Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

vérei: János és Lőkös nevében is tiltakozott (DL 52176; Kállay II, 1664). A foglalást a megye foganasította, a nádor pedig megerősítette (DL 98613; Károlyi I, 317-8, 320). I. Lajos király 1372-ben Őri Mihálynak birtokai felett szabad rendelkezést adott (Uo. I, 337-8), aki még ez évben az ónodi (Borsod m.) Cudaroknak 400 arany ft.-ért eladta Őrt és Apátit, s ez összegből Károlyi/!/Simon fia Lászlót 1377-ben kifizette (mindre: DL 98623; Uo. I, 355-8). Ám 1397 előtt „Cudar" György mester Apátit Károlyi Marhard fiainak engedte át, ennek Pályi (de Paly, helyesen: Panyolai) János és testvére, Lőkös a Károlyiak beiktatásakor ellentmondott, ezt később visszavonták. 1406-ban Károlyi Marhard fia: András panasza szerint Meggyesi Simon bán fia: János és fiai: Simon és Miklós Apátit elpusztították és felprédálták, és a jobbágyok javait Meggyesre hurcolták. 1415-ben Zsigmond király új adomány címén mégis ónodi „Cudar" István fiát, Benedeket, Péter bán fiait, Simont és Jakabot a már 1411 óta (DL 25777 és Zs. III, 1291) Szabolcs m.-be számított birtokban is megerősítette. Szamosszeggel volt határos (1397). A XIX. sz.-ban É-ról, D-ről és Ny-ról az itt összefolyó Tisza és Szamos, K-ről Panyola határolta (Pesty, 1864). — Olcsvaapáti, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1429:2035 kh.). APÁTI 3. 15. 1367: p. Apathy (Szirmay II, 192); 1393: p. Apáti (DocVal. 442; C. Tóth: Lelesz I. 127); é.n. [1411-1412]: intra m-sp-nis Apathy (DF 220497=LOAA. 1410, nro. 15); 1416:p. Apart (Zs. V. 2537); 1420: ~ (Uo. VII, 2371); 1476: p. Apathi (LO Proth. parvum, fol. 90). Szirmay szerint az 1367-ben feltűnő [Szamos bal parti] falu Petri Miklós fia Pettené. 1393ban már [a Pok nb-i] Simon bán fia: Meggyesi István (rész)birtoka, amelyet Balk és Drág vajdák, Máramaros m. ispánjainak bélteki, becsi tiszttartói elpusztítottak és felégettek. 1411 körül [a Csák nb-i] Darahi Jakab fiai: Tamás, János, Domonkos és Luca (Lukács), Miklós fia: István, s az említett János azonos nevű fia emeltek panaszt Dobrácsi László és Dobrácson, Kóródon, Bazanon lakó bűntársai ellen, akik Apáti birtok határain belül fekvő szántóföldjein Darahi Tamást megverték és megsebesítették, jobbágyaik pedig a birtok határait elszántották. Dobrácsi Miklós fiai: László, János, György és Kelemen, valamint Pál fia: László panasza szerint 1416-ban [Darahi] Tamás Apátiban tartózkodó embereivel Jánost és Györgyöt életveszélyesen megsebesítette. 1420-ban Darahi Jakab fiai: Tamás, János, Dámján és Lukács tiltják Apáti szomszédait, főleg a dobrácsi és kórógyi nemeseket meg jobbágyaikat e birtok tartozékainak használatától. 1476-ban Darahi Tamás leánya kéri hozományát és jegyajándékát Mikolai Andrástól Apáti birtokból is. A XIX. sz.-ban a három utcából és Sikátorból álló Dobrácsapáti K-i utcáját és a Sikátort nevezték Dobrácsnak, a D-i és Ny-i utcáját Apátinak (Pesty, 1864). —M. Dobrácsapáti része, R. Apateu, j. SM. (Hnt. 1892, 1075: 1074 kh.). APÁTI 4. 16. 1326/327: p. Apáti (Sztáray I, 53-4; AOkl. XI, 125); é.n. [1337]: p. Apathy (TT. 1889. 586, 94. reg.; ErdOkmt. II, 937); 1338: t. Apaty (DF 261240; Str. III, 317, 457. oki.); 1403/ 406: ~ (Zs. II/l, 2679). 1326-ban I. Károly király a Bihar m.-i Apátit és Tárcsát [a Turul nb-i] Lőrinc fia: Gergely mesternek adományozza, kizárva belőle testvéreit, Rubertetés Serefelt. Az adományt 1327-ben megerősíti. Egy 1337-es oklevél szerint a váradi püspök Apáti birtok tizedét is lefoglalta, bár az Szatmár m. területén fekszik, s ezért tizede az erdélyi püspököt illeti. 1338-ban Tárcsának az Ér folyó K-i partján fekvő. Apáti föld felé eső felét [a Csanád nb-i Telegdi (Bihar m.)] Csanád esztergomi érsek kapja. 1403-ban is Szatmár m.-hez számítják az eredetileg a szentjobbi (Bihar m.) apátsághoz tartozó földet, amelyet Zsigmond király, mint a hűtlenségbe esett Rupolyi