Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
Papteleke telek - ami udvarház [curia) építésére alkalmas - Lóránd mesteré. Ez ellen Miklós fia: Pál később panaszt emel azért, mert ősi javaikban, így Börvelyben sem részesítették. Egy évvel később megosztoznak, az itteni Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt, kőből épült egyház és a haszonvételek közösek maradnak. 1345-ben Miklós fia: Pál itteni részét 3 telekhellyel és a [Kraszna folyón szedett] vámmal 15 M.-ra becsülik. 1348-ban a Butkai Miklós fiai: Pál és Miklós itteni részének 1/3-t párbaj révén, elítéltetésük után [a Káta nb-i] Csaholyi Péter fia: János kapta. 1366-ban Miklós fiai: Pál és Miklós e Szatmár m.-i birtokukon is osztályt tettek. 141 l-ben Zsigmond király új adomány címén megerősíti e birtokukban is Butkai János fia: Domonkos mestert, testvérét, Pétert, és osztályos társaikat, a Márki- és a Ráskai-család összes férfi tagját. 1430ban Ráskai István megsebezte Gengler János kassai polgárt, akinek ezért átadják a falut. Ekkor 3 népes és 32 néptelen jobbágytelket írnak össze, 3 ekényi szántófölddel, valamint olyan legelőfóldekkel, amelyet „nyomás"-nak neveznek, s amelyből minden telekre 3 hold szántó jut. Éger, Longa, Nyáras, Csókás, Tókerek, Ágerdő, Mérki csere. Diósberek, Széperesztvény erdőit, Karaznya (Kraszna) szigetét és Várszigetet, a régi vár helyét (locum antiqui castri Warzygeth) is említik (DL 54732; DF 221845=LO AA. nro. 14), ezek közül Bere határában a Cserei, Kerektó, a börvelyi határban a Nyáras, Diós, Ágerdő, Csere, Széperesztvény, Vársziget dűlők nevei maradtak fenn (Pesty, 1864). Az itt szedett vámra ld. még: 1455: DL 66941. Az erdélyi püspökség szaunán főesperessége alá tartozó, Szűz Mária tiszteletére szentelt (1342, 1428) egyháza János papja (egykor derzsi pap) az 1332. évi II. részlet fejében 4g., az 1334. évi II. részlet fejében pedig 2 g. pápai tizedet fizetett. Ref. temploma „kőből, régi, hajdan a katolikusoké, sekrestyéje romos" (Acta C). A XVII. sz.-ban Kálmánd, Csalános, Vállaj, Ura, Mérk és Szentmárton (Károlyi IV, 304), a XIX. sz.-ban É-ról Tyúkod, ÉK-ről Ura, K-ről Csengerújfalu, Bagos, DK-ről Kaplony, D-ről Kálmánd, Ny-ról Vállaj, Mérk, ÉNy-ról Szentmárton puszta határolta (Pesty. 1864). —M. Börvely, R. Berveni, j. SM. (Hnt. 1892, 1022: 9820 kh.). BÖSZÖRMÉNY(-TELEKE) 67. 1238>367/388: t. Bezermentheleke—Byzermentelek, p. Bezermentelek, t. Bezermen (DL 8006; DocTrans. XIV/13, 384, 387); 1406: ~ (Zs. II/l, 5087); 141 1: pr. Bezermen (DF 273747 = LO Stat. D-231; F. X/5, 144; Szerbia, 55); 1609: t. Bezermenteleke (LO Metales Szatmár, nro. 16). Mohamedán vallású népesség települése volt a tatárjárás ( 1241 ) előtt. 1364-ben a szatmári polgárok e birtokát Málkatelkével együtt [a Zsidó nb-i) Szántói (Közép-Szolnok m.) ,Adas" Pető fiai: János és István Dob, ül. Amac falvaikhoz tartozónak mondják, de az országbíró, Bebek István - mivel e 2 utóbbi falu 1317/319. évi adománylevelében határjárás nincs -, semmisnek tekinti a Pető-fiak igényét. Erre az oklevélre is hivatkoznak 1367-ben, amikor [a Kaplony nbi] Vetési Péter fiai: Pál és Lőrinc a szatmári polgárok által elcsatolt Ekkul földjének és Böszörménytelekének új határait megállapítják. Ekkor bemutatják Böszörménytelek 1366. évi határjárásáról szóló oklevelet is: cuius sessio in medio campi, ubi quedamJossata antiqua apparuissent, ... et cum inter p-nem Sadan voc-m f-rum Petliew et t-m Bezermen m-s erigere incepissent; itt a másik Zsadányból való [Piskárkosi] György fia: János tiltakozott, et sic ulterius ad Occ. inter ipsas p-nes Sadan et Dob... usque locum Hethkurthwel [o: Hathkurthwel] iuxta ß-m Nogbalkan habit, m-s in litteris declaratas erexissent. Itt a Vetésiek ellentmondtak a földdarab hovatartozását illetően. 1367-ben sem vette figyelembe [a Kaplony nb-i Lucskai (Ungm.)] Gelénesi András fia: István, Szántói Pető fiai: János és István, valamint a szatmári bíró, az esküdtek és hospesek tiltakozását az országbíró, IV. Béla király oklevele alapján döntve (ld. Ekkul alatt!). 1406-ban Szatmár város tulajdona - a szatmári polgárok
