Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

váradi káptalan jelentése alapján megállapítja Kegye határait is. 1297-ben a falu Szakácsi (Közép-Szolnok m.)Anduma száznagy! fiai: Thela—Thale, Nezde—Nezda és Pál örökölt birtoka, amelyet több más Közép-Szolnok m.-i birtokkal együtt 3 évre átadnak [az Ákos nb-i] Szopori (Közép-Szolnok m.) Erdő fia Dénesnek és [Bályoki (Bihar m.) Ambus fia: ld. RAII/2-3, 3017; ErdOkmt. I, 372] Hegun fia Lászlónak azzal, hogy benépesítsék. Ám 1300-ban az utóbbiak nem jelentek meg a váradi káptalan előtt, s a birtokokat sem adták vissza. [NB! Gógán bán 1284-ben fogott bíró (DL 76164; Zichy I, 55). Brezne-i (? m.) Hegun fia: Gógán bán özvegye, Nagyszigeti (de Magna Insula) Orbán leánya 1292-ben Gógán testvérének, Lászlónak adja hozományát és jegyajándékát (F. VI/1, 209). László másik testvére: János (1299: DL 91143; H. VII, 282)]. 1354-ben Szakácsi (Közép-Szolnok m.) Gergely fia: „Erdélyi" Jakab Csögi (KözépSzolnok m.) Imre fia Pétert, rokonait és másokat tilalmazza kegyei birtokainak elfoglalásától. Ugyanő, mint szatmári alispán a megye szolgabíráival megállapíttatja, hogy szakácsi jobbágyainak 2 ellopott ökrét Kegyei Márton fia Jánosnál megtalálták, annak fiai: László, András és Jakab, valamint Simon fia: János „Erdélyi" Jakab szolgáin hatalmaskodtak. 1363-ban (Közép-)Szolnok m. alispánja és szolgabírái idézik az idevaló nemeseket [a Zsidó nb-i] Szántói (Közép-Szolnok m.) Pető fia: János mester kérésére. Az idevaló Péter [az Ákos nb-i] Bebek István és György familiárisa (1365). 1369-ben [a Balogsemjén nb-i] Dománhidai Miklós fia: Miklós vádja szerint Kegyei János fiai: Péter, Jakab, András, János és Mihály, valamint Márton fia: János az ő Dománhida birtokáról 4 ökröt és lovat elvittek. Az évben Kegyei Márton fia: János és fiai: Jakab és Mihály, Kegyei Jakab fia: János Orbó (Közép-Szolnok m.) szomszédai. 1371ben [Frankói István kalocsai] érsek famulusa, Szakácsi Jakab fia: László, testvérei: György. István és Miklós tiltják Kegyei Márton fia Jánost és fiait Kegye eladásától, elzálogosításától Szántói Pető fiai: János és István részére. 1391-ben Szántói Petőfi János Zsigmond király engedélyével Kegyét is a hozzátartozó román falvakkal leányának, Katalinnak, [a Gutkeled nb-i ecsedi] Bátori János feleségének adja, akiket és gyermekeiket, Istvánt és Potenciánát 1393-ban beiktattak e birtokokba is. 1410-ben Bátori Péter fia: János és fia: István mesterek Kegye birtokáról a jobbágyok összes jószágát Bélteki Balk vajda fia: Sandrin elhajtotta, s 1412-ben is csak részben adta vissza. 1417-ben a három részre, Magyar-, Oláh- és Váraljakegyére osztódott falu birtokában Bátori Istvánt és Benedeket, nemkülönben Tamást, Mihályt, Jánost és Bertalant Zsigmond király új adomány címén megerősítette, s kérésükre Közép-Szolnok m.-ből Szatmár m.-be helyezte át a három falut. Kegye fele ( 1416: Zs. V, 2403) jogilag azonban eredeti birtokosaik kezén maradt: 1418-ban Kegyei Jakab fia: Illés és Mihály fiai: Dózsa és Dávid [1416: Dávid és Miklós] panasza szerint Bátori István familiárisaival Kegye birtok felét elfoglalta. A falu eredetileg a Sarui Bëtrân (régi falu) határrészben állt (Petri III, 624). — M. Kegye, R. Chegea, j.SM. (Hnt. 1892, 1231: 9050 kh.). KEHENŐS 1364/383: p. Kehenus [o: Kelyenus] (DF 247890; Csánki I, 477; DocTrans. XIV/12, 253); 1344 [D: 1364!]/398: p. Kelyenus (DL 96698). Csánki D. akkor a maramarosi líceum gyűjteményében őrzött 1383. évi oklevélre hivatkozva a Szamos mellett keresi a Vetéssel határos Kehenus falut. Ám e név elíráson alapul: az 1364. évi, Vetési Péter fia: Pál és Lőrinc birtokmegosztásáról szóló oklevél 1398. évi átiratában - az eredetit ekkor Lőrinc fia: Ambrus mutatta be - Vetésnél szomszédként Kelyenus, azaz Gelénes szerepel. így Csánki ezen faluja törlendő az adattárakból!