Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

testvére: István mester királyi jegyző kapja meg, akik beiktatásának a Kaplony nb-i nemesek, Endus fia: György [a Vadai cs. őse] és „Zonga" Péter [a Vetési cs. őse] ellentmondanak. Az Őriek szerint ők e birtokot I. Károly királytól kapták, s bár a magyarországi jeruzsálemi Szent János rendi kereszteseinek a mestere az iktatásnak ellentmondott, végül a rend visszalépett. A birtok szomszédai és a környékbeli nemesek tanúsították, hogy Vezend a Kaplony nb-i nemesek örökségi jogú birtoka, így nem adományozható. Erre esküt is kellett tenniük a birtokjogukat tanúsító Kaplony nb-i Endus fiainak, Györgynek és Deun-nak, „Zonga" Péternek, fiának, Mártonnak, András [a Károlyi cs. őse] fiainak, Miklósnak, Simonnak. Mihálynak, Marhardnak, s rajtuk kívül számos más szomszédos és környékbeli nemesnek. [Köcski] Sándor országbíró a perdöntő eskü letétele után a Kaplony nb-ieket megerősítette e birtokban. 1381-ben Vetési Pál fiai: László és Miklós, valamint Péter fia: Lőrinc tiltakoznak amiatt, hogy Vadai András fiai: János és László. Károlyi Simon fiai: László és Mihály, Marhard fiai: László és András Vadai György fia: László vezendteleki birtokrészeit is zálogba vették át. 1396-ban a Kaplony nb-i nemesek Vadai „Fekete" György fia: András halála utáni birtokosztásakor 2 Vezendről szólnak: az egyik Vezend Mezőpetri felőli fele Bagosi Simon fia Péteré, Vetési Péter fia Lőrincé és Pál fia Miklósé, valamint Csomaközi György fia Jánosé lett, míg a másik, az Ér folyó felőli része Károlyi Marhard fiaié, Lászlóé és Andrásé, valamint Simon fia: László fia Jakabé. Ám mivel ez kisebb az előbbieknek jutott résznél, a Károlyiak jogot kapnak arra, hogy a birtok Mezőpetri felé eső részén, a náddal benőtt patak partjára jobbágyokat telepíthessenek. A másik, a lakóitól elhagyott, az Ér partjától D-re fekvő, Bobáld felőli Vezendet, - amely régtől fogva a Károlyi nemeseké - azok továbbra is osztatlanul birtokolják. 1419-ben Zsigmond király új adomány címén Károlyi Mihály fiait. Bertalant és Lászlót, Marhard fiát, Andrást és László fiait, Jakabot és Jánost e birtokukban is megerősítette. 1435-ben Vetési Ambrus fiai: István, György és Mihály, valamint Vetési János fia: Miklós e birtokukon is egyenlően megosztoznak. Részegével Éról (1284) és Mezőpetrivel határos ( 1358). ,A kőtemplom elhagyott" (Acta C). A XIX. sz.-ban É-ról Hatvan (Erdély), K-ről Iriny, D-ről Dengeleg, Ny-ról Mező-Petri (Szirmay II, 35), ill. É-ról Mezőpetri, K-ről Mezőterem és Hatvan (Közép-Szolnok m.), D-ről Szodoró (Uo.), Ny-ról Portelek határolta (Pesty, 1864). — M. Vezend. R. Vezendiu, j. SM. (Hnt. 1892, 1660:2758 kh.). VICSKE 548/a. 1384: St., Jac. vel Greg, de Vtthk/V (Süttő: Anjou II, 258): 1405: Lad.. Jac. de Wychke (C.Tóth: Lelesz II, 108). A hn. puszta szn.-ből keletkezetett magyar névadással. A település 1384-ben az idevaló [Kaplony nb-i Barlabási (Bereg m.)] István, Jakab és Gergely nevében tűnik fel, akik kijelölt királyi emberek Tákos (Bereg m.), László és Jakab 1405-ben ugyanazok Jánk, Riese és Hermánszeg ügyében. —Gebe határába olvadt (Pesty, 1864: „Vicsi/c vagy Vif/ce-fekszik mintegy ezer lépésre a községtől dél irányban -, hajdan falu, mint ezt az eke által felhányt tégla darabok bizonyítják, most szántóföld, mikor enyészett el nem tudatik." Kálnási 1989, 380: Kis- és NagyVicsik. SzSzBmLtT. 261 (1839): Kápolna). VITKA 548/b. 1300>360: p. Wythka (DL 85334; Sztáray I, 37); 1321: p. Wytka (A. I, 596; AOkl. VI, 38); 1323: Jo. diet, de Vitka civis de Nempty (Uo. VII, 488); 1327>360; p. Wythka (Sztáray I. 57-8; Uo. XI. 492); 1330:- in C-u de Zothmar habit. (Sztáray I, 62; Uo. XIV. 282); 1334: p. ~, Vydka, Vytka (DL 98536; Károlyi I. 86-9); p. Wydka-Vydka (DL 98537; Uo. I, 90-3); 1337: p. Vythka (DL 66799); 1338: Lucasiusf. Geo-i vei And. f. St-i de Vylhka, autNic.fr.