Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
Berecknek, ám a rokonság nem engedte a birtokrészt tulajdonába, ezért Bereck a következőévben pert indított ellenük (ld. még: DL 96406: 96416). A pert 1367-ben zártaié az országbíró azzal az indoklással, hogy Cséke mindig a Darahiak, őseik és az ő öröklött birtokuk volt. Vajai Berecket pedig elmarasztalták. Nem jártak jobban a Vetésiek sem. Pál fiai: László, János és Miklós 1373-ban 100 arany ft.-ért zálogba vették Darahi Mihály fia: Péter fia: Máté itteni részét. Majd 141 l-ben 200 ft.-ért vették meg a Vetés és Óvári között fekvő, malomhellyel bíró, lakóitól elhagyott föld felét az agg Darahi Mátétól, fiaitól, Gergelytől, Lászlótól és Jánostól, ill. Gergely fia Benedektől. Ha nem fizetnének, akkor zálog címén maradna - mint korábban - a Vetésieké a kérdéses föld. Ennek 1413-ban Darahi Jakab fiai: János, Tamás, Dámján és Lukács ellentmondtak, viszont Darahi Máté és íiai: Gergely. László és János 1415-ben elismerték, hogy a Vetésiek, Tamás váradi prépost, László fia: Jakab, Lőrinc fiai: Ambrus mester és János, valamint Péter fia: István a Szatmár m.-i Cséke felét kifizették. Az 1415-ben zárult perben az országbíró Jakab fiai javára döntött, visszaállítva az időközben elhunyt Máté fialnak, Gergelynek és Lászlónak is a birtokjogát. A birtok ekkor elrendelt körülhatárolásainak (Vetés, Gyülvész, Dob és Bagos felől) Vetési Jakab és János ellentmondott, de ezt figyelmen kívül hagyták. Egy 1364. évi oklevél (aparte p-nis Chege DocTrans. XTV712, 263) Vetéssel határosnak mondja. — Óvári határába olvadt (Pesty, 1864: „a község K-i oldalán... Cséke, hajdan a rege szerint falu volt". Csűry I, 137: „Cséke, a hagyomány szerint egy hasonló nevű, elpusztult falu volt a helyén"). CSENGER 87. 1219/550: Aruam etJr-m eins, Lucám de u. Senguer (VR. 86.§, 226); 1239: Mathiam et Nic-m de u. Chenger lob-nes castri de Zathmar (Gyulay-Kuun es. lt. 1. DF 252590; W. XI, 309); t-m exist, ad 2 aratra de t. Cheng uer sitam iuxta Zomus (Gyulay-Kuun cs. lt. 2. DF 252591; W. VII, 77-8); 1322: in v. Chengeer capellam ligneam... possit aedificare (Szirmay II, 129-130; F. VIII/2, 370; AOkl. VI. 844; ErdOkmt. II, 443); 1332: Jo.J. Petri de Chenkeer (DF 253420; A. II, 630); é.n. (1333]: inv. Chengur (AOkl. XVII, 182); 1338: incongregacione nostra generali... in v. Chenger (DF 253428; A. Ill, 501); Dat. in v. ~ (DL 76585; Zichy I, 549); 1358: Dat. in ~ (DL 51826; A. VII, 402); 1381:p. ~ (DL 6796; DocVal. 293); v. ~ (Uo. 295); 1429>549: ~ (DL 24518). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. Eredetileg a szatmári vár földje volt. A Szamos (bal parti] falu feltűnésekor, 1219-ben a boroszlói Fejér azzal vádolja a Csengerből való Árvát és testvérét, Lukat, hogy 6 M. értékű holmiját, amelyet azok atyafiára, Nővérre bízott, - kiért ők jótálltak - az ellopta és megszökött vele. 1239 előtt a Káta nb-i Panyit ispán 4 M.-ért 2 ekényi földet vásárolt Mátyástól és Miklóstól, a szatmári vár csengeri jobbágyaitól, ezt azonban 1239-ben a vár javára elvették tőle. Ezért úgy egyeznek meg, hogy Mátyás és Miklós azzal a 2 ekényi földdel kárpótolják Panyitot, mint szomszédot, amelyet eladtak Pósának és Lőrincnek. Ez azonban nem sikerült, ezért a föld visszavételét Panyitra hagyták, akinek az eladott és visszavett 4 M. értékű föld fejében 1 alkalmas malomhelyet adnak az általuk bírt sziget felső részénél a Szamos szögletében, és 1 kúria helyet. Panyit Pósát és Lőrincet másrészt azért idézteti, mert anyjuk jegyajándékaként jutottak 2 ekényi föld birtokába, pedig ő, mint rokon ehhez nem adta beleegyezését. Miután Panyit tanúkkal (Pous fiai: Pál, Dámján és Borics, Zepe fia: Pál, Dénes fia: Péter és abbas de Buud (Büd, Szabolcs m.) igazolta jogát, kiegyeztek: a föld 14 M. lefizetése ellenében Panyité. Időközben lopás miatt Reka-val és Bolosey-val szemben párbajban elmarasztalt Pósát felakasztották, Lőrinc az egyházba menekülve elkerülte a halált. Dénes nádor ítélete alapján 14 M. ellenében - amelynek 1/3-t a károsultak, 2/3-t a bíró kapta meg - s mivel a fiait rejtegető anyát is elítélték, Panyitot beiktatták e birtokrészbe. 1322ben a szomszédos Jánosi birtokosa [Panyit unokája, Csaholyi „Nagy"] János engedélyt kapott
