Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
1085); 1354: p. ~ (DL 4407; A. VI, 160); 1357: p. ~ (DL 31100; A. VI, 597); 1357/746: ~ (DL 73665); 1357: Geo. de Nogbatur (DL 51772; A. VI, 621; Kállay II. 1251); 1363: ... de Batiir (DL 5225; átírások és másolat: DL 5226, 71872, 66825, 98583); 1364: in Batur (DL 5326); 1365: p. ~ (DL 5379/1-2); 1365/XVHI.: ~ (98587-8); 1370: mg. Lad. et Geo.J-isJoisJ-iBricciietPet.J. Lewkusde ~, ... inp-ne ~ in C-u Zothmariensi situata habit. (DL 5854; DocTrans. XIV/13, 690, 722); 1373: p. ~ (DL 6127. 31106; F. IX/4, 673-4); 1373/746: ~ (DF 254823; 257939); 1373/746/XVIII.: ~ (DL 74677). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. 1279-ben az örökös nélkül elhalt Vajda fia: Lángos (Langueusf. Woyuuode) Bátor birtokát is IV. László király [a Gutkeled nb-i] Hódos ispánnak és unokaöccseinek, Lángos sógorainak, [András fia: ] Berecknek, Györgynek és Benedeknek adományozza. Ezt 1325-ben I. Károly király is megerősíti a Gutkeled nb-i Bereck ispán fiai: János, András mester budai prépost és királyi káplán, Lőkös és Miklós részére. Lángos özvegye, a Gutkeled nb-i „Tar" András leánya, Kata a Szatmár m.-i Bátor és a Bihar m.-i Ábrahám birtokok után hitbér és jegyajándék fejében kapott 50 M.-val teljes elégtételt nyert (1311). [NB! Lángos apja. Vajda talán azonos az 1214-ben említett dobokai ispánnal (VR. 78.§, 180; ErdOkmt. I, 67). Ugyanő (Voiauoda) mint nagyúr Roba (Közép-Szolnok m.) falusi várjobbágyoktól jogtalanul 6 M. adót szedett be (1219: VR. 44.§, 230; ErdOkmt. I, 99)]. István alországbíró itt keltezi egy oklevelét (1280). 1282-ben Bereck ispán [felesége a Csák nb-i Marhard ispán leánya ( 1342: DL 3471; A. IV, 198)] kérésére IV. (Kun) László király engedélyezi, hogy Bátor faluban minden héten vásárt tartson, amelyre a kereskedők szabadon jöhetnek, árusíthatnak, és vámfizetés nélkül távozhatnak. 1299-ben Szatmár m. 4 szolgabírája úgy döntött, hogy [a Gutkeled nb-i] Lotárd mester fia Jakabnak itt kell 5 M.-t Semjén falu elpusztításamiatt kifizetnie. Bátori András fia: Bereck ispán kiküldött bíró ( 1304), tanú ( 1312), fogott bíró (1318), [unokája, Kistárkányi (Zemplén m.)] Konrád fia: Boda fia: Zebegnye ügyvédje ( 1321 ), kijelölt királyi ember Gyöngyös (Heves m.) ügyében ( 1322). Apja halála után János mester vállalja fel, hogy nővére fiai: Zebegnye és Fülöp ügyében eljárjon ( 1323). János mester szerviensének, Bátori „Vén"/!/ (AOkl. VIII, 476: Weu) Benedeknek I. Károly király amnesztiát ad ( 1324). [A Gutkeled nb-i Gacsályi] Ellős mester szatmári alispán és a 4 szolgabíró itt állítja ki oklevelét ( 1322). 1321-ben András fia: Bátori Bereck ispán és fiai: András mester váradi őrkanonok [ 1329-45: váradi püspök], János, Lőkös mesterek és Mothuz (Miklós), valamint Bereck testvére, György fiai: János és Mihály [a Rakamazi (Szabolcs m.) cs. őse] osztoznak birtokaikon, így Bátoron is. György fiai bátori részeiket Bereck ispán fiainak adják át. Az azonos nb-i [Szakolyi] Hódos fia: Lőrinc és testvére, László fiai: János és István 1323-ban lemondanak Bátor és más birtokok őket illető 1/4-ről a cserébe kapott Bűdmonostora (Szabolcs m.) felének 1/3-ért. 1326-ban úgy emlékeznek vissza, hogy Gilvács (várnagya: Bátori János) sikertelen ostroma [1316] után [a Gutkeled nb-i] Lotárd és [a Borsa nb-i] Tamás fiai elpusztították, felégették. 1330-ban I. Károly király a Bátoriak birtokait kivette a megyésispán fennhatósága alól, s őket népeik felett pallosjoggal ruházta fel. 1332-ben a király megerősítette őket a szerdai bátori piac tartásában, sőt azt országos vásártartási joggá bővítette. Azonban Debrecen és a Kraszna m.-i Nagyfalu a XV. sz. közepére Bátor forgalmát csökkenthétté, ezért az 1332. évi oklevelet valószínűleg Bátori István országbírósága (1471-93) idején meghamisítják; eszerint I. Károly rendelte volna el három, külön kiadott oklevélben Bátor árumegállító jogát, mégpedig 1/ a domahidai és kocsordi hídon átjövő szatmári és szatmárnémeti/!/, 2/ a szatmári, németi, kallói (Szabolcs m.) és debreceni, 3/ a nagyfalui és szalacsi (Bihar m.) hídon közlekedő kereskedők részére. Bereck fia: János mester bihari (1318), majd szilágyi ispán (1329-32), egyúttal aranyosi (Közép-Szolnok m. ) várnagy (Engel: Archon. I, 112, 268). Bírótársként az aula
