Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
Hidas-Kocsord faluval érintkezett. A király, I. Károly ismételten megerősítette „Magyar" Pált, gímesi (Hont m.) várnagyát az örökös nélkül elhalt ember [Hont] e birtokában is; az 1324-ben az iktatásnak ellentmondó Tamás fia Istvánt és Imre fiait, Jánost és Egyedet [Hont unokáit] - mivel bizonyítékaikat nem mutatták be és sorozatosan nem jelentek meg - az országbíró fokozatosan 96 M.-ra büntette. „Magyar" Pál azonban kiegyezett Hont özvegyével és leszármazottaival 16 M.ban, azok Ejegre is vonatkozó okleveleiket átadták neki. Az egyezséget a király 1327-ben erősítette meg. 1327 után „Magyar" Pál idevaló népei Hidaskocsordról elhurcolták [a Káta nb-i Csaholyi! Ábrahám fia: Péter fia: János mester Vitéz fia: Péter jobbágyát. 1341-ben Pályi felől is meghatárolták, így É-ról Pályi, É. ÉK-ről Kér és Sándor, D-ről Hidaskocsord, Ny-ról Kül- és Belszalka voltak a szomszédai. 1360-61 -ben már Remeteszeggel vették egynek. A faluhelyet amelyet „Magyar" Pál felesége 1355-ben az óbudai klarissza-apácáknak ajándékozott - Csaholyi János fia: Sebestyén mester és János, valamint Péter fia: László 1367-ben vásárolták meg. 1381ben Csaholyi „Nagy" János fia: János, ha meghalna, e vásárolt birtokát is fiatal öccsére, Sebestyénre hagyja. — Mátészalka-Kocsord határába olvadt. EKKUL 117. 1238>388: t. Ekkul nom. in C-u Zathmariensi exist. (DL 8006; RA 1/2, 646); 1238>[ 13661/367: í. ~ (DL 8006; DocTrans. XIV/13, 372, 382-3). Német eredetű szn. (Hechyíirms >Ekul) rövid alakjából magyar névadással képzett településnév (ld. Eccul szabad ember Ungm.-ben/1250 k.: Sztáray I, 8/; Ecul falu az erdélyi Medgyes széken/1315: ErdOkmt. II, 246/). 1238-ban a Kaplony nb-i Baas fia: Macs [Moch] - rokonai és határos birtokosok [a Kaplony nb-i „Ördög"] András fia: Simon, Ivánka fia: László, Gergely fiai: Pete és Kázmér jelenlétében - az ugyanazon nb-i Pete fia: Pete mesternek ezen örökölt földjéből 5 M.-ért 4 ekényit eladott a Pelaharasztja (nemus Pelaharazta; 1366/ 367: Peleharazta DocTrans. XIV/13, 383) berekkel együtt. 1367-ben örököseik, [a Kaplony nb-i] Vetési Péter fiai: Pál és Lőrinc a szatmári telepesek által elcsatolt földet - bemutatva az 1238. évi oklevelet is - Bebek István országbíró döntése alapján visszakapják, elhatárolva Böszörményteleke földtől. Ekkul határa IV. Béla király oklevele szerint: ad viam Ompud voc. ...campus... iuxta minorem Balkan. ... a parte u-e Gellyenus,va\\emNogbalkan,... via que in v-m Dob ducit, locus prope t-m Bezermenthelek nom., ad Mer., ad Occ. locus Cherechyes voc, ad locum Machgatha. Itt [a Kaplony nb-i] Gelénesi [Lucskai (Ungm.)] András fia: István, [a Zsidó nb-i] Szántói (Közép-Szolnok m.) Pető fiai: János és István, valamint a szatmári polgárok ellentmondtak. Az egyik fél szerint a vitatott földdarab: 1 via publica... ad 1 -m alveum Balkan dictum; a másik szerint: ve. p. Bogus voc, 1 clausura Machgatha voc. a parte loci Hathkurthwyl. — Vetés területén kereshető (Maksay 234). ELIBERSZEKERES Ld. Szekeres 1. alatt! EMÖCSTELEKE 118. 1310>399: p. Emechteleke in C-u de Zathmar (F. X/3. 225; AOkl. II, 977). A hn. előtagja a magyar Imre név becézett alakja. Névadója az a XIII. sz. második felében élt, a Laskodiakkal/Vajaiakkal rokon [Tunyogi] Emőcs, aki Káta nb-i Csaholyi leányt vett feleségül, s így jutott Tunyog és Varsány egy részének a birtokába. A település feltűnésekor, 1310-ben a Kaplony nb-i Imregi (Zemplén m.) Andrásnak a Gutkeled nb-i Pál bán két fia: István és Vid átadják Gerepse, Géres és Őrös (Zemplén m.) birtokaikat, hogy Andrástól megkapják a Szatmár m.-i Kül- és Belvarsányt Emőcstelekével együtt. — Kis- és Nagyvarsány határában kereshető.
