Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

Andrást, László fiait, Jakabot és Jánost e Szatmár m.-i birtokrészükben is megerősítette. Gemzse (Szabolcs m.) határjárásakor Karász (Szabolcs m.), Bacsó, lik és Nagymada, majd Mérgesd, Nagymada és Miklósmadája birtokok közös határszögletét említik, s a Madáról Gyulaházára (Szabolcs m. ) valamint Petenyeházára vezető utakat ( 1330). Az erdélyi püspökség szatmári főesperessége alá tartozó, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt ( 1434: par-lis eccl-e B. Marie Virginis gloriose DL 54864) egyházának Péter papja 1334-ben 3 g. pápai tizedet fizetett. Középkori templomát 1825-ben elbontották (SzSzII, 201). — Nyírmada, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1416: 6741 kh.). MADARÁSZ 283. 1366: Lad.f. Jo-is de Madaraz (DL 52095; Kállay II, 1579; DocTrans. XIV/13, 135); 1379: Pet diet. ~ (DF 219871 =LO AA. nro. 47); 1450: Pet. de ~ (DF 222418-LO AA. nro. 22); ~ (Uo. nro. 23A); p. ~ (DF 223715 = LOAA. nro. 5); 1463: v. Mudaram (Balassa 358). Királyi szolgálónépek - madarászok (jelentése 'madárfogó') - [a Homoródba ömlő Kömöző patak melletti] faluja volt. Egykori román neve, Şoimul utal arra, hogy eredetileg solymászok laktak itt. A kisnemesi birtok feltűnésekor, 1366-ban Szennyesi Simon fia Illésnek több lovát [a Turul nb-i] Széplaki (Bihar m.) Lőrinc fia: Gergely fiai: István és Lőkös elhajtották, majd az idevaló János fia: László közbenjárásával megegyeztek és a lovakat - 12 híjával - visszaadták. Innen származó, 1379-ben [Kak-]Szentmártonban, 1450-ben Darán élő jobbágyokat említenek. Az utolsó Madarászi, Péter, bélteki Drágfi Miklós familiárisa és tiszttartója (1450: DF 222430^LO AA. nro. 34), özvegye Margit, Dománhidai [István fiai:] László, István és Balázs nővére (1463: DF222977 = LOAA. nro. 4). A falut 1463-ban Mátyás király Szapolyal Imrének és testvéreinek, Miklós püspöknek és Istvánnak zálogosítja el 10 000 arany ft.-ért Szatmár és Németi mezővárosokkal és Résztelekkel együtt. A XIX. sz.-ban É-ról, K-ről és Ny-ról Szatmár, Dről Erdőd határolta (Pesty, 1864).— M. Madarász, R. Madaras, j. (Hnt. 1892, 1333: 6623 kh.). MAGASLIGET 1. 284. 1231/397: ad locum, qui Mogoslyget dicitur, ... Lyguet (DL 174; W. XI, 232); 1379:p. Olakalis: Magaslygeth (DF 219865; DocVal. 284); 1493: p. Magaslygeth (DL 71049). A hn. a magas mn. és liget fn. összetétele. 1231-ben a IV. Béla ifjabb király által elvett, de II. András királytól [a Hontpázmány nb-i] Tamás ispán [a Szentgyörgyi (Pozsony m.) cs. őse] fiainak. Sebesnek és Sándornak visszaadott Kékes és Fentős erdők határait megjáratják, ekkor Magasligetet a Bükkben Kékes földjéhez tartozónak mondják. Egy XIV. sz. végi hamis oklevél szerint [a Kaplony nb-i] Nagymihályi (Zemplén m.) András (1258-1307) adta Magasligetet, mint [a nem létező] Jakóvár tartozékát leányának, Katalinnak (t 1351 ), [a Pok nb-i Meggyesi] Mórichidai (Győr m.) Miklós (1270-1319) második feleségének hozományul (DL 31053; Sztáray I, 17; Schönherr, 409). 1379-ben [Meggyesi] Simon bán özvegye és fiai: János mester és István tesznek panaszt, hogy az ő idevaló román jobbágyaik közül az asszonypataki és felsőbányai polgárok egyet elraboltak, sokakat halálosan megsebesítettek. 1493-ban Sebespatak és Sikárló között, Szinér vár tartozékaként sorolják fel. — Sikárló és Misztótfalu között feküdt (Suciu II, 371 ). MAGASLIGET 2. 285. 1429: p. Magaslygeth (DF211240=LO Stat. C-98); 1429>549: p. Magasliget (DL 24518); 1462:p. Magasligeth (DL65084); 1520:

p. ~ (DL39617; LK9/1931/ 107. 176. reg.). A falu kései feltűnésekor, 1429-ben Zsigmond király Csaholyi Sebestyén fia: István fiait, Jánost és Lászlót e birtokukban is új adomány címén megerősíti. Az előtte felsorolt Sonkádra vonatkoztatott aliter szócska erre a birtokra illik, így bizonyos, hogy Magasliget Sonkád terü-