Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

kának felét átengedi az öröklött joggal rendelkező Gereci Bálint fia: János deáknak és testvérének, Mihálynak, valamint azok apai rokonainak, Fülöp fiainak, Miklósnak, Pálnak és Berecknek. Ez ellen Nábrád valamennyi szomszéd birtokosa, s majd Nábrádi János gyermekei: János, Potenciána és Veronika asszonyok tiltakoznak (Zs. VI, 382). 1435-ben Nábrádi Bálint fia: János deákot oklevél hamisításért és hamis pecsét készítéséért levelesítik. Gyarmattal volt határos (1425), Kér és Semjén birtokokkal, Makód és Bodortelke pusztákkal érintkezett ( 1426). 1514-ben a Fülpösieket iktatják új adomány címén Nábrád felébe, melyben ők és őseik régtől fogva (ab antiquo) vannak, s mert a rá vonatkozó okleveleik a jobbágylázadáskor elvesztek. A falu plébánosa 1438-ban Tamás (DL 39543; LK 9/1931/83, 93. reg.). Ref. temploma „régi kőtemplom, részben a lakosoktól helyreállítva, a mai emberek emlékezete szerint mindig a katolikusoké volt" (ActaC). Korát a XV. sz.-ra tették (Gerecze 1906, 773). — Nábrád, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1378: 3063 kh.). NAGYAR 318. 1374: u. Orl (LK 26/1946/61, 12. reg.); 1387:p. Nagaar (Zs. I, 10); 1387/XVIII.: ~ (DL 98661 ); 1393: p. Nagor (DL 7856; Csáky 1/1, 169); ~ in C-u Zathmariensi habit. (DL 8016; DocVal. 461); 1393/XVIII.: ~ (DL 98679, 98681); 1403:p. Arí(Zs. II/l, 2730); 1403/XVIII.: ~ (DL 98740); 1410: p. Naghar (Zs. 11/2, 8035; C. Tóth: Lelesz II, 284); 1418: p. Naghor (Zs. VI, 2378); 1419: ~ (Uo. VII, 817); 1436: p. Naghar (DL 12882-4, 12891; Csánki D., Száz. 27/1893/224; az iktatást és a másolatokat ld. Csaholc alatt!). Az Ar hn. talán puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. 1387-ben Matucsinai (Baranya m. ) Demeter fiai: Miklós, László és Ferenc e [Túr bal parti] birtokát is - mivel a lázadó Horvátiakhoz és Palisnaiakhoz csatlakoztak - Zsigmond király elkobozta és [Zsidó nb-i] Szántói (Közép-Szolnok m.) Pető fiainak, Jánosnak és Istvánnak, valamint [a Gutkeled nb-i] Nagyrozsályi György fiainak, „Kun" Lukácsnak, Gergely váradi főesperesnek és Kálmánnak adományozza. 1393-ban Szántói Petőfi János, Zsigmond király engedélyével e birtokait - így nagyari részeit is - leányának, Katalinnak, [a Gutkeled nb-i ecsedi] Bátori János feleségének adta, akiket és gyermekeiket, Istvánt és Potencianát beiktatni rendelnek e birtokrészbe is. Matucsinai László és Ferenc 1395-ben e birtokrészét visszakapta a királytól (Zs. I, 3911) s leszármazottaik és rokonaik, László fiai: István és János, Demeter fia: Demeter pap, Miklós fiai: Miklós és Péter, Lőrinc fia: Domokos s ennek fia: Frank 1436-ig bírták, amikor hamis oklevél készítése miatt ismét elveszítették. Zsigmond király ekkor Bátori István országbírónak adta. De része volt itt a Matucsinaiak másik ágából származó Gyarmati [Cseményi (Baranya m.)] Lőrinc fia Domokosnak, aki szintén a hűtlenség vétkébe esett, ezért itteni birtokrészét 1403-ban Zsigmond király új adományul Bátori Péter fia Jánosnak adja. Ez azonos a mai Nagyarral, mert 1410-ben Bátori János és fiai: István és Benedek panasza szerint Dománhidai Miklós fiai: György és László három évvel korábban 2 nagyari jobbágyukat nyíllövéssel megsebezték. 1418-ban Zsigmond király a gyarmati uradalomhoz tartozó Nagyar 1/8-t új adományul Bátori János fia: István asztalnokmesternek és Benedek, Tamás, Mihály, János, Bertalan testvéreinek adja, majd ezt 1419-ben új adomány címén megismétli. A falu további sorsát ld. Csaholc alatt! Ref. temploma "hajdan a katolikusoké, nagy, kőből, az akatolikusok már régen megőrizték" (Acta C). A szentély É-i és D-i fala XV. sz.-i, az előbbin Krisztus szenvedéstörténetétbemutató freskóciklus (Középkori ...82). — Nagyar, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1380: 2878 kh.).