Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

ellenében [a Káta nb-i] Surányi (Beregm.) Gábor fia: Tamás fia: Jánost és fiát, Tamást, 1348ban Lázári János fiát, Tamást szintén (az utóbbi két személy ugyanaz!). 1347-ben Lázári Gábor fia: Tamás fia: János mester és kiskorú fiai: László és Miklós, valamint János mester fiai: Tamás és Mihály János mester haláláig birtokaikon, így Császlón is ideiglenesen megosztoznak, ez utóbbi K-i fele Tamásnak jutott. 1349-ben a 10 ekényi falu K-i felét a romlott, tetőés toronynélküli monostorral, 20 jobbágy telekkel és 2 lakatlannal, az úr telkével és istálóval és 1 üres telekkel egészen az Ered vizéig János elzálogosítja 100 M.-ért [a Hermán nb-i) Lackfi István erdélyi vajdának és szolnoki ispánnak. Ő a zálogos birtokát szolgálataiért 1358-ban „Székely" Péter és György bálványosi (Belső-Szolnok m.) várnagyainak továbbadta. Mindez ellen Csarnavodai (Beregm.) István fiai: István és Miklós (akiknek dédapja, Gábor, János nagyapjával egyszemélyi) 1350-től tiltakoztak, amely per 1378-ban vezetett sikerre, amikor „Székely" Péter fiát, Tamást 61 M.-val kifizették. Ugyanekkor Szepesi Jakab országbíró Fülöp fiait, Miklóst és Jánost, [István fia: ] másik Miklóst. Tamás fiait, Györgyöt és Mihályt, csarnavodai nemeseket e birtok felében is megerősítette. A monostorról a XIX. sz.-ban írják: „a mostani [templom] kőből [épült], egy csaknem egészen téglából való halmon áll, hol valaha klastrom állott" (Pesty, 1864). — Császló, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1039: 1739 kh.). CSECSE 81. 1344: p. Checke (DL 70550-LK 24/1946/56, 3. reg.: a másolatokat ld. Cégény 1. alatt!); 1345: p. Chécse [o: Cheche] (DL 69672; F. VIII/1, 576-9; a másolatokat ld. Cégény 1. alatt!). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. A [Tisza bal parti] falu 1181-ben a cégényi monostor birtokainak a határjárásakor még nem szerepel, tehát azután jött létre. 1344-ben I. Lajos király [a Szentemágócs nb-i] Kölesei Dénes fiait, Jánost, Jakabot, Andrást, Mihályt és Miklóst megerősíti jogaikban, örökadományul adva Csecse birtokot is. A következő évben a testvérek megosztoznak: Csecse a hozzátartozó Kerepse földdel az első három fiúnakjutott. Ekkor említik a Kórod és Csecse közé eső Körtvélyesberket. A csecsei szántóföldek és szénatermő rétek a testvérek osztott tulajdonába kerülnek, a csecsei, Tiszán fekvő malom közös marad, amit a csécseiek tartanak karban. A középkorban egyháza nem volt, a hívek a milotaitemplombajártakát(Kiss 1978, 483). — Tiszacsécse ( 1903), SzSzBm. (Hnt. 1892, 1040: 671 kh.). CSEDREK 82. 1215/550: prist. Jano de u. Cheydreh (VR. 182. §, 196; ErdOkmt. I, 80); * 1219/550: prist. Paul de v. Heydeh (Uo. 70. §, 220); 1273/428: t-m Heydreh nuncupatam prope Zothmar inter Medies et Erdeud sitam, ... t. seuu. ~ (DL 98307; F V/2. 73; Károlyi I, 8-9; RAII/2-3, 2348); 1273/422: ~ (Mednyánszky cs. beckói lt. DF266771); 1319: t. Hedruh (F. VIII/5. 1101; AOkl. V. 563, 574); 1406: t. Heydreh. t. Hedreh (Zs. 11/2, 5087). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. A szn. német eredetű (vö. 1323: Heydruh—Heydreh c. AOkl. VII, 678). Névadója annak a Csedrek poroszlónak a felmenője, aki 1230-ban Szatmár város ügyében jár el (prist. ChudrukDL 162; F. III/2, 213). Az idevaló János poroszló részegei és penészleki (1215), Pál poroszló tamási (Szabolcs m.) és sárándi (Bihar m.) emberek (1219) ügyében intézkedik. V. István király 1271-ben „Fehér" [diet. Albas) Jan kereskedőnek, mert sokszor segítette pénzzel és fogságot is szenvedett miatta, adományozta e földet, amelyben - bár azt időközben elvesztette - IV. (Kun) László király is 1273-ban megerősítette őt. Ekkor határát is leírják (t. Jac-if-i Gelyanus iuxtaZomus... ve. t-m Jo-is cognati mg-i Erne, ubi est m. iuxta salices... t. minoris Humuruk, ubi est m. de novo