiak őse, 1251-ben pedig a zalai konvent előtt adják Tunyog birtokukat a Csaholyban felépített monostoruknak. Az összes többi genus megjelenése Szatmár megyében a 13. század második felére vezethető vissza, minden bizonnyal összefüggésben IV. Béla és fia, V. István ifjabb király belháborújával, 24. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. IV. Akadémiai Kiadó. Bp. 1998. 122, 128. 25. Wenzel Gusztáv: Kritikai fejtegetések Márainaros megye történetéhez. Klny. A Magyar Tudományos Akadémia Értesítőjéből. Pest, 1857. 57 skk.
