Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
DocVal. 461); 1403: p. Chaholch (Zs. 11/1. 2730); 1418: Chahowcz (Uo. VI, 2378); 1419: p. Chaholch (Uo. VII, 817); 1425: ~ (DF 209618 = LO Metales Szatmár, nro. 8); ~ (DF 209648=LO Metales Szatmár. nro. 50); ~ (DF 209651 =LO Metales Szatmár, nro. 53); 1425/ 769: ~ (DL 68637; 72415 /másolatok/); 1436: p. Chaholcz (DL 12882-4, 12891; DF 211113 = LO Stat. B-359; Csánki D., Száz. 27 /1893/ 224); 1436/XVIII.: ~ (DL 98927-9); 1462: p. Chahoch (DL 15736); ~ (DF 211088-LO Stat. B-330); 1462/XVIII.: ~ (DL 99012). A hn. a régi magyar *Csahó szn. -c képzős származékából keletkezett magyar névadással. A falu 1378-ban egy innen származó, Szárazberken lakó Bálint jobbágy nevében tűnik fel. 1387-ben Matucsinai (Baranya m.) Demeter fiai: Miklós, László és Ferenc e birtokát is - mivel a lázadó Horvátiakhoz és Palisnaiakhoz csatlakoztak - Zsigmond király elkobozta és [a Zsidó nb-i) Szántói (Közép-Szolnok m. ) Pető fiainak, Jánosnak és Istvánnak, valamint [a Gutkeled nb-i] Nagyrozsályi György fiainak, „Kun" Lukácsnak, Gergely váradi főesperesnek és Kálmánnak adományozza. 1393-ban Szántói Petőfi János Zsigmond király engedélyével birtokait - így csaholci részeit is - leányának, Katalinnak, [a Gutkeled nb-i ecsedi] Bátori János feleségének adta, akiket és gyermekeiket, Istvánt és Potenciánát beiktatni rendelnek e birtokrészbe is. Azonban Matucsinai László és Ferenc 1395-ben e birtokát is visszakapta a királytól (Zs. I, 3911), s leszármazottaik és rokonaik, László fiai: István és János, Demeter fia: Demeter pap, Miklós fiai: Miklós és Péter, Lőrinc fia: Domonkos és ennek fia: Frank 1436-igbírták, amikor hamis oklevél készítése miatt ismét elveszítették. Zsigmond király ekkor Bátori István országbírónak adta. De 1403 előtt részbirtokos volt itt a Matucsinaiak másik ágából származó Gyarmati [Cseményi (Baranya m.)] Lőrinc fia: Domonkos, aki szintén a hűtlenség vétkébe esett, ezért itteni javait Zsigmond király új adományul Bátori Péter fia: Jánosnak adta. Ez a rész a gyarmati uradalomhoz tartozó Csaholc 1/8-a volt, mint az az 1418. évi, Bátori István asztalnokmesternek és Benedek, Tamás, Mihály, János, Bertalan testvéreinek tett új adományból kiderül (Zs. VI, 2378). Az adományt 1419-ben a király megerősíti. 1425-ben Bátori István, Rozsályi „Kun" Miklós és Jakab, valamint Matucsinai Miklós fiai: Miklós és Domonkos megjáratta a falu Ricse (a váradi püspökség birtoka) és Namény felé eső határát. D-ről É felé haladva érintették a Gyűrűszomoga (Gyrwszomoga) erdőt, majd az országút mellett az Esztergeút [Ezthergewth) erdőt, a Kerekrekettyét {Kerekrakathya), a Galnabokrot, a Fornasgyakrát, ahol befejeződik a Ricsével közös határ. Továbbá K felől a naményi határvonalon a Fornasrekettyét (Fornasrakathya), a Kaktó {Kakthow) erdőt, Domokos földjét (Domankwsfewlde), Bogárpatakát, Majtpataka (Maythpataka) erdőt és Sárvize (Sarwyze) folyót említik. A felsorolt fn.ek közül a Kaktó (Kis- és Nagykattó), Bogárpataka a csaholci, Szamoga, Fornyos, Kattó, Domonkos, Sárpatak a túrricsei, Szomoga a kisnaményi határban találhatók (Kálnási, 1984: passim). 1462-ben Matucsinai [Miklós fia:] Domokos fiai: Lőrinc és László, valamint [Cseményi Lőrinc fia:] Domokos fia: Frank és Kristóf itteni részeiket elcserélik Bátori András, István, László, Pál és Miklós [dunántúli] birtokaival. — Csaholc, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1036: 3297 kh.). CSAHOLCTELKE 73. 141 l:pr. Chaholchthelke (DF273747 = LO Stat. D-231 ; Szerbia, 55). Nevét a Csaholc patakról kapta. A Németihez tartozó pusztát is 141 l-ben Zsigmond király [Lazarevics István] szerb despotának adományozza. — A Csaholcerge (1406: alveolus Chahocherge DL 78746; Zichy V, 479) mellett fekhetett, így Németi város Lázári felé eső részén kereshető.
